Egy "kicsi" ország

[hirdetés_1]
A távoli Észak-Európában fekvő Dániát varázslatos országnak vagy „kicsi, de hatalmas” országnak is nevezhetjük. Vietnami nyelven ez „apró” országot jelent.

Dánia országa. (Forrás: remax.eu)

A „kis paprika” kifejezést úgy értelmezzük, hogy kicsi, de okos, érett és tiszteletet parancsoló. Korlátozott szárazföldi területe ellenére Dánia változatos tájakkal és környezettel büszkélkedhet. Nyugaton a természet vadregényes, míg keleten megművelt földek és lankás dombok találhatók. Partvonala körülbelül 7400 km hosszú, kétszer olyan hosszú, mint Vietnám, és egyetlen hely sincs 52 km-nél távolabb a tengertől.

Az Észak-Európában, a Skandináv-félszigeten található Dánia Királyság különösen fontos helyet foglal el, összeköti Skandináviát a kontinentális Európával, a Balti-tengert pedig az Atlanti-óceánnal. Ez a kulcsfontosságú földrajzi elhelyezkedés hozzájárult Dánia erős kulturális, politikai , gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.

Ráadásul Dánia egy hosszú fejlődési múlttal rendelkező királyság (Kr. e. 8000-ig nyúlik vissza), enyhe éghajlattal és gyönyörű természettel. Ez a királyság olyan világhírű személyiségeket adott, mint Hans Christian Andersen, a mesék szerzője (A gyufaáruslány, A rút kiskacsa, A kis hableány...); Ole Kirk Christianse, az intelligens Lego építőkockák megalkotója; és Søren Kierkegard, az egzisztencializmus atyja.

A dán állampolgárok ma büszkék arra, hogy egy olyan országban élnek, amely a világ egyik legjobb szociális jóléti rendszerével rendelkezik. Mindenki értékeli a kultúrát és a környezetet. A jóléti állam magas életszínvonalat biztosít, a jövedelemelosztásra összpontosítva minden polgár számára, beleértve a lakhatást, a foglalkoztatást, az oktatást , a gyermekgondozást és az idősgondozást.

Egy világtérképen Dánia úgy néz ki, mint egy kis levél, egy rizsszem, apró burgonya és bab. Dánia szárazföldi területe mindössze Vietnam méretének 1/11-e, lakossága pedig a világ legkisebbjei közé tartozik. Az eredetileg természeti erőforrásokban szegény Dánia mára virágzó ipari és mezőgazdasági nemzetté vált.

Dánia szoros kapcsolatai az északi kultúrával a dán irodalom egyik jellemzőjének tekinthetők; ugyanakkor Dánia a leginkább „kontinentális” ország Norvégiához, Izlandhoz, Svédországhoz és Finnországhoz képest, könnyen átveszi az európai irodalmi trendeket, és ablakként szolgál Nyugat-Európára.

A dán irodalom északi jellege számos árnyalatban tükröződik, mint például a temperamentum és az éghajlat, a lutheránus protestantizmus és a női felszabadító mozgalom. Torben Brostrom dán irodalomkritikus szerint a dán irodalom három inspirációs forrását képviselik: a tengerészek, a kézművesek és a földművesek. A tengerészek képzelőerőt, a kézművesek spekulatív gondolkodást (Spéculation) fejlesztettek ki, a földművesek pedig gyakorlati tudatossággal rendelkeztek.

Temperamentum és éghajlat tekintetében különbség van a dél-európai meleg, napsütötte mediterrán országok latin irodalma és az észak-európai irodalom között, amely hideg, ritkán lakott, magányra hajlamos, az óceán befolyásolja, de zord telet is tapasztal.

Martin Saymour Smith szerint „a dán irodalmat, akárcsak az északi régióét, gyakran jellemzi a sztoikus szellem, a komolyság, a melankólia és a tragédia”, valamint az emberi sorsról, az élet értelméről és a halállal kapcsolatos metafizikai szorongásokról alkotott „egzisztenciális tudatosság”.

A lutheranizmus mélyen gyökerezik az összes északi országban, befolyásolva az emberek jellemét, különösen az önvizsgálatra való hajlamaikat. Az északi országokban, beleértve Dániát is, jelentős mértékű szekularizáció ellenére a lutheranizmus tartós hatást gyakorolt kultúrájukra.

A nőfelszabadítási mozgalom, amely különösen erős volt Észak-Európában (Régis Boyer szerint), nyomot hagyott a dán irodalomban. Ma a dán nők teljesen felszabadultak; a nemek közötti egyenlőség uralkodik, a nők mindent megtehetnek, amit a férfiak, egyenlő fizetést kapnak, a szülők egy évet szülés miatt szüneteltetnek, és ha a gyermek kilenc év alatti, a férfiaknak is kötelességük gondoskodni a gyermekről és segíteni a főzésben. A felszabadulás utáni nők azonban inkább a megfelelő fejlődési utat keresik, mintsem egyszerűen a férfi sztereotípiákhoz igazodjanak.

A dán irodalom fejlődése két szakaszra osztható:

A formálódási és érési időszak (a 8. századtól a 19. század elejéig) az volt, amikor az északi irodalmak olyan különálló elemeket fejlesztettek ki, amelyek hagyománnyá váltak; a külfölddel folytatott kulturális csere során elsősorban az asszimilációra összpontosítottak, minimális nemzetközi hozzájárulással.

A modern korban (a 19. század utolsó három évtizedétől napjainkig) számos mű jelentősen hozzájárult az európai irodalomhoz, és a realizmus és a naturalizmus központjaivá váltak Európában. Sven H. Rossen, az északi irodalom és összehasonlító irodalom professzora szerint ez az időszak az 1870-es években zajlott Dániában és Norvégiában, valamint az 1880-as években Svédországban és Finnországban. G. Brandes, egy dán irodalomkritikus áttörést ért el, amikor egyetemi előadásain keresztül megismertette az európai irodalmat Dániával és Észak-Európával. Hatással volt más északi írókra, és ők is hatással voltak rá (például a svéd íróra és drámaíróra, Strinbergre és a norvég drámaíróra, Ibsenre).

A modern dán és általában véve az északi irodalom értékét számos nyelvre elismerik és lefordítják Európában. Dánia két irodalmi Nobel-díjat kapott: 1917-ben (H. Pontoppidan „a korabeli dániai élet pontos ábrázolásáért” és K.A. Gjellerup „magasztos eszmékből fakadó sokszínű és gazdag költészetéért”), valamint 1944-ben (Johannes V. Jensen „a költői képzelet ritka erejéért és gazdagságáért”).

[hirdetés_2]
Forrás