Egyedi „gömbhal” banánlevélben grillezve

[hirdetés_1]

Így van, az "ebihal" az ebihal, "undorítóan" néz ki, de ha egyszer megsütöd, soha nem fogod elfelejteni, miután egyszer kipróbáltad...

Egy pung étel

HOANG SON

A Truong Son-hegységben élő etnikai kisebbségek különböző neveken nevezik a békaebihalakat, de engem leginkább az nyűgözött le, ahogyan a HA Luoiban (Thua Thien- Hue ) élő Pa Koh és Ta Oi népek „gömbhalnak” nevezik őket. Az emberek egyszerűen csak azért magyarázzák ezt a szót, mert „hal”, mert vízben él és úgy tud úszni, mint egy hal, „gömbhalnak”, mert a hasa nagy és kerek, mintha „amíg meg nem telik a hasa”, olyan lenne, mintha „addig eszik, amíg meg nem telik”. A „gömbhal” furcsa alakja miatt a hozzá kapcsolódó ételek is próbára teszik az evő bátorságát.

Amikor Le Thanh Tong úr (Ta Oi etnikumú, A Ngo községben él) először meghívott, hogy kóstoljam meg a banánlevélben grillezett „gömbhalat”, pálcikámmal a kezemben haboztam... Mr. Tong megértette, elmosolyodott, és azt mondta: „Bárki, aki először látja ezt az ételt, az is ilyen. De ne féljen, csak egyszer próbálja ki.” Ezúttal akkor tértem vissza, amikor a hegyvidéki régió hideg időjárása a tavasz kezdete volt. Mr. Tong elmondta, hogy ilyenkor a „gömbhalak” szaporodnak, de a legjobb a pataki „hal”, amely a híres zöldbékafaj ízletes húsú utóda.

Mr. Tong időpontot foglalt nekem, hogy este „tanúja legyek” a banánlevélben grillezett „gömbhal” elkészítésének… Amikor megérkeztem, láttam, hogy Mr. Tong a „hal” beleit tisztítja. „Az elkészítés egyszerű, aztán mindent bele kell tenni a banánlevélbe. Nincs általános „recept” a fűszerekre. Személy szerint én akkor találom a legjobbnak, ha újhagymát, petrezselymet, chilipaprikát… és egy kis sót adok hozzá” – mondta Mr. Tong.

„Most egy órán át grillezem” – mondta Tong, miközben újra és újra forgatta a banánlevél-csomagolást. Elmondta, hogy az A Luoi-i etnikai kisebbség pungnak hívja ezt az ételt. A pung általában csak ünnepekkor jelenik meg, és a nagyra becsült vendégeknek szolgálják fel. Ez az étel akkor a legjobb, amikor a „hal” még nem változott békává. Miközben ezt mondta, beledugta a kezét a banánlevél-csomagolásba. A levelek négy külső, szénné változott rétege letört, felfedve a legbelső, sárgult réteget. A grillezett étel ezzel elkészült.

Óvatosan kinyitottam a banánlevelet. Éreztem a friss „hal” aromáját, amely keveredett a petrezselyem és a banánlevél jellegzetes illatával… Felvettem egy darabot, és a számba vettem, az első érzésem az volt, hogy a „sertés” hús tökéletesen átsült és nagyon puha. Egy újabb darabot rágva, ennek a „hal és béka” állatnak az édessége elolvadt a számban, leírhatatlanul finom volt. Amint lenyeltem, megcsapott a chili fűszeres íze, az ízlelőbimbóim „felrobbantak”…

Éppen szipogtam, amikor Tong a kezembe adott egy csészét, és azt mondta, igyam meg. Belekortyoltam, és megéreztem a savanykás, fanyar ízt. Aztán, egy újabb korty után, az alkohol szaga csapta meg az orromat. Az A Luoi nép különleges rizsbora volt. Tong kacsintott: „Ízlelted már a Tet ízét a felföldön?” Hangosan felnevettünk. Kint a hegyi köd szállt le…

Ploong Plênh úr ( a Quang Nam -i Tay Giang kerület Kulturális és Információs Osztályának szakértője) meghívott, hogy látogassam meg otthonát a Tet ünnep alatt azzal az ígérettel, hogy élvezhetem a Co Tu nép stílusában sült banánlevélben sült békaebihalakat (dha jam a nhung). Az étel elkészítési módja hasonló az A Luoi népéhez. Az egyetlen különbség az, hogy a hagyományos fűszereket a banánlevél-csomagban adják hozzá. „Ennél az ételnél általában hozzáadok egy kis gyömbért, vadpaprikát (mắc khen) és egy kevés sót, hogy ne „rontsam el” az ízét. Ha sósra vagy ízetlenre szeretnéd, csak adj hozzá egy tál tört sót és chilipaprikát. Ha sósra vagy ízetlenre szeretnéd, csak mártsd bele” – osztotta meg Plênh úr.

[hirdetés_2]
Forráslink