Nghe An hegyvidéki településének vezetői vízipáfrány-fonást visznek az időseknek

Felismerve, hogy az emberek élete még mindig számos nehézséggel néz szembe, kevés a szántóföld és kevés a mellékállás, a Yen Na község vezetői felvették a kapcsolatot a vízipáfrány exportra szánt szövésére szakosodott vállalkozásokkal, hogy segítsenek az embereknek otthon plusz munkát találni. Ez egy új megélhetési lehetőséget ígér, amely segít a felföldi embereknek több jövedelemre szert tenni, valamint népszerűsíti hagyományos szövőmesterségüket.

A bambuszszövéstől a békalencse-szövésig exportra

November elsején, kora reggeltől kezdve sok idős férfi és nő gyűlt össze Vang Cuom falu (Yen Na község, Nghe An tartomány) központjában egy lakos házában, hogy megtanulják a vízipáfrány szövését. Ez már a második nap, hogy a falusiak közvetlenül Ninh Binh tartománybeli cég vízipáfrány szövőitől kaptak képzést. „Csak egy napig tanultunk szövni, de mindenkinek nagyon tetszik. Amikor alszanak, arról álmodnak, hogy a kezük mozog, mintha szövenének. Csak a reggelt várják, és akkor szövnek” – mondta Luong Hai Minh úr (78 éves, Vang Cuom falu).

Minh úr Vang Cuom faluban született, sok más thai emberhez hasonlóan, 10 éves kora óta tudott szőni. A háztartási eszközök nagy részét maga szőtte, a rizstálcától, székektől kezdve a horgászbotokig... „Ebben a felföldi vidéken sokféle anyag van a szövéshez, amikor kilépsz a házból, bambuszt, rattant és nádat látsz. Ezért a szövés régóta hagyományos szakma, és mindenki a korosztályomban tud szőni. A mezőgazdaság mellett a szövés mellékfoglalkozás, ami segít a családoknak több élelemhez jutni” – mondta Minh úr.

Minh úr idén 78 éves, de még mindig nagyon fürge a szövésben. Fotó: Tien Hung

Több mint 10 évnyi katonaság után Mr. Minh számos csatatéren harcolt. Az ország újraegyesítése után visszatért szülővárosába, hogy családot alapítson, folytassa a gazdálkodást és szőjön, hogy megéljen. Az utóbbi években azonban, mivel sok család a műanyagból, rozsdamentes acélból stb. készült tárgyakat részesíti előnyben, a szövőmestersége is pangássá vált, nincsenek megrendelések. „Nincs sok szántóföld, és hosszú utat kell gyalogolni, hogy odaérjünk, szóval nagyon nehéz. Így évekig ültem és semmit sem csináltam, alkalmanként bambuszt vágtam a szőéshez, főleg szórakozásból. Nemrégiben, amikor láttam, hogy a település bejelentett egy szerződést békalencse exportra történő szövésére, azonnal aláírtam. Először azt hittem, nehéz lesz, mert még soha nem szőttem békalencsét, de néhány óra tanulás után ráéreztem a dologra” – mondta Mr. Minh mosolyogva.

Vang Cuom faluban, mindössze néhány nappal a község bejelentése után, több mint 10 ember regisztrált, hogy megtanulja a vízipáfrány szövésének mesterségét. Mindannyian idősek, 60 év felettiek. Idős koruk ellenére ráncos kezükben még mindig ügyesen fogják a vízipáfrány zsinórt, és oda-vissza fűzik. „Nincs itt semmi tennivaló, ezért a fiatalok többsége messzire megy dolgozni. Ami az olyan időseket illeti, mint mi, csak ülünk egész nap, és csirkéket és disznókat tenyésztünk. Most, hogy a község visszahozta ezt a mesterséget, mindenki nagyon izgatott. Azt csináljuk, amit hagyományos mesterségnek tartunk, és plusz bevételre teszünk szert. Az idősek együtt ülhetnek, a kezük fon, de a szájuk élénken cseveg, nagyon szórakoztató” – mondta Ha Thi Hai (64 éves).

Az eredeti termékek bevásárlókosarak voltak. Fotó: My Ha

Új megélhetési lehetőségek a felföldi emberek számára

Nguyen Van Hoe úr, a Yen Na Község Népi Bizottságának alelnöke elmondta, hogy amikor először elfoglalta itteni pozícióját, nagyon aggódott, amikor látta, hogy sokan tétlenek és semmilyen mellékállásuk nincs. Mindeközben az emberek élete továbbra is sok nehézséggel küzd. „Van egy rokonom, aki egy vízijácint-termékeket sző exportra Ninh Binh tartományban. Ez a szakma sok embernek teremt munkahelyeket, és az elmúlt években erőteljesen fejlődött. Mindeközben a szövés az itt élők erőssége. Ezért szeretném visszahozni ezt a munkát az emberekhez” – mondta Hoe úr.

