A Dinh Tram Ca álnév és a „Lullaby for Old Love” című dal mögött rejlő történet

Dinh Tram Ca zenész több mint 300 versével és közel 100 dalával híres a zenei világban, amelyek közül sok megérinti az emberek szívét, mint például: Altatódal régi szerelemre, Szülőváros folyója... Különösen a híres énekes, Khanh Ly adta elő nagy sikerrel a régi szerelemre szóló altatódalt, de nem mindenki ismeri a dal kulisszái mögötti történetét.

Az 1960-as években egy lenyűgöző név jelent meg a vietnami költészetben: Dinh Tram Ca. Verseit az olvasók szerették, és nagy számban másolták kézzel. 1967-ben zenészként vált ismertté, amikor a Lullaby of Old Love című dalt számos énekes előadta, és Khanh Ly hangján keresztül vált híressé.

Ez egyben nagy fordulópont volt Dinh Tram Ca írói útján is. Ez a dal ismertté tette Dinh Tram Ca nevét a vietnami zenei világban. A szomorú bostoni dallammal a dalszöveg gyönyörű versekhez hasonlít: " Három év telt el azóta, hogy özvegy lettem/Ülök és ringatom gyermekemet, mint egy szomorú szerelem altatódalát.../Ó, három év telt el, a szívem még nem nyugodott le a vihartól.../Hol vagy messze, van valami panaszod?" .

Dinh Tram Ca zenész, Nhu Phuong zenész, Phung Hieu szerző és Vu Duc Sao Bien zenész (balról jobbra)

FOTÓ: TL

Miért nem Ding, hanem Ding?

Az igazi neve Mac Phu, de az írói álneve Dinh Tram Ca. Sok érdekes anekdota kering erről a furcsa vezetéknévről: sokan nem tudják, hogy Dinh Tram Ca vagy Dinh Tram Ca? Én is kíváncsi voltam erre, ezért amikor lehetőségem nyílt meginni vele egyet, megkérdeztem: „Mit jelent a Dinh szó, nagybácsi? Miért ezt a vezetéknevet választottad az írói álnevednek?” Mosolyogva magyarázta: „Valójában anyám vezetékneve Dinh, de hogy „reagáljak” egy korabeli quấng ngai-i szótárkészítőre, aki folyton az összes i (rövid) betűt y (hosszú)-ra cserélte, szórakozásból fordítva írtam le. Aztán a barátaim és kollégáim furcsának és érdekesnek találták a „Dinh” vezetéknevet, ezért újra és újra leírták, de a „Dinh” (i) betű a helyes.”

A Régi szerelem altatódalához egy meglehetősen érdekes anekdotához fűződik, amelyet az irodalmi világ gyakran mesél egymásnak: Az 1960-as évek közepén, Quang Nam tartomány (régi) egyik kisvárosában, a Ha Lam kereszteződéstől a Tieu La iskoláig vezető úton élt egy középiskolás lány, aki naponta kétszer cipelte a táskáját a kis utcán. A neve Ho Thi Thu, a vidékiek gyakran Thu Chuannak hívják (mert apja neve Chuan), hogy megkülönböztessék a többi Thu nevű embertől. A gyönyörű, ovális arcú, hosszú selymes hajú, fehér-rózsaszín bőrű és az őszi tó hullámaihoz hasonló csillogó szemű Ho Thi Thu diáklány sok falusi fiút szeretett bele. A fiatalember, Mac Phu pedig titokban beleszeretett a diáklányba a Régi szerelem altatódalába című dallal.

És az a Thu nevű lány gyönyörűen jelent meg a verseiben az „Emlékek gitárja” című versben: „ Azon a napon, amikor gitáromat vittem át a régi iskolán/Ki voltál olyan, mint te, aki a folyosó végén állt/Ki voltál olyan, mint én, és álmodozott a tanterem ajtaja mögött/Lehetséges, hogy még mindig ott vagy, Thu? ...”. Ezt a verset sok diák másolta és szavalta kézzel, így a neve ettől kezdve híressé vált.

Dinh Tram Ca zenész gitározik és énekel egy dalt, amit nemrég komponált egy barátja házában a Tan Binh kerületben (HCMC) 2002-ben.

