Általánosságban elmondható, hogy a Quốc ngữ írás korai időszakának dél-vietnami irodalmát tekintve még mindig sok olyan szerző van, akiknek műveit a jelenlegi kutatások figyelmen kívül hagyták vagy nem tárgyalták alaposan; vagy ha ismertek is, műveik nem teljesen ismertek. Közülük szeretném megemlíteni Nguyễn Liên Phong költőt, akinek a "Điếu cổ hạ kim thi tập" és a "Nam Kỳ phong tục nhân vật diễn ca " című könyveinek újabb újrakiadásai hozzájárulnak Dél-Vietnam múltbeli szokásainak, történelmének és kiemelkedő személyiségeinek jobb megértéséhez.
Từ Dũ özvegy császárné
Vuong Hong Sen úr kiadatlan, posztumusz „To Man Hoa Dinh Tung” című művében azonban említést tesznek Nguyen Lien Phong úr egy másik, 1913-ban megjelent művéről, a „ Tu Du Empress Dowager ”-ről. E könyv alapján Sen úr elmesélte Tu Du császárné életét, és néhány érdekes részletre bukkantunk. E szerint a múltban Go Congban – Tu Du császárné szülőhelyén – egy verssor öröklődött:
Le Thuy Trinh Tuong Thoai
Quy Khau Truc Phuoc Co
(Az édes víz szerencsét hoz.)
Teknős-domb, egy áldott föld.
Ez a mondat egy 1810-ben, az ötödik holdhónap 19. napján Go Congban történt eseményre utal, amikor Pham Dang Hung herceg felesége életet adott egy Pham Thi Hang nevű lánygyermeknek, aki később Tu Du özvegy császárné, Thieu Tri császár felesége, Tu Duc császár anyja lett, és 1902-ben, Thanh Thai császár uralkodása alatt, 92 éves korában halt meg. Tu Du császárné volt a második nő a déli országból, aki császárné lett a Nguyen-dinasztia alatt: előtte Ho Thi Hoa, Minh Mang császár felesége volt; utána pedig Nam Phuong császárné, Bao Dai császár felesége.
Amikor Từ Dũ császárné 12 éves volt, édesanyja megbetegedett, és fáradhatatlanul gondoskodott róla, gondoskodott róla és éjjel-nappal gyógyszert adott neki. Amikor édesanyja elhunyt, szüntelenül sírt. Hírneve messzire elterjedt. A fővárosban Thuận Thiên Cao császárné – más néven Trần Thị Đang, Gia Long császár felesége és Minh Mạng császár édesanyja – is hallott róla.
Egy nap Cao császárné magához hívatta Pham Dang Hungot, a szertartások miniszterét, és így szólt: „Jól hallottam a lányodról. Megengedem, hogy elhozd a palotába, hogy láthassam az arcát.”
Ekkor, 1824-ben, Kinh Mon hercegének, Nguyễn Van Nhannak a lányát, Le hitvesét is beidézték a palotába. Mindkét szépségnek lehetősége nyílt arra, hogy a király kiválassza őket, hogy később a legidősebb fiú, Miồng császár hitvesei legyenek. E két tehetséges és erényes szépség közül kit választ Minh Mang császár, és hogyan hozza meg a döntést? Egy napon Minh Mang császár mindegyiküknek egy selyemruhát ajándékozott, aranyhímzéses gallérral. Amikor távozni készültek, Cao császárné mindkettőjüknek adott egy aranygombot, az egyikre főnixet, a másikra virágágat faragtak, de papírral lepecsételte, és az éghez imádkozott: "Aki a főnixeset kapja, annak lesznek először gyermekei."
Ezután egy női kísérőt küldtek ajándékok kiosztására, arra utasítva mindenkit, hogy válasszon egy borítékot, de ne nyissa ki; a borítékot úgy adják át, ahogy van. Először Ling feleségének engedett, és amikor az kinyitotta a csomagot, egy virágokkal faragott gombot kapott; ő maga pedig egy főnixszel faragott gombot. Ennek köszönhetően a legidősebb herceg, Mien Tong "bensőséges társa" lett. 1841-ben Minh Mang császár elhunyt, Mien Tong pedig a trónra lépett, felvéve a Thieu Tri uralkodási nevet.
