Ebben az időszakban a franciák rendeletet is kiadtak, amely több általános iskolát hozott létre a tartományokban a vietnami nyelv és a matematika oktatására.
Az 1969-ben Dél-Vietnámban kiadott „Gò Công: Régi jelenetek és emberek a múltból” című könyvében Viet Cuc úr kijelentette, hogy az 1870-es évektől kezdve a hatóságok elrendelték a klasszikus kínai nyelv tanárainak, hogy tanulják meg a vietnami Quốc ngữ írást és a nyugati írást. El kellett dobniuk ecseteiket, és vastollakká kellett tenniük őket, a szavak kiejtését pedig nyelvtörővel kellett megtanulniuk: a, b, c, d, đ… a ékezetjellel, á, ơ ékezetjellel, ớ… Természetesen akkoriban még nem állították össze a tankönyveket a tanterv egységesítése érdekében, így a falusi tanítók saját tankönyveket írtak diákjaik tanítására.
A tankönyvírás úttörői
A Phan Trọng Báu „Modern vietnami oktatás” című könyve (Oktatási Kiadó - 2006) a 73. oldalon kijelenti: „Az 1880-as évekig Trương Vĩnh Ký és néhány francia a Dél-vietnami Oktatási Ügynökségtől számos tankönyvet állított össze az általános iskolákban való oktatáshoz.” A Trương Vĩnh Ký tankönyveinek leckéi általában a gyermekek erkölcsös nevelésére, a szüleik és tanáraik emlékezésére és hálájára, a jó cselekedetek véghezvitelére és a hasznos életre összpontosítottak... Például a "Tanulás ösztönzése" című lecke: "Finom a méz, a jó zsír, az arany és a pompa / A tanulásnak köszönhetően bölcs leszel / A klasszikusok, a versek és a dalok jó dolgok / Az irodalom és a szavak finomak / Apád étele és anyád ruhája olyan mély, mint az óceán / Az országnak és a családnak járó adósság olyan hatalmas, mint a föld / A két szót, a 'hírnév és a vagyon' szorgalmasan kell követni / Egy igaz ember és egy gyermek biztosítja az ország fennmaradását."
Rajtuk kívül ott volt még Truong Minh Ky, Tran Phong Sac és Huynh Tinh Cua úr... Tran Phong Sac tanárnő állította össze az Au Vien Tat Doc (1924) című könyvet a női diákok oktatása számára: „Női diákok, ne engedjetek a férfiak törekvéseinek, mert a férfiak és a nők egyformák, a kitartás és a kemény munka jobb, amit mások meg tudnak tenni, nektek is képesnek kell lennetek megtenni.” A könyv kínai írásjeleket, átírást és fordítást is tartalmaz.
Különösen számos más oktató állított össze és nyomtatott tankönyveket modern technikákat alkalmazva. Íme egy példa: „Morale pratique à l'usage des Élèves des Écoles de l'Indochine” (Gyakorlati etika az indokínai iskolákban tanító diákok számára). Felette a „Gyakorlati etika” kínai kifejezés olvasható, 15 x 24 cm méretben, amelyet 1914-ben adott ki JCBoscq, a keleti nyelvek professzora, Nguyen Van Tammal, a My Tho Középiskola professzorával együttműködve. A könyv 108 olvasási gyakorlatot tartalmaz, amelyek mindegyike egy záró mondattal zárul: „A könyv azt mondja, hogy” vagy „Általában mondják, hogy”, majd egy kínai kifejezés következik átírással és fordítással; minden lecke egy „Kérdésfeladattal” zárul.
Az általános iskolai tankönyv, a borítóján a következő felirattal: „Új tankönyvek indokínai iskolák számára – összeállította Henri le Bris, a Thua Thien-i francia-vietnami iskola igazgatója. A dél-vietnami dialektus szerint átdolgozva falusi és kerületi iskolákban való használatra.” A 13 x 21,5 cm méretű és 136 oldalas könyvet 1916-ban nyomtatta Saigonban az Imprimerie Commerciale, C.Ardin et Files kiadó. 160 leckét tartalmaz, amelyek nyolc részre oszlanak: A test és a higiénia; Állatok; Növények; Föld, kőzetek és fémek; Ég, Föld és a földgömb; Dél-Vietnam és a szomszédos francia területek; Dél-Vietnam, népesség és történelem; valamint Politika Dél-Vietnámban. Minden lecke, amelyet tömör és könnyen érthető módon tálaltak, kérdéseket tartalmazott a diákok számára; a földrajzleckék térképeket is tartalmaztak.
