Felföldi tábortűz

A felföldi emberek életében nincs olyan ismerős és szent kép, mint a tűzhely. Akár egy Tay faluban a hatalmas Lo-Gam folyó mentén, akár a Co Lao nép lakta Dong Van sziklás lejtőin, akár a Mong nép ködös felföldjén, ez a tűz kitartóan, vörösen és tartósan ég, mint a hegyek és erdők éltető vére – melegíti az embereket, megőrzi a kultúrát és generációkon át összeköti a közösségeket.

Teraszos rizsföldek Xa Phin faluban, Thanh Thuy községben. Fotó: Hai Quynh

A tay nép számára a konyha nemcsak a főzés helye, hanem a család őrzőszelleme is. Teljes tisztelettel és aprólékossággal építik, mintha a ház lelkének része lenne. A tay nép kidolgozott és aprólékos módszerrel építi a konyhákat. A konyha szerkezete két fő részből áll: a konyhakeretből és a konyhapadlásból. A konyhakeret jó minőségű fából készül, négyzet alakban illesztik össze, mindkét oldala körülbelül karnyújtásnyi hosszú. A két hosszú oldal két szilárd padlótámaszon nyugszik alatta. A konyha belső része dobozszerűen zárt, körülbelül három-négy arasznyi mély, és földet és hamut tartalmaz a hő megtartása érdekében.

Felettük található a bambuszból készült, ügyesen csapolt és kivagdosott konyhapadlás, amely éppen fejmagasság felett lóg – itt tárolják a magokat, a szárított bambuszrügyek kötegeit, a szerszámokat, és manapság a padláson felakasztott húscsíkokat, a felföld illatos specialitását. Új ház építésekor az első teendő a Tűzisten meghívása a házba. A háztulajdonos felkér egy tisztelt idősebb embert, hogy gyújtsa meg az első tüzet, bőséges termésért és virágzó életért imádkozva. A fő tűzhely mellé a tay nép egy kis bambuszcsövet helyez, hogy imádja a Tűzistent; minden holdhónap 15-én és 1-jén, vagy Tet (holdújév) idején füstölőt gyújtanak és imádkoznak, kérve, hogy a tűz soha ne aludjon ki, és a boldogság soha ne csökkenjen.

A Ha Giang- felföldön élő etnikai kisebbséghez tartozó Co Lao nép számára a kandalló a ház középpontja, a munka és az alkotás tere. Meleg, füstös földházakban a férfiak kosarakat fonnak és táskákat készítenek a kandalló mellett; a nők ügyesen hímeznek ruhákat és szárítanak lenvászon fonalakat. A kandallónál beszélgetnek a mezőgazdasági ügyekről, itt gyűlnek össze a gyerekek, hogy régi történeteket hallgassanak, és itt ápolják hagyományos szövőmesterségüket – egy olyan mesterséget, amely ma már sok Co Lao háztartás számára fenntartható megélhetést biztosít.

A turisták megtapasztalhatják a Co Lao nép hagyományos tűzhelyét Ma Che faluban, Sa Phin községben.

A több mint 90 éves Van Phong Sai úr Ma Che falu, Sa Phin község egyik szövőmestere. Így meséli: „Minden házban van kandalló és ügyes kezek. A kosarak fonása, a tálcák cipelése és a bambuszból készült paravánok... mind a kandalló mellett történnek, mert meleg van, és a bambuszt könnyebb hajlítani és felakasztani.” Így a kandalló nemcsak melegíti az embereket, hanem megőrzi őseink ősi mesterségeit és készségeit is az elhalványulástól.

A hmong hitrendszerben a tűzhely három tűzisten lakhelye – az élet és a boldogság szimbólumai. Az év végén egy szertartást végeznek, hogy megköszönjék az isteneknek a hálaadásukat, bort és húst kínálva, és békés újévért imádkozva. Senki sem olthatja el önkényesen a tüzet, és nem mozdíthatja el a tűzhelyet tartó három követ, mivel ott laknak az istenek. A dao népnek ezzel szemben az a szokása, hogy a Tet (holdújév) idején három napig égve tartják a tüzet, ügyelve arra, hogy a tűzhely soha ne hűljön ki. Az év első tüzét gondosan ápolják, hogy a meleg és a jó szerencse egész évben terjedjen.

Trieu Xuan Hao úr, a Na Hang község dao etnikai kisebbségének tagja, megosztotta: „Manapság, bár sok családnak gáz- vagy elektromos tűzhelye van, a hagyományos fatüzelésű kályha még mindig fennmaradt, a ház lelkének részeként. A régi tűz mellett a dao asszonyok még mindig hímeznek és szárítanak minden nap az erdőből gyűjtött gyógyhatású leveleket.”

A vallási hiedelmektől a mindennapi életig a tűzhely szent hely, de egyben a felföldi emberek számára a legbensőségesebben összefüggő hely is. Minden délután, egy földeken töltött nap után, az idősek és a gyerekek a tűzhely köré gyűlnek. A tűzhelyen rotyog a rizsfazék, a pörkölt kukorica illata tölti be a levegőt, a beszélgetések és a nevetés hangjai visszhangoznak. Téli estéken a then népdalok dallamai szállnak fel a tay nép konyháiból, a co lao és mong fiúk és lányok nádsípjainak és fuvoláinak hangja összeolvad a tűz füstjével. Ott melegednek fel az emberi kapcsolatok, ápolódnak az emlékek, és megőrződik a kultúra.

A modern élet nyüzsgése és rohanása közepette, miközben a betontetők fokozatosan felváltják a hagyományos cölöpös házakat, a felföld lángja csendben és kitartóan tovább ég. Az ottani emberek számára a láng életben tartása azt jelenti, hogy megőrizzék gyökereiket, identitásukat, és megakadályozzák, hogy szívük kihűljön.

Thanh Truc

Forrás: https://baotuyenquang.com.vn/xa-hoi/202602/bep-lua-vung-cao-85f39e5/