Három külföldi író terjesztette a vietnami nyelvet

Joe Ruelle, Marko Nikolic és Jesse Peterson távoli vidékekről érkeztek, mégis úgy döntöttek, hogy Vietnám közelében maradnak, és vietnami nyelven írnak. Számukra a vietnami nyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem kreatív módja is a vietnami kultúra elmesélésének, megértésének és megélésének. Nemcsak élettörténeteket mesélnek, hanem a nyelvet is olyan ritmussá alakítják, amely kíséri kultúrájukat, embereiket és szívüket.

A 2000-es évek végén a blogolás őrületté vált a vietnami online életben, ahol az emberek megosztották, megfigyelték és mesélték a mindennapi élet történeteit. Ebben az időben egy 1978-ban Vancouverben született kanadai fiú ritka jelenséggé vált: Joe Ruelle – akit a vietnamiak gyakran viccesen „Dau Tay”-nek hívnak. Folyékonyan, humorosan beszél és ír vietnamiul, néha még „furcsábban”, mint az anyanyelvi beszélők.

Miután az Acadia Egyetemen színházművészeti diplomát szerzett, Joe 2004-ben Vietnámba érkezett, ahol az UNICEF-nek végzett kutatásokat, és vietnami nyelvtanfolyamot vett fel a Társadalomtudományi és Bölcsészettudományi Egyetem (Vietnami Nemzeti Egyetem, Hanoi) Nyelvtudományi Karán. Természetes nyelvi tehetségének köszönhetően vietnami nyelven kezdett blogolni – személyes írásaiból kiindulva –, amivel gyorsan felkeltette az online közösség és a sajtó figyelmét.

Két könyv, Joe Ruelle: "I am Dau" és "Upstream".

2007-ben Joe kiadta az „I am Dau” című, legjobb blogbejegyzéseit tartalmazó gyűjteményt, amely azonnal felkerült a bestsellerlistára. 2012-ben megjelent a „Ngược tương vún t” című, közel 70, évek alatt írt és publikált cikkből álló gyűjtemény, melyek közül sokat Joe szerkesztett és tökéletesített nyelvtani szempontból, tükrözve egyre kifinomultabb vietnami nyelvtudását. A szokásos gyűjteményekkel ellentétben a cikkek nem idő vagy téma szerint vannak rendezve, hanem érzések szerint: „Egy kicsit dühös, Egy kicsit boldog, Egy kicsit sajnálatos, Nagyon kíváncsi, Kifejezni szeretném…”, egy nagyon „epres” stílust alkotva.

Joe cikkei egyszerre humorosak és kifinomultak, mély betekintést nyújtanak Vietnam népébe, tájaiba, társadalmi kapcsolataiba és családjaiba, különösen a hanoi életbe. A „Nguoc chiu vuon vun” címet így magyarázza: „Két okból választottam ezt a nevet. A másodlagos ok az, hogy amikor egyes nyugatiak búcsút intenek hazájuknak, hogy Vietnamba jöjjenek, ez egy váratlan irány, ezért gyorsan kell reagálnunk, és meg kell próbálnunk tartani a tempót anélkül, hogy kulturális balesetet okoznánk. A fő ok az, hogy a „vung vut” szó szépen hangzik.”

Csúcséveiben Joe televízióban is szerepelt, műsorokat vezetett, szórakoztató műsorokban vett részt és filmekben is szerepelt, és olyan híressé vált, mint bármelyik vietnami énekes vagy színész. Nemcsak írásairól híres, hanem igazi technológiai szakértő is. 2020 elején a vietnami technológiai közösség rájött, hogy az egykori „Strawberry” most Google-szakértőként jelenik meg Ázsiában, székhelye Szingapúrban található. Elmagyarázta:

„Régóta dolgozom a technológiai területen. Például a Coc Coc márkanév 2007-ben jött létre számomra, amikor tanácsadóként dolgoztam abban a csapatban. 2015-ben csatlakoztam a Google-höz, nagyszerű volt a munkakörnyezet, és később visszatérek Vietnámba, hogy indítsak egy startupot; a Google-nél szerzett tapasztalat nagyon hasznos lesz azok számára, akik a technológiai területen szeretnének üzletelni.”

