Nemzetünk nagy ellenállási háborúja az Egyesült Államok ellen számos erőteljes kulturális szimbólumban kristályosodott ki, ahogy Che Lan Vien költő mondta: „ezer év múlva is hatalmukban lesznek, hogy megvilágítsák az utat.” Az egyik ilyen szimbólum a Truong Son hegység.
Könnyű megérteni, miért kapcsolódik a fenséges Truong Son hegység olyan szorosan a háborúhoz: „Átvágva a Truong Son hegységén, hogy megmentsük az országot / Szívünk tele reménnyel a jövőbe nézve” (Huu-nak). Ez közvetlen inspirációnak tulajdonítható a Truong Sonban élő és harcoló katonáktól. 1975 után az Amerika-ellenes háborús korszak legtöbb katonájának voltak emlékei a Truong Sonról. Az ellenséggel való harc letűnt korszakából merített ihlet, az irodalmi megújulás és a társadalmi- gazdasági eredmények légkörével kombinálva, új perspektívákat és friss betekintést nyújtott a szerzőknek a képi világba.
Az amerikai háborúval szembeni ellenállásról szóló számos versben a Trường Sơn hegység, mint a művészi kifejezés gyújtópontja, a kort tükröző jelentésáradatokat árasztott. Természetesen ez a gyújtópont a költészetben is alapvető kép. A fizikai tér fenséges Trường Sơnján és a közösségi tudat történelmi Trường Sơnján túl létezik egy másik Trường Sơn is az egyén elméjében. A költők gyakran kölcsönzik a Trường Sơn képét, hogy érzéseiket és érzelmeiket lehorgonyozzák. Ez a vágyakozó férfi és nő szerelme: „Felszáll a buszra, miközben ömlik az eső / Az ablaktörlők elűzik a vágyakozást / Lejön a hegyről, miközben a nap fényesen süt / Egy faág elhessegeti magányos gondolatait” (Trường Sơn Đông, Trường Sơn Tây - Phạm Tiến Duật). Ez a vágyakozás az adás után: „Trường Sơn Đông / Trường Sơn Tây / Az egyik oldalát perzseli a nap / A másikat eső veszi körül / Kinyújtja karjait / Széttárja kezeit / Nem tudja / eloszlatni a felhőket / Nem tudja / Elrejteni őt...” (Emlékezetek szálai, szeretet szálai - Thúy Bắc). Ez egy jellempróba: „A Trường Sơn-hegység keleten napos, nyugaton esős / Aki nem járt ott, nem ismeri igazán önmagát” (Ezer mérföldnyi hegy és folyó - Tố Hữu)...
Nem csak költészet, hanem zene is. Madarak módjára, a Truong Son-hegység csúcsairól számos zenemű tárja szárnyait, és száll magasan a szabadság egén, a vágyakról énekelve. Ezek az időtlen dalok magától értetődően születtek. A "Lépések a Truong Son hegycsúcsain" (zene: Vu Trong Hoi, dalszöveg: Dang Thuc) erőteljesen fejez ki egy hitet: "Átkelünk a Truong Son magas lejtőin / A sziklák kopnak, de a sarkaink nem." Huy Du "A Truong Son csúcsain énekelünk" című dala optimistán szárnyal a győzelem felé: "Ó, Truong Son! /... Minden nap, minden hónap / Egy dal / Az ének elkísér minket / A nehézségek legyőzésében." A „Truong Son dal” (zene: Tran Chung, dalszöveg: Gia Dung) örömöt sugároz: „Ma este a szeles Truong Sonhoz megyünk / Az ég holdtalan és csillagtalan, de szívünk lángol / Menjünk, kiterjesztve sasszárnyainkat”... Erős, egészséges testüket arra használva, hogy több tízezer, sőt millió kiemelkedő fiút és lányt vezessenek északról délre, hogy harcoljanak a függetlenségért, Truong Son művészek és írókból álló csapatot hozott létre, köztük: Pham Tien Duat, Le Luu, Le Minh Khue, Khuat Quang Thuy, Pham Hoa, Nguyen Thuy Kha... (próza, vers); Huy Du, Huy Thuc, Vu Trong Hoi, Trong Loan, Tan Huyen, Hoang Hiep, Tran Chung, Nguyen Nhung... ( zene )... A Truong Son az akaraterő, a kitartás és a szeretet szimbólumává vált, még több lehetőséget adva azoknak, akik Truong Sonhoz élnek és kötődnek hozzá.
