Az álmok ott vannak.

A fények kialudtak, sötétségbe borítva a színházat. Hirtelen susogó hang hallatszott a nézőtér két oldalán lévő erkélyeken parkoló biciklik kerekei felől...

Fókuszált szemekkel és ügyes kezekkel-lábakkal a művészek a járműhöz kapcsolódó bonyolult drótrendszert manipulálják, csillogó tangram darabokat juttatva a színpadra, álomszerű utazásra repítve a közönséget…

„Látogasson el hozzánk! Hiszem, hogy imádni fogja, és imádni fogja az itt dolgozó fiatal művészeket…” – válaszolta Nguyen Hoai Thu, a Vega Entertainment International Joint Stock Company (a That Theater üzemeltetője) vezérigazgatója, amikor többet kérdeztem a színházról.

Ne ismételd magad.

Nha Trang legújabb kulturális és művészeti nevezetességeként a Színház jellegzetes művészeti életnek is otthont ad, ahol fiatal művészek kitartóan törekszenek a helyi kulturális értékek megőrzésére és megújítására irányuló álmaikra. Az alagsori rész számos funkcionális helyiségre oszlik, és a folyosókon feldíszített és elhelyezett kellékek és bábok erős személyes jelleget kölcsönöznek.

Ez a hely egyben speciális kiképzőtérként, kellékműhelyként és közösségi helyiségként is szolgál. „A színház igazi „otthonnak” tűnik a művészek számára, egy szorosan összetartó teret teremtve, ahol minden egyes ember táplálkozhat, fejlődhet, és hosszú távon összekapcsolódhat. Nem munkának, hanem játéknak tekintjük; egész napot eltölthetnénk itt unatkozás nélkül, mert együtt alkotunk, és minden nap valami új” – osztotta meg Van Thi Ngoc Huyen táncos.

Talán kevés színháznak van napi próbabeosztása a szereplőgárdájának, pedig a darabot már két éve rendszeresen játsszák. A művészek beosztása reggel bemelegítéssel és próbákkal kezdődik a pincében. Kora délután a teljes programot a színpadon próbálják; finomítják, kutatják és új részletekkel egészítik ki az esti hivatalos előadást. Azt akarják, hogy a darabjuk mindig "élő" legyen, hogy ők maguk is együtt élhessenek a szenvedélyükkel. Nem ismétlik magukat. Ezért a ma néző közönség egy idő után visszatérhet, és nagyon másnak találhatja a darabot, még akkor is, ha a forgatókönyv ugyanaz marad.

A "Bábszínház" szereplőgárdája és stábja az előadás után egy emlékképen pózol a közönséggel. (Fotó: MY HA)

Nguyen Hoai Thu asszony ezt magyarázta: „A műsor kreatív vitalitásának megőrzéséhez a legfontosabb elem az élő előadás. A művészek és a közönség valós időben és térben lépnek interakcióba. Az előadásban elmesélt történeteket maguk a színészek szűrik le a kultúrájukból és az életükből, így azok folyamatosan változnak.” A színház művészeinek többsége fiatal, 40 év alatti.

Bár a színházat azzal a világos céllal építették, hogy optimális színpadot biztosítson a bábozáshoz, a szereplőgárda továbbra is érdekes rejtély. Néhány, professzionális művészeti iskolákban képzett művész mellett a többségük őshonos etnikai csoportokból, például a csám, ra glai, ede és ko ho népekből származik. Ez adja a színház egyedi jellegét, de számos kihívást is jelent. Az első nagyobb nehézség a speciális előadásmódok átadása és képzése, például a tangram bábokhoz kapcsolt kerékpár irányításának technikája – a bábozás egy egyedülálló formája, amely a fizikai erő, az érzelem és a kreativitás zökkenőmentes koordinációját igényli.

Ez a technika szinte egyedülálló a Dream Puppet színházban, így nem lehet semmilyen korábbi modellből elsajátítani; szisztematikus és kitartó képzést igényel. „A legnagyobb előny azonban a fiatal színészek erős tanulási kedvét és alkalmazkodóképességét jelenti. Bár nem részesültek hivatalos képzésben a kezdetektől fogva, ellenálló képességük, rugalmasságuk és a hagyományos kultúrából származó jó testbeszédkészségük felbecsülhetetlen értékű. Ártatlanságuk, egyszerűségük és belső erejük hozzájárul a Dream Puppet színház egyedi szellemiségéhez és vibráló energiájához” – mondta Ngo Thanh Phuong, a színház művészeti igazgatója.