Joe Ruelle (középen) jelenleg a technológiai iparban dolgozik.

Joe Ruelle után Jesse Peterson – egy több mint egy évtizede Vietnámban élő kanadai író – vált egy másik jelenséggé. 2023 novemberében a Ho Si Minh- város Könyvesboltjában mutatta be harmadik, teljes egészében vietnami nyelven írt könyvét: a „Tragikomédia – Az élet színei” című szatirikus novelláskötetet, amelyet 2019 és 2022 között fejlesztett ki, két korábbi művének folytatásaként.

Jesse híres szatirikus társadalmi kommentárjairól és a Tuoi Tre Cuoi és a VnExpress című műsorokban feltett szkeccseiről, valamint utcai gasztroműsorok házigazdájaként betöltött szerepéről. Kanadában született, és Vietnámot választotta állandó otthonául, mivel szereti az embereket, a kultúrát és az élmények iránti szenvedélyét. „Ma Vietnam a világ egyik legmelegebb úti céljává vált” – mondta.

Jesse humorral közelíti meg az életet, de a nevetés mögött mély meglátások húzódnak meg. Megfigyeli és rögzíti a mindennapi élet minden apró részletét, a járdaszéli kávézóktól és Hanoi utcáitól kezdve a fiatalok és a munkások tevékenységéig, hogy realisztikus képet festhessen. Jesse hangsúlyozza: „Amíg képesek vagyunk nevetni a saját nevetségességünkön, majd a társadalom kellemetlen dolgain, addig van erőnk leküzdeni a nehéz időket.”

Jesse Peterson úr, a "Tragikomédia - Az élet színei" című szatirikus novelláskötet szerzője.

A „Tragikomédia – Az élet színei” című, több mint 500 oldalas könyvében Jesse saját tapasztalatait ötvözi – a tanítástól, írástól, fordítástól, stand-up comedy szerepléstől kezdve a műsorvezetésen át a dokumentumfilmek készítéséig és a reklámokig –, hogy olyan történeteket alkosson, amelyek egyszerre szatirikusak és mélyek. Úgy véli: „Az életben nem lesz hiány a tragédiából. Aztán megszületett a komédia, amely enyhítette a tragédiát, hogy mindenki ellazulhasson. A tragédia nem más, mint felbecsülhetetlen értékű tanulság, ha kilépünk belőle. Ha ügyesen adják elő és írják meg, egy tragédián alapuló komédia „slágerré” válhat, örökké élhet, hosszan tartó, végtelen nevetést okozva.”

Jesse komoly társadalmi kérdések iránt is érdeklődik. Egy 2025 szeptemberi interjúban elárulta, hogy A jövő útja című könyvet fordítja, amely a korrupció elleni jelenlegi küzdelemmel foglalkozik, egy olyan témával, amelyet korábban ritkán érintett.

Jesse jelenleg Ho Si Minh-városban él, és továbbra is teljes egészében vietnami nyelven ír könyveket és cikkeket. Ő egyike azon kevés külföldi szerzőnek, akik valóban „együtt élnek a vietnamival”, és a nyelvet a szellemes, humoros élmények finom kifejezési eszközévé alakítják, az életvezetési tanácsoktól kezdve az életvezetési készségekig. Jesse szerint a pozitív, optimista hozzáállás, a beilleszkedési képesség és a tanulási vágy fontos tényezők a fiatalok, különösen a külföldi szerzők számára, hogy új környezetben fejlődhessenek.

A több mint 300 oldalas „Katedrás utca” nemcsak Hanoi történetét meséli el, hanem Marko Nikolić – az első szerb vietnami nyelven regényt író – irodalmi utazását és élettapasztalatát is bemutatja. Számos kritikus nagyra értékeli Marko értő és gazdag szókincsét, mivel számos szólást és közmondást használ, miközben élénken tükrözi a helyi életet és kultúrát. Az olyan ismerős nevezetességek, mint a Katedrális utca, a kávézók és a sikátorok realisztikusan jelennek meg, segítve a hanoi olvasókat abban, hogy közel érezzék magukat a városhoz, miközben megértik az itt élő külföldi közösség nyüzsgését és sokszínű pszichológiáját is.

Marko Nikolić szerb író "Katedrála utca" című regénye.

