Egyedi, banánlevélben grillezett „gömbhal”.

[hirdetés_1]

Így van, az "ọc nóc" valójában ebihalakat jelent; undorítóan néznek ki, de ha egyszer megsütjük és megkóstoljuk, soha nem fogjuk elfelejteni őket...

Egy Pung étel

HOANG SON

A Truong Son hegység etnikai kisebbségei különféle neveken nevezik az ebihalakat, de engem leginkább az nyűgözött le, ahogy a Ha Luoiban (Thua Thien- Hue ) élő Pa Koh és Ta Oi népek „nagy hasú halnak” nevezik őket. Egyszerűen csak „halnak” magyarázzák, mert a víz alatt él, és úgy tud úszni, mint egy hal, illetve „nagy hasú halnak”, mert a hasa nagy és kerek, mint valakinek, aki addig evett, amíg tele nem lett a hasa. A „nagy hasú hal” furcsa megjelenése miatt a belőle készült ételek próbára teszik az elfogyasztók bátorságát is.

Amikor Le Thanh Tong úr (egy A Ngo községben élő Ta Oi férfi) először meghívott, hogy kóstoljam meg a banánlevélbe tekert, grillezett „galambhalat”, haboztam, mielőtt felvettem volna a pálcikámat... Megértve a habozásomat, Tong úr elmosolyodott, és azt mondta: „Mindenki ugyanígy érez, amikor először meglátja ezt az ételt. De ne féljen, csak próbálja ki egyszer.” Ezúttal a hegyvidéki régió hűvös időjárásában tértem vissza, mivel közeledett a tavasz. Tong úr elmondta, hogy ilyenkor a „galambhalak” szaporodnak, de a legjobbak a pataki „halak”, amelyek a híres zöld békafajok utódai, finom, illatos hússal.

Mr. Tong elintézte, hogy késő délután első kézből láthassam, hogyan készíti a banánlevélbe tekert, grillezett gömbhalat… Amikor megérkeztem, láttam, hogy Mr. Tong a hal beleit tisztítja. „Ez csak egy egyszerű előkészítés, aztán mindent egy banánlevélbe tesznek. Nincs általános „recept” a grillezőfűszerekre. Személy szerint én finomabbnak találom újhagymával, korianderrel, chilipaprikával… és egy kis sóval” – mondta Mr. Tong.

„Most egy órán át grillezzük” – mondta Tong, miközben ide-oda forgatta a banánlevélköteget. Elmagyarázta, hogy A Lưới etnikai kisebbségi közösségei „pungnak” hívják ezt az ételt. A pungot általában csak fesztiválok és ünnepekkor szolgálják fel, és gyakran adják át a nagyra becsült vendégeknek. Az étel akkor a legfinomabb, amikor a „hal” még nem változott békává. Ezután megbökte a banánlevélköteget. A levelek négy legkülső rétege elszenesedett és széttöredezett, felfedve a legbelső réteget, amely sárgult. A grillezett étel készen állt.

Óvatosan kibontottam a banánlevél csomagolását. Éreztem a friss "hal" aromáját, amely keveredett a koriander és a banánlevél jellegzetes illatával... Fogtam egy darabot, és a számba vettem; az első érzés a tökéletesen átsült, nagyon puha, "békaszerű" hús volt. Egy újabb darabot rágva, ennek a "hal-béka" teremtménynek az édessége elolvadt a számban, leírhatatlanul finom. Amint lenyeltem, megcsapott a chili paprika csípőssége, az ízlelőbimbóim mintha felrobbantak volna...

Épp az illatát élveztem, amikor Tong a kezembe adott egy poharat, és azt mondta, igyam meg. Belekortyoltam, és savanykás, enyhén kesernyés ízt éreztem; még egy korty után alkohol illata csapta meg az orromat. A Lưới népének különleges rizsbora volt. Tong kacsintott: „Kóstoltátok már a Tet ízét a felföldön?” Hangosan felnevettünk. Kint a hegyi köd ereszkedett…

Ploong Plênh úr ( a Quang Nam tartománybeli Tay Giang kerület Kulturális és Információs Osztályának szakértője) meghívott, hogy látogassam meg Ploong Plênh úr házát a Tet (holdújév) idején, és megígérte, hogy megkóstolhatom a Co Tu nép stílusában készült, banánlevélbe tekert, grillezett békaebihalakat (đha jâm a nhưng). Az elkészítési mód hasonló az A Luoi népéhez. Az egyetlen különbség az, hogy a hagyományos fűszereket a banánlevél-csomagoláshoz adják. „Ennél az ételnél általában egy kis gyömbért, vadborsot (mắc khén) és egy csipet sót adok hozzá, hogy ne rontsam el az ízét. Készítek egy tál finomra őrölt sót és chilipaprikát is; az emberek annyi sóba márthatják, amennyibe csak akarják” – osztotta meg Plênh úr.

[hirdetés_2]
Forráslink