Nguyen Van Hoe úr egy vízipáfrány-fonó kézművest figyel (a kép bal sarka), aki a mesterséget tanítja Vang Cuom falu lakóinak. Fotó: Tien Hung

Miután a közösség vezetői örömmel fogadták az ötletet, Mr. Hoe azonnal felvette a kapcsolatot egy rokonának a Ninh Binh-i cégével. Néhány nappal később három vízipáfrány-szövő hozott anyagokat a Yen Na közösség falvaiba, hogy elkezdjék tanítani a mesterséget. Köztudott, hogy a vízipáfrány exportra szánt fő nyersanyaga a vízijácint szára (más néven vízipáfrány). Ez a növény természetesen a folyókon terem, betakarítás után az emberek megszárítják és feldolgozzák, hogy kézműves termékeket készítsenek belőle.

Eddig a község 5 faluja végezte el a vízipáfrány-fonás tanfolyamot. „Jelenleg minden faluban több mint 10 ember tanulta meg a mesterséget, akik ismerik, majd másokat is tanítanak rá. Ez a mesterség nagyon egyszerű az emberek számára, és minden korosztály számára alkalmas. Célunk, hogy ezt a mesterséget a község mind a 16 falujába eljussunk, hogy segítsünk az embereknek több jövedelemhez jutni” – tette hozzá Hoe úr.

Egy idős asszony öröme egy termék elkészülte után. Fotó: My Ha

Tran Thanh Tung úr – az egyik vízipáfrány-szövő, akit egy Ninh Binh-i cég küldött, hogy megtanítsa a mesterséget a Yen Na embereknek – elmondta, hogy a vízipáfrányból készült termékek az utóbbi években nagyon népszerűek. Különösen a külföldi piacokon, például az Egyesült Államokban és Európában, mivel nemcsak szépek, hanem tartósak és különösen környezetbarátok is. Az első termék, amelynek szövését Tung úr és kollégái megtanították az embereknek, egy kosár volt. Miután az emberek jártasak lettek ennek a terméknek a szövésében, a kézművesek tovább tanították őket más tárgyak, például szőnyegek, vázák, papírtálcák stb. szövésében. Miután a termékek elkészültek, egy Ninh Binh-i céghez küldték őket szárításra, festésre, díszítésre, majd külföldre exportálásra.

„Mivel az itteni emberek már rendelkeznek a szövés képességével, nagyon gyorsan átadhatjuk a mesterséget. A vízijácint szövése egyszerűbb, mint a rattan vagy a bambusz szövése. Csak egy rövid oktatásra van szükségünk, és néhány óra múlva az idősek maguk is megszőhetik. Ennél a munkánál az embereknek nem kell aggódniuk az anyagok vagy a termékfogyasztás miatt. A vízijácintot más helyekről szerzik be, és a cég kiszállítja az embereknek. Az emberek annyit szőhetnek, amennyit csak akarnak, nincs mennyiségi korlátozás. Csak vedd át az anyagokat, és menj haza, hogy szabadidejükben szőhessenek, a szórakozni vágyó idősek pedig összegyűlhetnek és együtt szőhetnek” – tette hozzá Tung úr.

A Yen Na községben élő thai emberek hagyományos mesterséggel rendelkeznek a szövésben, így nagyon gyorsan megtanulják a vízipáfrány szövését. Fotó: Tien Hung

Tung úr szerint a vízipáfrány-szövés szakma jelenleg nagyon fejlett Ninh Binhben, több tízezer munkásnak teremtve munkahelyet. „A szövés elsajátítása után a cég megkezdi a megrendelések leadását és az anyagok beküldését. Átlagosan napi 150 000 VND-t kereshetnek az emberek a vízipáfrány-szövésnek köszönhetően. Ninh Binhben sokan vannak, akik már régóta csinálják, nehéz és gyors darabokat szőnek, így közel tízmillió VND-t kereshetnek havonta” – mondta Tung úr.

„

A felföldiek számára a vízijácint szövéséből származó havi 3-5 millió vietnami dong jövedelem elegendő a megélhetéshez. Jelenleg vidéken nincs munka, így nemcsak a fiataloknak, hanem sok párnak is el kell küldenie gyermekeiket a nagyszülőkhöz távoli cégekhez dolgozni. A gyerekek szülei nincsenek a közelükben, így számos következménnyel jár. Reméljük, hogy nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is el tudják végezni ezt a munkát. Az ilyen jövedelem megfelelő a felföldiek számára. Otthonról dolgozhatnak anélkül, hogy bármilyen munkaidőt be kellene tartaniuk.

Nguyen Van Hoe úr – a Yen Na Község Népi Bizottságának alelnöke

AD hirdetés

Forrás: https://baonghean.vn/lanh-dao-xa-vung-cao-nghe-an-mang-nghe-dan-beo-tay-ve-cho-nguoi-cao-tuoi-10311148.html