Marko elmondta, hogy több mint 70 országban járt és 10 nyelvet tanult meg, de csak akkor talált sok okot arra, hogy itt maradjon és éljen, amikor Vietnámba érkezett. Így magyarázta: „Mindenhol sok probléma van, Vietnam ugyanolyan, de én azért döntöttem a maradás mellett, mert összeillik egymással. Az S alakú földterület nyelvi, kulturális és életstílus szempontjából elég alkalmas ahhoz, hogy maradni akarjak. Ha egy másik országba költöznék, mindent elölről kellene kezdenem, ami nagyon fárasztó.”

Marko korábban Európában tanított franciát, most azonban angolt tanít vietnami központokban, főként gyerekeknek és tinédzsereknek. Hozzátette: az idegennyelv-oktatás Vietnámban erőteljesen fejlődik, a tanulók sokat fektetnek be, és sok központ nyílik, ellentétben Európával, ahol az angol népszerű, és keveseknek kell tanulniuk.

Marko szerint a vietnami nyelv tanulása egyszerre kihívást jelentő és érdekes: „A vietnami nyelvtan meglehetősen egyszerű, de a szókincs nagyon nagy és változatos, és tudni kell, hogyan kell helyesen használni és kiejteni. A vietnami nyelv természete nagyon eltér az angoltól, de szeretek tanulni és kutatni, így nincsenek nehézségeim.” A kultúrához való alkalmazkodás is könnyű a korábbi, számos országban szerzett utazási tapasztalataimnak köszönhetően. Megosztotta: „Motorral közlekedni a zsúfolt utcák közepén, a zaj... normálisnak érzem magam. A zord éghajlat a legnehezebb, de elég jól alkalmazkodom a kultúrához és a társadalomhoz.”

Marko meglepetését is kifejezte néhány vietnami szokással kapcsolatban: a nyugatiak nem tisztelik őseiket, így nem értette, miért van annyi étel és gyümölcs az oltáron, de mégis elfogadta és tisztelte őket. Úgy találta, hogy Vietnamban nagyon erős a kollektív és közösségi szellem, ami eltér az európai individualista kultúrától.

Marko Nikolić (középen) írót, a „Katedráli utca” című regényével tüntették ki a Bui Xuan Phai – Hanoi szeretetéért – díjátadó ünnepségen a „Mű” díjjal.

A „Katedrás utca” című regénnyel kapcsolatban Marko hangsúlyozta, hogy nem a hírnév a cél: „Tudom, hogy én vagyok az első külföldi, aki vietnami regényt ír, de az elsőnek lenni önmagában nem elég. Ha a könyv csak »szemét«, az olvasók csalódni fognak. Szerencsére sokan nagyon jól értékelték a könyvet, és egyből elolvasták a vonzó tartalma miatt.”

Miután több mint 10 évet élt Vietnámban, Marko úgy érzi, megérettebb lett. „Amikor Vietnámba jöttem, naiv és éretlen voltam, de most már tapasztalatokat gyűjtöttem, nem félek a médiától, az interjúktól és sok új dolgot tapasztalok meg.”

Marko Nikolić író a Fansipan-csúcs meghódítására indult

Bár mindegyiküknek megvan a saját útja, Joe Ruelle, Marko Nikolic és Jesse Peterson közös pontja, hogy nemcsak vietnami nyelven írnak, hanem hozzájárulnak ahhoz is, hogy a vietnami nyelv a saját határain túlra is eljusson. Személyes oldalaiktól a nemzetközi olvasói közösségekig történeteik és a vietnami kultúra szeletei „nagyon nyugati” nézőpontjukon keresztül természetesen terjednek, felkeltve sok vietnami figyelmét és megosztását. Megmutatják, hogy a vietnami nyelv elég vonzó ahhoz, hogy kreatív nyelvvé váljon más országokból érkező emberek számára – és saját írásmódjukon keresztül mindannyian csendben a vietnami szépség nagyköveteiként működnek napjainkban.

Cikk: Phan Anh

Tervezés: Mai Anh

Phan Anh

Forrás: https://thoidai.com.vn/ba-cay-but-nuoc-ngoai-lan-toa-tieng-viet-218262.html