Dak Lak találkozása egyszerű formájában.

Amikor ezt hallottam, megváltoztattam az útvonalat, hogy meglepjelek egy egészen más Dak Lakkal – szelíddel, nyugodttal és költőivel. Ez egy felföldi régió, amelynek vidéke az alföldre emlékeztet, ahol a lágy áramlatok a Mekong-delta jellegzetességeivel rendelkező földet hoztak létre. Hatalmas, egyenes rizsföldek borítják ezt a helyet, ahol a betakarítási időszakban az egész táj ragyogó arany árnyalatban fürdik, és a frissen betakarított szalma illatától illatozik. Ez egy olyan hely, ahol az emberek nemcsak kávén, borson, kaucsukon és duriánon élnek, hanem a földjeiken és a gazdaságaikban is.

Egy hasonló Dak Lak található Krong Ana kerületben (a tartomány déli részén), amely a Serepok folyó két mellékfolyójának egyikéről, a Krong Ana folyóról kapta a nevét. A Serepok folyó már nem zúdul le a híres zuhatagokon, mint a Dray Nur és a Dray Sap, hanem egyes szakaszokon csendesen folyik, zöld és sárga mezőkön kanyarogva, mint a természet szelíd altatódala. Az élet nagyon békés ritmusa – a mezők, a folyók és a fennsíkon élő emberek ritmusa – hordozza Észak- és Dél-Vietnam szeretett vidékének lelkét. A vörös bazalt talajból növő Binh Hoa és Quang Dien rizsföldjei egyszerűek, mégis büszkék. Évente több tízezer hektáros termőterületével a Krong Ana a Dak Lak egyik legnagyobb rizstermelője, és megalapozta a "Krong Ana Rice" márkát.

Békés mezők a fennsíkon.

Egy festői szépségű Dak Lak tárul elénk, miközben a 27-es főúton utazunk Yang Tao községtől Buon Triet és Buon Tria (Lak kerület) felé, ahol festői rizsföldek várják a látogatókat.

Visszatekintve a történelemre, megdöbbentő és elképzelhetetlen, hogy ezek a termékeny, békés mezők eredetileg sivár, mocsaras és nádas terület voltak. Fél évszázaddal ezelőtt, a felszabadulás után, emberek ezrei kezdetleges eszközökkel és szenvedélyes, merész szellemmel hajtották végre a földvisszanyerés „forradalmát”. A mezők formát öltöttek, kibővültek, és összekapcsolták a Lắk kerületben található Buôn Triết és Buôn Tría községeket Krông Ana, Quảng Phú és Đức Xuyên kerületekkel (ma Krông Nô – Đắk Nông ).

Meséltem már, hogy lehetőségem volt ellátogatni Buon Triába az aratás idején. A hatalmas mezők közepén idős emberek, asszonyok és gyerekek dolgoztak együtt, kezük gyorsan mozgott, szájuk tele volt örömteli nevetéssel. A friss szalma illata, a cséplőgépek hangja és egymás anyanyelvükön, M'nong és Ede nyelven történő kiáltásai vibráló aratási szimfóniát teremtettek. Ebédre ülni a mező közepén: ragacsos rizs, grillezett hal, sózott citromfű és vadzöldségek – ó, jobban ízlett, mint bármilyen finomság, amit valaha kóstoltam.

A Dak Lak egyszerű formájában még a távoli határvidéken – Ea Sup kerületben (a tartomány északnyugati részén) – is megtalálható. Ea Sup síkságán két szélsőség uralkodik: forró és száraz, valamint esős és árvízveszélyes, mégis ez az alacsonyan fekvő terület egy igazi rizsfölddel büszkélkedhet a hatalmas erdő közepén. Az esős évszakban Ea Sup óriási víztározóvá válik. Az itt élő emberek nemcsak a földdel élnek, hanem a vízzel is „tárgyalnak”. Ea Sup kifejlesztette az Ea Bung, Ea Rok és Ea Le rizsföldeket, egyes területeken háromszor is betakarítanak az öntözőrendszernek köszönhetően, amely a felső Ea Sup víztározóból nyeri a vizet. A határvidéket tovább gazdagítja a rizstermés.

Több ezer kilométert utazni csak azért, hogy barangoljunk, csodáljuk és halljuk a rizsföldek történetét, azt mondanánk, lenyűgöző, mert az érték nemcsak a luxusüdülőhelyekben, a grandiózus és nyüzsgő turisztikai célpontokban rejlik, hanem a vidék érintetlen, rusztikus természetében, a mezők hatalmasságában és a magasba szárnyaló kócsagok békéjében is. Ez egyfajta tonika a léleknek, egy lehelet, amely betölti a tüdőt, egyszerre furcsa és ismerős, egyszerre közeli és bensőséges. A Dak Lak, amely síkság formájában van a fennsík közepén, gyengéd bájjal suttogja hívogató hangját. Egy meghívás, amely nem hangos, de elég mély ahhoz, hogy bárki, aki odateszi a lábát, örökre emlékezzen rá.

Hozzászólás (0)