Ho Minh Tri bábművész Khanh Hoa tartományból származik, és a hanoi Thang Long Vízi Bábszínházban tanult. Amikor úgy döntött, hogy visszatér szülővárosába, hogy közreműködjön, Trit magával ragadta a színház kreatív irányvonala és művészi megközelítése. „Hozzá kellett szoknom az új gondolkodásmódokhoz, az új kifejezésmódokhoz, sőt, újra kellett értékelnem a saját képességeimet is. Azonban pontosan ezt a kihívást találtam élvezetesnek, mert minden előadás egy felfedezőút volt, nemcsak a művészetről, hanem a saját határaimról is. Megtanultam nyitottabbnak lenni, merni kísérletezni, és elszakadni a megszokott ösvényektől” – osztotta meg Tri.

Varázslatos álmok

A „Pòi Mơ” (Álombábozás) című darab a hagyományos helyi kulturális örökség értékeibe modern „lélegzetet” csempészve, a berögzült mintáktól elszakadva ragadja meg a közönséget. A darab ötlete Nguyen Nhat Ly rendezőtől származik, aki számos, a vietnami kultúrát bemutató egyedi művészeti előadás megrendezésében vett részt. A „Pòi Mơ”-tal a csapat folyamatos és finom átmenetet teremt a különböző előadási nyelvek között. A darab nem egyetlen bábformához kötött, hanem rugalmas kölcsönhatást mutat a vízbábozás, a vonósbábozás, a rajzfilmbábozás, az árnybábozás, a tangram bábozás, a kortárs tánc és sok más műfaj között.

Ez a kombináció nemcsak a kifejező nyelvet gazdagítja, hanem az érzelmek több rétegét is feltárja. A kívánt művészi hatás elérésének egyik döntő tényezője a színház egyedileg megtervezett színpada, amely több teret foglal magában: vizet, levegőt, földet és vetítővászonokat. „Az előadás nyelvének folyamatos változása elengedhetetlen ahhoz, hogy illeszkedjen az érzelmi ritmushoz, az absztrakt tartalomhoz és a darab folyamatosan fejlődő természetéhez. Ezt az érzékelési szabadságot célozza meg az „Álombábszínház” – mint egy nyitott álom, tele színnel és érzelmekkel, amely lehetővé teszi, hogy mindenki a saját módján reflektáljon és kapcsolódjon” – hangsúlyozta Ngo Thanh Phuong asszony.

Az „Álombábszínház” nézése során a közönség varázslatos álmokba repítheti magát, a tiszta színek és a hol dallamos és gyengéd, hol gyors tempójú és vibráló zene által. Az előadás teljesen szöveg nélküli; a művészek optimálisan használják ki a hagyományos hangszereket és kulturális elemeket. A hegyekből visszhangzó, kísértetiesen gyönyörű Co Ho népdaloktól kezdve a kung, klong-put és gongok titokzatos és mély hangjain át a citera tiszta és zengő hangjáig, a természet és az állatok hangjain át a brokát jelmezekig, a tisztán vietnami kellékekig... mind makulátlan, mégis magával ragadó, egyedi szellemet és erőteljes vitalitást kifejezve.

„Ez valóban egy egyedülálló előadás. Még soha nem láttam ehhez hasonlót. Nagyon lenyűgözött minket a teljes társulat zökkenőmentes koordinációja. Annak ellenére, hogy tudtuk, hogy egy bábelőadásról van szó, az előadás hangulata teljesen magával ragadott minket, mintha egy teljesen más dimenzióba kerültünk volna” – mondta Cathrine Mozz, egy külföldi turista. Az „Álombábozás” során a csapat minden művészt arra ösztönöz, hogy saját etnikai csoportjának kulturális részleteit építse be az előadásba. Csám etnikai nőként Van Thi Ngoc Huyen lenyűgöző szólóelőadást nyújtott egy víz alatti kígyó alakú bambuszbábokkal kombinált tánccal, amelyet a Naga kígyóisten legendája ihletett.

„Hihetetlenül büszke és megható érzés látni a nemzeti kultúrámat egy nagy színpadon bemutatva és a közönség által átölelve. Ez nemcsak személyes öröm, hanem motiváció is számomra, hogy továbbra is megőrizzem, fejlesszem és bemutassam a hagyományos kulturális értékeket élénkebb és kortársabb módon” – osztotta meg Huyen.

Khanh Hoa tartomány Kulturális, Sport és Turisztikai Osztályának igazgatóhelyettese, Le Van Hoa megerősítette: „Nagyon dicséretes és biztató látni az ilyen modern művészeti megközelítéseket, amelyek továbbra is teljes mértékben kiaknázzák és előmozdítják a helyi kultúrát. Ez egyben egy gyakorlati intézkedés is, amely összhangban van a Tartományi Pártbizottság 2023. december 22-i 34-NQ/TU számú, a Khanh Hoa tartományban a fenntartható turizmus fejlesztésével kapcsolatos kulturális örökségi értékek előmozdításáról szóló határozatának szellemében 2025-ig, 2030-ig kitűzve.”

DINH VU PHUONG

Forrás: https://nhandan.vn/nhung-giac-mo-o-do-post888518.html