1974 végén Nguyen Dinh Thi költő kirándulásra ment a csatatérre, és fiatal női önkéntesekkel találkozott, akik a frontvonalra vonuló csapatoknak integettek. Mélyen meghatódottan, egy lendülettel megírta a "Vörös levelek" című verset. Megjelenése után Hoang Hiep zeneszerző megzenésítette, csak apró változtatásokat eszközölt a dalszövegen. A zene szárnyakat adott a versnek, és az olvasók és a hallgatók szívébe szárnyalt, mély szeretetet hagyva maga után az ország, a haza, a bajtársiasság és a győzelembe vetett rendíthetetlen hit iránt. A vers ritmusa a győzelem felé vezető katonák menetelő lépteit utánozza. A kilenc sorból nyolc hat szótagú metrumban van, gyors, erős, visszhangzó és hosszan tartó ritmust hozva létre. Az "Útszélen állsz, mint a haza" sor "művészi fénypontként" szolgál, hét szóval, összehasonlító stílusban felépítve, és megragadja a vers lelkét: "Te" a haza megtestesítője, amely mellette megy csatába. Már önmagában ez az egyetlen verses sor is részben feltárja, hogy ez az egész nemzet háborúja volt, egy átfogó háború, amely egyesítette a nemzet, a történelem, a haza és az ország erejét. Igazságos háború volt, győzelemre ítélve!
A vers kontrasztot teremt az emberségesség és a brutalitás között, kiemelve a "frontvonalbeli lány" képét, aki a hatalmas, tüzes csatatér fölé emelkedik. Ez nem csupán optimizmus; tükrözi a vietnami nép dacolását a világ akkori leggazdagabb és legkegyetlenebb ellenségének bombáival és golyóival szemben. A "Mosolyogva integet, szeme csillog" képével a költő a vietnami kultúra egy szimbólumát véste a térbe: a vietnami hitet, erkölcsöt és igazságosságot! Ez a kép nemcsak az egész verset megvilágítja, hanem az egész korszakot áthatja, kiemelve az igazságot: Vietnam győzni fog!
Amikor az irodalmi művek elérik a kifinomultság magas szintjét, koruk és történelmük hangjává válnak. Az ilyen verseket olvasva az olvasók érzik, hogy a nagy győzelem küszöbön áll!
A történelmi, nemzeti és közösségi inspiráció, különösen a Franciaország és az Egyesült Államok elleni nagy nemzetvédelmi háborúkból származó ihlet, dicsőséges győzelmeikkel és pusztító veszteségeikkel, uralta az 1975 utáni epikus költemények teljes hangvételét. Nyilvánvaló, hogy a történelmi helynevek sok szerző számára központi témát jelentettek, a Trường Sơn hegység szinte minden művükben megjelenik. Számos epikus költemény kizárólag erre a képre összpontosít, mint például Nguyễn Anh Nông Trường Sơn eposza, Nguyễn Hữu Quý Vạn Lý Trường Sơnja és Nguyễn Minh Khang Hành Quân Trường Sơnja...
Az 1975 utáni Truong Son-hegységről szóló epikus költeményekre jellemző, hogy a múltbeli Truong Son-hegységet használják a mai emberek elemzésére és feltárására. Például Thanh Thao „Metrójában”: „Anya, az emberek olyan kicsik / Három hónap telt el a Truong Sonon, mielőtt élvezhettünk volna egy tál spenótlevest / Anya, / a szükségleteink általában egyszerűek / Most néha / azon tűnődöm, mire vágyom / A boldogság néha / az, hogy sok triviális dologra vágyhatok.” Vagy, ezt a képet vonatkoztatási pontként használva egy nagy áldozatról – egy másik Truong Sonról – beszélhetünk: „Van egy másik Truong Son / akit akkor még nem ismertél / egy vad Truong Son / magányos éjszakák / egy Truong Son, akit elmerít az elhalványult verejték emléke / egy melankolikus Truong Son / a fiatalság kopár fehérsége” (Metró - Thanh Thao). Ez egy nő hatalmas áldozata, aki talán ifjúságának legszebb éveit Truong Sonnak szentelte, és most, alkonyati éveiben, vágyakozó vágyakozással tekint vissza Truong Sonra, egy letűnt kor után kutatva. Az is lehetséges, hogy a nő szeretője vagy férje elesett a Truong Son hegységben vívott csatában. Ott is maradt, végül kővé változott, és „váró feleséggé” vált. A legenda szerint a váró feleség vágyik a férjére, gyermeke vigasztalja. Sok „váró feleség” ma magányosan vágyik a férjére...
A Trường Sơn hegység emberekben testesül meg. És az emberek testesülnek meg a Trường Sơn hegységben. A Nguyễn Hữu Quý megható verseket tartalmaz a halálokról, amelyek eggyé váltak a nemzettel, dicsőséget hozva ennek a földnek: „Tízezer füstölő / Tízezer égő csillag / Tízezer harang zúg csendben / Tízezer szív lehorgonyozva a forrásnál / Tízezer Trường Sơn hegy egy Trường Sơn hegyen belül / Tízezer dal egy nagy dalban...” (A vörös harangok). Ahogyan létezik egy valódi Trường Sơn hegység a világon, úgy létezik egy átvitt értelmű Trường Sơn hegység is az epikus költeményben.
Forrás: https://congthuong.vn/truong-son-mot-bieu-tuong-van-hoa-454408.html
Hozzászólás (0)