A JcBoscq által kiadott "Morale et lecons de choses a l'usage des élèves des écoles de l' Indochine" (Etika és erkölcstanórák indokínai iskolák tanulóinak) című tankönyv, amelyet az Imprimerie de l'Union nyomtatott 1919-ben a saigoni Catinat utca 157. szám alatt, 51 oldal vastag, és a gyermeki kötelességeket tanítja; háziállatokat, a földet, az emberi testet, az órákat, a tengert... Az írásmód tömör és könnyen érthető, gyönyörű illusztrációkkal, francia tankönyvekből.
A forradalmár Nguyen An Ninh apja, a tudós Nguyen An Khuong állította össze a „Mongol erkölcsi nevelés és családi leckék” című tankönyvet is, amelynek borítóján a „Cours de morale et lecons de choses à l'usage des écoles et des familles Annamites” (Erkölcsi előadások és általános ismereteket nyújtó leckék az annamita iskolákban és családokban való használatra) felirat szerepelt. A tankönyvet a Phat Toan Libraire - Imprimeur nyomtatta ki, az Ormay utca 55-57-59. szám alatt, Saigonban, 1910 októberében.
Tanulj gyakorlati és technikai készségeket egyaránt.
Az etika elsajátítása mellett a diákok a francia oktatási rendszer egészen új tantárgyait is elsajátították: a matematikát és a gyakorlati mérnöki ismereteket. Például az Alexis Lân által írt „Gyakorlati villamosmérnöki tudományok” című tankönyv, amelyet az Ingénieur Electricien állított össze és az Imprimerie FH Schneider nyomtatott ki Saigonban 1917-ben, kijelentette: „Ez a könyv alapvető ismereteket tanít az annami villanyszerelők és a szakiskolák tanulói számára.” A francia és vietnami nyelven is nyomtatott könyv viszonylag átfogó ismereteket nyújtott az elektromosságról, amelyeket a diákoknak ismerniük kellett. A szókincs hiánya miatt a terminológia nagy része franciául volt.
Bár a vietnami Quốc ngữ írás „érvényesült”, a konfucianizmus (Nho írás) tanulásának szükségessége továbbra is fennállt. Ez tükröződik a déli népdalokban is: „Saigon lámpásainak zöld és piros fénye van / Tho lámpásainak erős és halvány fénye van / Menj és tanuld meg a konfucianizmust / Kilenc holdig várok rád, tíz őszig várok rád.” Az Indokínai főkormányzó, Albert Sarraut által 1917. december 21-én aláírt Indokínai Általános Oktatási Szabályzat szerint a konfucianizmus nem volt kötelező tantárgy. Az iskoláknak, amelyek tanítani kívánták, meg kellett szerezniük a szülők, a falutanács és az igazgató beleegyezését. A tanárok hetente csak másfél órát taníthattak, csütörtök délelőttre beosztva.
1919. június 14-én a Nguyen-dinasztia rendeletet adott ki, amely kimondta a kínai írásjeleket oktató összes iskola teljes megszüntetését, és helyükbe egy francia-vietnami oktatási rendszert iktatott be. Ekkor a francia gyarmati „reform” valóban beteljesítette küldetését – bár csak hivatalos és jogi értelemben.
A saigoni tankönyvek megalapozták a nemzeti nyelvű tankönyvet. Az 1920-as évek körül az Indokínai Oktatási Minisztérium megbízta Tran Trong Kim, Nguyen Van Ngoc, Dang Dinh Phuc és Do Than tanárokat a Nemzeti Irodalmi Tankönyv összeállításával, amely az általános iskolai, előkészítő és óvodai osztályok számára készült; valamint Nguyen Hiet Chi és Le Thuoc tanárokat az Új Kínai Irodalmi Tankönyv összeállításával, amely az óvodai, közép- és felső tagozatos osztályok számára készült, és a 20. század első felében hivatalos használatra készült a vietnami iskolákban. A tankönyvekkel kapcsolatban ezt az eseményt a következőképpen jegyezték fel: „Ezen a ponton elkészült, és egységes oktatásba került az egész országban” (Modern vietnami oktatás - Phan Trong Bau - Oktatási Kiadó - 2006, 166. o.). A tankönyvek összeállításakor ezek a pedagógusok a Dél-Vietnámban már népszerű tankönyvek stílusát követték. Ez azt jelenti, hogy a diákoknak szóló olvasási gyakorlatok tömören és világosan íródtak, és a könyvben szereplő történetek időnként szereplők közötti párbeszédeket is tartalmaztak, hogy kiemeljék az oktatási üzenetet. És tagadhatatlan, hogy az ilyen történetek mélyen befolyásolták a diákok számos generációját. Az a tény, hogy sokan, ma már ősz hajúak, még mindig emlékeznek a Nemzeti Irodalom tankönyv leckéire, ezt bizonyítja. |
Forrás: https://thanhnien.vn/sach-giao-khoa-100-nam-truoc-185711904.htm
Hozzászólás (0)