Hue és külvárosai

Hűvös szél fújt ma reggel, és hullámzott a tenger. Három, egy árbocról lógó golyó figyelmeztette a hajókat, hogy a hullámzás nem kellemes.

Thuan An elhagyása után végre beléptünk a Hue folyóba [Parfüm folyó], amely egészen különleges halászhajókkal volt tele. Egy egészen előre billentett kettős árboc tartott egy óriási emelőkart, amelyen egy 40-50 négyzetláb széles háló lógott. Az emelőkart, amelyet egy kavicskosár ellensúlyozott, egy gerendán futó férfi működtette, mint egy kötéltáncos.

A hadműveletet katonai pontossággal hajtották végre. A jelt megadták, és tucatnyi karcsú, fedezékbe burkolt kenu indult el azonnal a dokkról, erőteljes evezéssel, legyező alakban szétszóródva. Egy férfi az orrnál, hason feküdve, majdnem a víz szintjén, két kemény fapálcát ütött össze, hogy megijessze a halakat, és a hálóba terelje őket. Ez a horgászmódszer egyedülálló volt a központi régióban; a látogatók, akik először táboroztak egy folyó vagy lagúna közelében, aggódva tűnődtek, mit jelenthet a hirtelen éjszakai zaj.

Hue - Dong Ba folyó

A táj vibráló. Hajók siklanak a partok között: apró, élénk színűre festett pagodák állnak a falvak bejáratánál, felderítve a szürke nádfedeles házakat. Ez Bao Vinh, Hue kikötője; némelyik nagy hajó mintha kíváncsian figyelne, orrukra festett kerek szemekkel.

Hamarosan egy nagy kanyarulatnál elhagytuk a [Parfüm] folyót, hogy a Dong Ba folyóba ömöljünk; a két kis híddal összekötött parton – az első fahíd nagyon korhadt volt, a második vashídon, amelyet csak egy éve avattak fel – egy sor lepusztult kunyhót, bódét, kínai stílusú téglából épült, de szintén meglehetősen lepusztult házat vettünk észre. Hue töltései nem túl nagyok.

Nehéz lenne elhinni, hogy elértük a fővárost, ha e rozoga, rongyos kunyhók felett nem tűnt volna fel a sötét fellegvár fala és a távolban egy hatalmas kapu elegáns, háromtetős őrtoronnyal.

Elhagyva a csatornát [a Dong Ba folyót], ismét találkoztunk a [Parfüm] folyóval, ezen a szakaszon a folyómeder olyan széles volt, mint egy tó, és öt perccel később elértük a másik partot, néhány lépésre az Apostoli Nunciatúrától, a francia koncesszióban [amely a Parfüm folyó déli partján található].

A táj lenyűgöző. Elöl az Apostoli Nunciatúra hatalmas épületei állnak, a kertben pedig itt-ott apró fehér házak, amelyek irodáknak adnak otthont. Hátul zöld dombok köre, melyek közül a legmagasabb a Montagne du Roi [Királyi-hegy], amely a fővárosra néz, és fenyőfákkal borított, mintegy árnyékot képezve.

Thien Mu pagoda – Hue környéke

A távolban, a halványkék égbolton egy hatalmas hegyvonulat rajzolódott ki csipkézett, éles csúcsokkal. Mindegyik ember alkotta megjelenést árasztott, keveredve a fenségessel: a felföld zord természetének és a természetnek a kombinációját, melyet japán tájképfestők díszítettek és szépítettek.

Igazi városnak nyoma sem volt. Eddig csak nádfedeles kunyhókat láttam, a zöld növényzet között szétszórt falvakat. Furcsa volt az első benyomás, amit ez a sötét főváros hagyott maga után, házai olyan törékenyek voltak, hogy egy széllökés is elfújhatta volna őket: tábornak nézhette volna az ember; néhány kunyhó állt bambuszcsomók alatt, közvetlenül a sötét citadella mellett.

Nehéz elhinni, hogy már egy hét telt el azóta a csodálatos reggel óta, amikor Nam föld ősi fővárosa, a folyó, a csatorna a mindkét partján nádfedeles kunyhókkal, a sötét citadella, amely szomorú hangvételt teremtett az operában, először jelent meg a szemem előtt a bambuszcsomók és a virágzó kakastaréjok között. Az Apostoli Nunciatúra meleg és barátságos fogadtatásában könnyen megbocsátható a kis időpocsékolás. Van-e mód elkerülni a dátum miatti zavart, amikor a napok olyan gyorsan telnek, mint az órák?

Ha követnem kellett volna azt a valószínűségszámítást, amelyet az utazó végez, amikor nagy vonalakban felvázolja útitervét, a hue-i tartózkodásom majdnem véget ért volna. Házigazdáim barátságos ragaszkodása azonban távolibbá és múlandóbbá tette az indulás pillanatát, mint valaha. Ragaszkodtak hozzá, hogy nem mehetek el anélkül, hogy ne vegyek részt számos ünnepélyes szertartáson, amelyek hamarosan sorra kerülnek, köztük a Nghinh Xuan szertartáson, a király távozásán a fővárosból, és más ünnepeken, amelyekről nem tudtam.

Röviden, ezernyi jó okom volt arra, hogy miért voltam leigázva. Csak ennyit tettem, és ez csodálatos volt, az így felfogott fogság édes volt. (folytatás következik)

(Nguyễn Quang Dieu idézetet adott az Ázsia körül: Kocsinkina, Közép-Vietnam és Észak-Vietnam című könyvből , amelyet Hoang Thi Hang és Bui Thi He fordított, az AlphaBooks - Nemzeti Levéltár I. Központja és a Dan Tri Kiadó adott ki 2024 júliusában)

Forrás: https://thanhnien.vn/du-ky-viet-nam-hue-va-vung-ngoai-o-185241210222554996.htm