A régmúlt idők egyszerű, rusztikus népdala arra hív minket, hogy térjünk vissza a Tuyen Quang tartományon átfolyó szelíd Lo folyóhoz. Nemcsak érintetlen természeti szépséggel rendelkezik, amely békét hoz az embereknek, hanem a Lo folyó kulturális értékeket is őrz, történelmi tanúként szolgál, és természetes vízi útként köti össze a felföldi és az alföldi emberek életmódját. A Lo folyón felfelé haladva az utazó ma kényelmesen „lerázhatja magáról a világ porát”, és meghallgathatja a történelmi helyszínek partjait összekötő állandó folyó történetét.
 |
| A szelíd Lo folyó Tuyen Quang tartományon keresztül folyik. |
A folyó eredete
Az utazótáskámban hordott ősi könyvek lapjait lapozgatva a Lo folyó számos költői néven bukkan fel. Nguyen Trai egyszer ezt írta „Vietnam földrajza” című művében: „A Lo egy nagy folyó neve, amely Tam Giangból ered, Kien Loba folyik, majd a Thao és a Da folyókkal egyesül.” A Ming-dinasztia idején a folyót Binh Nguyennek, Thanh Giangnak (zöld folyó) hívták. A Yunnanban (Kína) eredő Ban Long Giang néven a víz 173 veszélyes zuhatagokon zúdul át a felső szakaszon, majd ahogy lefelé folyik, ellazul a medre, megnyugszik és szelíd lesz.
A Lo folyó 274 km hosszan folyik át Vietnámon, ebből több mint 230 km Tuyen Quang tartományban húzódik, magába foglalva a régió békés tájait. Az alluviális síkságokon haladva az ember úgy érzi, mintha visszarepülne az időben. Közvetlenül a történelmi Binh Ca rakpartnál, 1920-ban a francia tudós, H. Mansuy neolitikus leleteket fedezett fel, amelyek egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy évezredekkel ezelőtt az emberek ezt a nyugodt vízi utat választották letelepedésük és falvak alapításának helyszínéül.
Ráadásul a festői útvonal mentén az utazók könnyen találkozhatnak szent templomokkal, amelyek békés tükörképeiket a vízbe vetik: Thac Cai templom (Yen Phu község), Thuong templom, Ha templom, Doi Co templom (Minh Xuan kerület), vagy Ba Khuon templom (Binh Ca rakpartjánál). Mindegyik Mau Thoai (Víz Anyja) imádatához kapcsolódik. A legenda szerint az emberek Mau Thoait, Lac Long Quan anyját tisztelték, hogy megköszönjék neki, hogy megvédte az embereket és megakadályozta, hogy a vadállatok bántalmazzák őket. Ezek a folyópart közelében épült templomok olyan helyek, ahol a mezőgazdasági közösségek ősidők óta reménykednek a kedvező időjárásban, a bőséges termésben és a jólétben.
A kulturális örökség ápolása mellett a Lo folyó a háborús évek hősies emlékeit is őrzi. Nguyen Van Mach úr, Tuyen Quang történelmének és kultúrájának kutatója megosztotta: „Az 1947-es őszi-téli hadjárat során a szelíd folyó erőddé változott, csatlakozva hadseregünkhöz és népünkhöz a francia gyarmatosítók előrenyomulásának megállításában. Az évekkel ezelőtt a víz fenekére süllyedt vashajók meghiúsították inváziós terveiket, és egy hősies nemzetvédelmi eposzt hagytak maguk után, amely örökre visszhangra talál a nemzet történelmében.”
 |
| A Lo Giang folyó nyugodt szépsége hajnalban. |
Kulturális csere oda-vissza
A füstön és lángokon áthaladva a Lo folyó a mai utazók szemében furcsán békésnek tűnik. A nyugodt vizek kanyarognak, átölelik az alluviális síkságokat, élénk zölddel táplálva mindkét partot. Ezt a jelenetet egykor finoman ragadta meg Xuan Dieu költészete: "A Lo folyó egy szakasza, mindkét part buja zöld / Kukoricaszárak lengedeznek finoman, cukornádlevelek fonódnak össze..."
A hajón ülve, a szél zúgását hallgatva és becsukott szemmel szinte maga előtt látjuk a múlt évszázadok nyüzsgő vízpartját. A Lo Giang folyó egykor létfontosságú kereskedelmi főút volt, amely összekötötte a Vörös-folyó deltáját Északkelet-Vietnam hegyvidéki régiójával. A 19. század végéről és a 20. század elejéről származó dokumentumok azt mutatják, hogy ez a vízi út bonyolította le a teljes szállítási volumen több mint 80%-át. Az olyan ősi rakpartok, mint a Binh Ca vagy az óváros kompkikötője, naponta több tucat, sőt több száz nagy fahajót (thong dinh hajót) fogadtak.
Ezeknek a kereskedelmi útvonalaknak a mozgása hatalmas kulturális cseréhez vezetett. A felfelé haladó hajók sót, selymet, kerámiát és Nam Dinh, Thai Binh és Hung Yen tartományokból származó embereket szállítottak, akik új földeket kerestek; a lefelé haladó hajók pedig bambuszrügyekkel, teával és értékes fával voltak tele. Gondolatait megosztva ezzel az érdemes kézműves, Ma Van Duc, elmondta: „A Lo folyó az északkeleti régió tipikus kulturális folyosója. Kutatások szerint a folyóparti lakosok több mint 30%-a az Északi-deltából származik, és 3-4 generációval ezelőtt vízi kereskedelem útján vándorolt ide. A hordalékos síkságok mentén történő település lehetővé tette, hogy a tay és dao népek then éneke és pao dung dalai zökkenőmentesen keveredjenek a hagyományos cheo és quan ho népdalokkal. A folyó az a hely lett, ahol a kultúra két áramlata, a felfelé és lefelé folyás a legnyíltabban harmonizál.”
A Lo folyó fáradhatatlanul hömpölygött az örökkévalóság óta. Vize eléri a hatalmas óceánt, de a kulturális üledék rétegei, a történelmi történetek, valamint a föld és népe iránti szeretet továbbra is a partjain horgonyoznak. Utunkat a Lo folyón felfelé haladva befejezve a béke és a nyugalom érzését visszük magunkkal. Ez a folyó, egyszerű szépségével és vibráló életerejével, mindig is kitartó kulturális forrás marad, összekötve a múltat a jelennel, és a szeretet partjait Tuyen Quang hazánkban.
Giang Lam
Forrás: https://baotuyenquang.com.vn/van-hoa/du-lich/202605/song-lo-noi-nhung-ben-bo-fe60286/
Hozzászólás (0)