Posztumusz írásaiban Sển úr megjegyezte: „Thiệu Trị király jó király volt, de sajnos nem élt sokáig, mindössze hét évig uralkodott. Szelíd volt, de lobbanékony. A történelmi feljegyzések szerint nagyra értékelte a nyugati stílusú porcelánt, különösen a hatszögletű és nyolcszögletű darabokat, a francia szappantartók stílusú tolltartókat (nyolcszögletű talppal) és a kilenc sárkánnyal díszített pipákat. Amikor a nyugati hadsereg elpusztította Thuận An-t, dühbe gurult, elrendelte a nyugati stílusú porcelán megsemmisítését, és haragját élettelen tárgyakon vezette le – értékes, élettelen tárgyak pazarlásaként.”
Ez az érdekes részlet bizonyos mértékig tükrözi a vietnami nép akkori „lojális és hazafias” mentalitását. Mint tudjuk, később, amikor Dél-Vietnam a francia gyarmatosítók kezére került, azt mondják, hogy Do Chieu úr annyira gyűlölte az ellenséget, hogy nem volt hajlandó francia szappant használni, ehelyett csak a hagyományos módszert alkalmazta, a hamuvízzel történő mosást, és nem volt hajlandó a franciák által épített aszfaltutakon járni...
Từ Dũ özvegy császárné nevét generációkon át emlékezni fogják.
Vương Hồng Sển tudós így folytatta: „Từ Dũ császárné történetével kapcsolatban hadd mondjam el a következőket: Thiệu Trị császárnőnek szokása volt történelemkönyveket olvasni, néha éjfélig olvasott pihenés nélkül, és továbbra is foglalkozott vele, néha csak akkor engedték meg neki, hogy vacsorázzon, amikor hajnalban kukorékolt a kakas... Intelligens és gyors észjárású volt, és kiváló memóriával rendelkezett. Kívülről tudta az összes régi történetet, ősi mesét és klasszikus verset. (Tự Đức császár tehetséges író volt, és a császári vizsgákat letevő tisztviselők mind féltek a tehetségétől, talán a tőle örökölt tudásnak köszönhetően).”
Hadd meséljek el egy részletet Tự Đức császár 50. születésnapi ünnepségéről: „Từ Dũ özvegy császárné királyi lakomát rendelt, amelyen egy tál nyers zöldség és erjesztett halszósz is szerepelt. Emellett egy darab brokátot és egy ékszert is ajándékozott a császárnak.” A „nyers zöldségek és az erjesztett halszósz” jelenléte a pazar lakoma asztalán igazán lenyűgöző volt. Ezért idézte Mr. Sển a „buzdítását”: „Az étel, aminek a elkészítésére tanítottam, tiszta, minden étel forró, illatos és finom, de attól tartok, hogy a fiatalok nem találják vonzónak. Ami a zöldségeket és az erjesztett halszószt illeti, szerintem kényelmes; az emberek illatosnak és kellemesnek találják, és szerencsés, hogy neked, fiam, rengeteg rizsed lesz.” Ez a részlet azt bizonyítja, hogy Từ Dũ özvegy császárné nem felejtette el a Ngũ Quảng régióból érkező migránsok ismerős és ízletes ételeit, amikor azok délen érkeztek, hogy visszaszerezzék a földet és településeket alapítsanak.
Từ Dũ özvegy császárnéval kapcsolatban Vương Hồng Sển tudós megjegyezte: „Oroszországban ott volt II. Katalin nagy orosz császárné (1729-1796), Angliában Ière Erzsébet császárné (1533-1603), a kínai Csing-dinasztiában pedig Cixi özvegy császárné; mindegyiküknek voltak botrányai, de a botrányok felülmúlták a hírnevet. Vietnamban ott van Từ Dũ özvegy császárné, akinek a hírneve generációkon át fennmaradt, hírnévvel, de botrányok nélkül – valóban ritka és rendkívüli.”
Az egyik „ritka” dolog számunkra, későbbi generációk számára, hogy mindig emlékeztetett minket: „A luxus a szegénység forrása, a takarékosság az áldások forrása.” Ez a tanítás mindig releváns és időszerű.
Jelenleg Ho Si Minh-városban található egy szülészeti kórház, amely megtiszteltetésnek érzi, hogy Tu Du özvegy császárné nevét viseli.
(folytatás következik)
[hirdetés_2]
Forráslink
Hozzászólás (0)