Hue és külvárosai

Ma reggel nagyon hűvös volt a szél; a tenger hullámai hömpölyögtek. Három, egy póznán lógó gömb figyelmeztette a hajókat, hogy a viharos tenger nem kellemes.

Miután elhaladtunk Thuan An mellett, végre beléptünk a Hue folyóba [Huong folyó], amely meglehetősen különleges halászhajókkal volt tele. Egy dupla árboc teljesen előre dőlt, és egy óriási vitorlavásznat tartott, amelyről egy 40-50 négyzetlábnyi háló lógott. A vitorlavásznat, amelyet egy kavicskosár ellensúlyozott, egy kötéltáncoshoz hasonló emelvényen futó férfi működtette.

A hadműveletet katonai pontossággal hajtották végre. Jelzést adtak le, és tucatnyi karcsú, fedezékbe helyezett kenu indult el azonnal a dokkról, erőteljes evezéssel és alakzatban szétszóródva. Egy személy az orrnál, majdnem a víz szintjén hason fekve, két erős fadeszkát ütött össze, hogy megijessze a halakat, és a hálóba terelje őket. Ez a halászati ​​módszer egyedülálló volt Közép-Vietnámban; a folyók vagy lagúnák közelében először táborozók aggódva tűnődtek, mit jelenthet a hirtelen éjszakai zaj.

Hue - Dong Ba folyó

A táj vibráló. Hajók siklanak a partok között: a falu bejáratánál felállított apró, élénk színűre meszelt templomok feldobják a szürke, nádtetős házakat. Ez Bao Vinh, Hue kikötője; néhány meglehetősen nagy hajó mintha kíváncsian figyelne, orrukra festett kerek szemekkel.

Hamarosan egy nagyobb kanyarulatnál elhagytuk a Parfüm folyót, és beértünk a Dong Ba folyóba; a két kis híddal összekötött parton – az első egy romos fahíd, a második egy alig egy éve felavatott vashíd – egy sor lepusztult kunyhót, viskót és kínai stílusú téglából épült házat vettünk észre, amelyek szintén meglehetősen leromlottak voltak. Hue töltései nem túl nagyok.

Nehéz lenne elhinni, hogy megérkeztünk a fővárosba, ha e romos viskók felett nem magasodott volna egy sötét városfal, és a távolban egy hatalmas kapu, tetején egy elegáns, háromszintes őrtorony.

Elhagyva a [Dong Ba folyó] csatornáját, ismét találkoztunk az Illat folyóval; ezen a ponton a folyómeder olyan széles volt, mint egy tó, és öt perccel később elértük a másik partot, néhány lépésre a francia követségtől, a francia koncesszióban [amely az Illat folyó déli partján található].

Lélegzetelállító volt a táj. Elöl a követség grandiózus épületei álltak, a kertekben pedig itt-ott apró fehér házak, amelyekben különböző osztályok működtek. Hátul zöldellő dombok kör alakú platformja terült el, a legmagasabb a Montagne du Roi [Ngự Bình-hegy] volt, egy hegylánc a citadellával szemben, csúcsait fenyőfák borították, mintha egy képernyőt alkotnának.

Thien Mu pagoda - Hue közelében

A távoli, halványkék horizonton hatalmas hegyvonulat terült el csipkézett, éles csúcsokkal. Mindez ember alkotta, mégis fenséges megjelenést kölcsönzött: a magas hegyek zordságának és a természetes tájnak a kombinációját alkotta, japán tájképfestők rendezték és díszítették.

Igazi városnak nyoma sem volt. Eddig csak nádfedeles kunyhókat láttam, a zöld fák között szétszórt falvakat. Furcsa módon az első benyomás, amit ez a sötét főváros hagyott maga után, a házaival, amelyek olyan törékenyek voltak, hogy egy széllökés is elfújhatta volna őket, az volt, hogy az ember azt hihetné, egy tábor; néhány kunyhó bambuszcsomók alatt, egy sötét citadella közvetlen közelében.

Nehéz elhinni, hogy már egy hét telt el azóta a csodálatos reggel óta, amikor Vietnam ősi fővárosa, folyójával, nádfedeles kunyhókkal szegélyezett csatornáival és sötét citadellájával, melyek melankolikus hangulatot teremtettek az operában, először jelent meg előttem bambuszcsomók és virágzó kakastaréjvirágok között. Az Apostoli Nunciatúra kegyes és meleg fogadtatásának köszönhetően könnyen megbocsátható a kis késés. Van-e mód elkerülni a dátumok összekeverését, amikor az idő olyan gyorsan repül, mint az órák?

Ha a valószínűségszámításokat kellene követnem, amelyeket az utazók végeznek útitervük felvázolásakor, a hue-i nyaralásom valószínűleg a végéhez közeledne. Házigazdáim kedves ragaszkodása azonban a távozás pillanatát távoli és múlékony kilátásba helyezte. Ragaszkodtak hozzá, hogy nem indulhatok el anélkül, hogy ne vegyek részt számos ünnepélyes szertartáson, amelyekre hamarosan sor kerül, beleértve a Nghinh Xuan szertartást, a király távozását a fővárosból, és más ünnepeket, amelyekről nem tudtam.

Röviden, számtalan érvényes okom volt a behódolásomra. Ennyit tettem, és csodálatos módon, a bebörtönzés, így felfogva, édes volt. (folytatás következik)

(Nguyễn Quang Dieu részlet az * Ázsia körül: Déli, Közép- és Észak-Vietnam* című könyvből , fordította: Hoang Thi Hang és Bui Thi He, kiadta az AlphaBooks - Nemzeti Levéltár Központja I és a Dan Tri Kiadó 2024 júliusában)

Forrás: https://thanhnien.vn/du-ky-viet-nam-hue-va-vung-ngoai-o-185241210222554996.htm