FOTÓ: PHUNG HIEU

Akkoriban sok szerelmes versét ismertem szájról szájra és kézzel írva. A költészet nyelvén keresztül sejtettem, hogy 1975 előtt írta. Egyszer, amikor Saigonban találkoztam vele (akkoriban követte a feleségét Nyugatra, csak alkalmanként látogatott el Saigonba), megkérdeztem e versek születésének körülményeiről, de szinte nem is emlékezett rájuk: „Nem emlékszem, mikor kezdtem verseket írni, csak azt tudom, hogy amikor a szomorúság és a bánat elöntött, amikor a fájdalom és a szenvedés elfojtódott, akkor tört elő a költészet. Abban az időben nem volt pénz a versek kiadására, ezért a verseimet csak lemásoltam a füzetekbe, majd észrevétlenül elvesztek. Néha valaki más vette fel őket, elolvasta őket, ismerősen hallottam őket, és hirtelen eszembe jutottak a verseim. Csak 1969-ben, amikor már majdnem 30 éves voltam, egy költészet- és zenekedvelő finanszírozta első verseskötetem, az Éjszakai szemek kiadását. Ez a verseskötet 1958-ban íródott, és egy kutató az 1969-es év öt tipikus déli verseskötetének egyikeként mutatta be” – bizalmaskodott Dinh Tram Ca zenész.

A költészet az első szerető, a zene az a szerető, aki a végső szublimációt hozza el.

Dinh Tram Ca költő pályafutásáról megosztva ezt mondta: „A költészet az első szerelem, és ez a szerető végigkísér minket az élet hullámvölgyein. A zene az a szerető, aki a végső szublimációt hozza el nekünk. Nem meglepő, hogy sok költő zenésznek nevez, és fordítva, a zenészek költőnek. Mindkét dolgot meg tudom tenni ebben az életben. Nem arra volt hivatott, hogy professzionális művészeti környezetben éljek és dolgozzak, de kreatív tudatosságom erőteljesen feltámadt, még iskolás koromban. Akkoriban a verseim népszerűek voltak a barátaim körében, és zenét csak szórakozásból írtam, de nem számítottam arra, hogy a közösség szeretni fogja.”

A Régi szerelem altatódala után az 1990-es években számos más híres dalt is írt. Ez idő alatt feleségét és gyermekeit Nyugatra vitte élni. Itt lehetősége volt megtapasztalni és időt szakítani a délnyugati tartományok felfedezésére. A bájos folyóparti táj és a Nyugat hatalmas síkságai érzelmekkel és kreativitással töltötték el a zenész lelkét; a Hometown River, a Sadness of the Starling, a Husband and Wife Melody, a By the Bridge Missing People című dalok pedig... onnan született. Különösen a "River of Homeland" című dalt adták elő tucatnyi énekes, olyan dallamokkal és szövegekkel, amelyek könnyen behatolnak az emberek szívébe.

2010 körül Dinh Tram Ca visszahozta családját szülővárosába, Quang Namba. Itt nyitott egy kerti kávézót a házában, ami sok vendéget vonzott, és a központi régióban dolgozó művészek is látogatták. A kávézó volt a fő bevételi forrása az egész családjának. Alkalmanként barátai meghívására ellátogatott Ho Si Minh-városba, de az utazások fokozatosan csökkentek egészségi állapota miatt.

Dinh Tram Ca zenész (fehér ingben) és művészek egy zenei sajtótájékoztatón

FOTÓ: PHUNG HIEU

Amióta ő és családja visszatért Quang Namba, ritkán találkoztunk. Csak akkor látogattam meg, amikor üzleti úton voltam Da Nangban, vagy alkalmanként 1-2 évente egyszer ment Ho Si Minh-városba, hogy meglátogassa a barátait. Amikor találkozott velem, azt mondta: „Öreg vagyok már, a hetvenes éveimben járok, visszatértem a szülővárosomba, hogy elbújjak és gondoskodjak a család ősi sírjairól. Fiúként kötelességem füstölőt égetni a nagyszüleimnek. Különben is, az egészségem most gyenge, nem tudok úgy „játszani”, mint korábban, most már néhány pohár bor után berúgok.” Majd azt mondta: „Ha lehetőséged van üzleti útra menni a központi régióba, látogass meg. Még fiatal vagy, meg kell próbálnod ellátogatni a munkádra, ne merülj el túlságosan a költészetben, különben szenvedni fogsz, ha a múzsa kihasznál.” A kezét fogva nagyon meghatódtam, amikor megláttam a zenész fején a ráncokat és az ősz hajat...

Isten veled, tehetséges költő, zenész, Quang Nam fia, akit mindig is tiszteltem.

Forrás: https://thanhnien.vn/chuyen-sau-but-danh-dynh-tram-ca-va-bai-hat-ru-con-tinh-cu-185251201204824901.htm