Le Hoanh tábornok hagyatéka Cao Ngoc földjén.

1418-ban Lam Son hegyvidékéről Le Loi felemelte a lázadás zászlaját a Ming-dinasztia uralma ellen. Hívását követve az ország minden tájáról hősök gyűltek össze, hogy egy nagyszerű ügyet építsenek. Közülük Tran Hoanh tábornok és fia, Tran Van voltak az elsők, akik következetesen támogatták és kiálltak Le Loi tábornok mellett, akik később a Le-dinasztia magas rangú tisztviselői lettek.

Con templom - Le Hoanh tábornok imádati helye Cao Ngoc községben (Ngoc Lac kerület).

A lázadás első éveiben, 1418 és 1424 között, a Lam Son lázadók számos nehézséggel és viszontagsággal szembesültek Thanh Hoa hegyvidékén. Az ellenség által körülvéve a készleteik kifogytak, és csapataik több mint fele meghalt vagy megsebesült... időnként úgy tűnt, hogy a lázadás az összeomlás szélén áll. Ezekben a nehéz időkben, hogy elkerüljék az elfogást és megőrizzék erőiket, Le Loi stratégiailag sok kisebb egységre osztotta a lázadó sereget. Kihasználva a zord hegyvidéki terepet és a helyi lakosság védelmét, vízen felfelé meneteltek a Chu és az Am folyókon, valamint szárazföldön. Ezután a Chi Linh hegyi bázisnál (ma Giao An községben, Lang Chanh kerületben) csoportosultak át, hogy egyesítsék erőiket és ellentámadást indítsanak az ellenség ellen.

Tran Hoanh tábornok akkoriban Le Loi apósa volt. Le Loi megbízta egy csapat vezetésével, amely a Lam Son bázisról a Chi Linh bázisra vonult, hogy egyesítse erőit a lázadó sereggel az ellenség ellen. Bárhová is ment Tran Hoanh tábornok serege, mindenütt támogatást és védelmet kaptak a lakosságtól, és számos fiatal férfit is mozgósított soraiba. Egy nap serege elérte Cao Ngoc község (a mai Ngoc Lac kerület) területét, és az egész sereg, lovaikkal és elefántjaikkal együtt, kimerült az éhségtől és a szomjúságtól. Tran Hoanh tábornok elrendelte az egész hadseregnek, hogy pihenjenek és nyerjék vissza erejüket. Ekkor a falu lakói, meghallva, hogy a Lam Son lázadó serege áthalad, önkéntesen élelmiszert és ellátmányt adományoztak a lázadó seregnek. Miközben ott tartózkodott, Tran Hoanh tábornok felmérte a terepet. Észrevette, hogy Cao Ngoc területe egy medence alakú vidék, amelyet minden oldalról meredek lejtős dombok, sűrű erdők és burjánzó növényzet vesznek körül. Úgy ítélte meg, hogy ez a terület nagyon kedvező földrajzi elhelyezkedéssel rendelkezik a katonai kiképzés megszervezéséhez és a hadjárathoz szükséges további erők toborzásához. Ezért úgy döntött, hogy a katonák itt táboroznak. A helyiekkel való együttélés, étkezés és tartózkodás erős érzelmi köteléket alakított ki a lázadó hadsereg és az emberek között. Tran Hoanh tábornok, hogy elismerje a helyiek szeretetét, akik menedéket nyújtottak és támogatták a lázadó sereget a hónapokig tartó kiképzés és táborozás során, elnevezte azokat a falvakat, tanyákat és helyeket a területen, amelyeken serege átvonult. Az általa elnevezett falvak, tanyák, lejtők, sziklák, kiképzőterek stb. nevei mind olyan jelentéseket és történeteket hordoznak, amelyek a mai napig a néphagyomány útján öröklődnek.

Megemlíthetünk néhány nevet, például Nghiện falut (korábban Nghẹn falunak hívták). Ezt tekintik a Cao Ngọc kerület kapujának, ahol található az Elefánt Térdelő Lejtő, egy generációról generációra öröklődő legenda Trần Hoành tábornok elefántjáról, amely miután átkelt ezen a lejtőn, kimerült, és le kellett térdelnie pihenni, mielőtt továbbment volna. Ezért nevezte el ezt a lejtőt Elefánt Térdelő Lejtőnek. Ami Nghẹn falut illeti, a neve a veszélyes terepről ered, amely ismételten lesből támadt és visszaverte az ellenséges csapatokat a helyi lakossággal együtt, megakadályozva őket abban, hogy továbbnyomuljanak az ellenség területére. Ezért nevezte el Nghẹn falunak (ma Nghiện falu). Chù (Trù falu) és Lỏ (Lọ falu, Lúa falu) falvakról van szó, amelyek két szomszédos falu, kedvező feltételekkel a munkaerő és a termelés fejlesztéséhez, hosszú rizsföldekkel és kényelmes öntözőforrásokkal, így bőséges rizst, finom ételeket és ritka árukat termelnek. Ezért Trần Hoành tábornok Lọ falunak (utalás a rizsben lévő gazdagságukra) és Trù falunak (utalás a jólétükre) nevezte el őket. Ami Cọn falut illeti, amikor serege megérkezett, Mọn falunak hívták. Kinh nyelven ez azt jelenti, hogy „népek faluja”. Ezt a falut választotta Trần Hoành tábornok serege parancsnoki bázisául. Emlékezve a korai időkre, amikor a falusiak segítették és támogatták őket, Còn falunak nevezte el (ma Cọn falu). A Trần Hoành tábornok által adott és a mai napig fennmaradt falu- és tanyanevek mellett még mindig vannak olyan helynevek és nyomok, amelyek a hadsereg Cao Ngọc térségében végzett tevékenységéhez kapcsolódnak.

Miután a Lam Son felkelés győzedelmeskedett, 1428-ban Le Loi lépett a trónra, felvette a Thuan Thien uralkodási nevet, az országot pedig Dai Vietnek nevezte el. Ezután címeket adományozott az alapító atyáknak és tábornokoknak, akik jelentős mértékben hozzájárultak a felkeléshez, és Le Loi király szokását követve a Le királyi vezetéknevet adományozta nekik. Köztük volt Tran Hoanh tábornok és fia, Tran Van, akik Le Hoanh-ra és Le Vanra változtatták nevüket.

Le Hoanh tábornok érdemeinek emlékére, halála után Le Loi elrendelte egy templom építését a tiszteletére Con faluban (ma Cao Ngoc község). A néphagyomány és az idős emberek történetei szerint a Con templomot a 15. század körül építették, a Lam Son felkelés győzelme után. A Con templom ünnepe alatt, minden év első holdhónapjának 7. napján, a helyiek és a világ minden tájáról érkező látogatók érkeznek, hogy füstölőt ajánljanak fel és tisztelegjenek Le Hoanh tábornok hozzájárulása előtt a Ming hódítók elleni felkeléshez.

Szöveg és fotók: Khac Cong

Forrás: https://baothanhhoa.vn/dau-an-tuong-quan-le-hoanh-บน-dat-cao-ngoc-217387.htm