Ezek a kézművesek "élve tartják a hagyományos nemzeti kultúra lángját".

A folyton változó modern élet közepette, Quang Ninh hegyvidéki régiójának kis házaiban még mindig élnek emberek, akik csendben életüket etnikai csoportjuk dalainak, zenéjének és rituáléinak megőrzésének szentelik. Felhajtás vagy követelések nélkül a hagyományos kultúra kincsesbányájának – közösségük felbecsülhetetlen értékű kincsének – „lángjának őrzőivé” válnak. Kitartásukat a mesterségük iránti szeretetük, a büszkeségük és az a vágy élteti, hogy ezeket az értékeket a jövő generációinak továbbadják.

Az érdemes művész, Luong Thiem Phu (bal szélen) citerán játszik és akkor dalokat énekel.

A mesterség lángja ég a kézművesek szívében.

Egy hideg délután érkeztünk Chien Thang faluba (Dien Xa község), a község vezetőinek ajánlását követve. Amikor körülbelül 20 méterre voltunk Nong Thi Hang érdemes művész házától, meghallottuk Then énekének tiszta és meleg hangját, ami arra késztetett minket, hogy megálljunk és hallgatózzunk.

A kicsi, egyszerű házat a tay etnikai csoport ismerős hangjai töltik be. Bent a neves kézműves, Nong Thi Hang (79 éves) türelmesen oktatja a fiatalokat, hogyan kell elénekelni az ősi népdal minden versszakát. Minden hangot, minden ritmust kijavít, hangja gyengéd, de határozott.

A neves kézműves, Nong Thi Hang citerát tanít, majd énekelni tanítja faluja lakóinak.

Az érdemes művész, Nong Thi Hang forró teát töltött vendégének, majd lassan felidézte az akkori zenével töltött útját. Lang Sonban született egy családban, ahol négy generáció szentelte magát az akkori zenének. „Már fiatal koromtól hallottam a nagyszüleimet és a szüleimet az akkori zenét előadni, hogy a békéért imádkozzanak. Fokozatosan megtanultam és beleszerettem, anélkül, hogy észrevettem volna” – mesélte az érdemes művész, Nong Thi Hang. 20 éves korában férjével Tien Yenbe költözött, és folytatta az akkori rituálék gyakorlását, kiérdemelve a helyiek bizalmát, akik meghívták, hogy akkori zenét adjon elő, amikor áldásért, békéért vagy jó termésért volt szükségük imára.

Hang asszony számára az éneklés az ősökhöz intézett ima, bőséges termésért és családi békéért való könyörgés. Az éneklés egy módja annak is, hogy az emberek kifejezzék érzéseiket, dicsérjék hazájukat, és megtanítsák gyermekeiket a kedves és tiszteletteljes életre. Régebben a dalok a fiatal férfiak és nők számára is lehetőséget jelentettek arra, hogy kifejezzék érzéseiket és megismerjék egymást az ünnepek alatt.

Nong Thi Hang Érdemes Kézműves legnagyobb aggodalma a tay nyelv, majd az éneklés fokozatos hanyatlása, mivel a fiatalok kevésbé használják anyanyelvüket a kommunikációban. „Attól tartok, hogy egy napon senki sem fogja megérteni az összes ősi akkori dalt” – mondta, és a hangja komorrá vált. Ezért Nong Thi Hang Érdemes Kézműves szorgalmasan lejegyezte az akkori dalokat, majd ingyenes esti órákat indított. Az órák egyszerűek, néha a falu kulturális központjában, néha otthon tartják, de minden este vannak diákok.

A érdemes kézműves, Nong Thi Hang a mai napig több száz embert tanított. Tanítványai közül sokan helyi és tartományi kulturális eseményeken lépett fel, néhányan pedig klubokat alapítottak a Then éneklésére és a Tinh hangszeren való játékra, hogy továbbra is terjesszék szenvedélyüket.

Nong Thi Mai asszony (Dien Xa községből) – a érdemes kézműves, Nong Thi Hang tanítványa – megosztotta: „Kiskorom óta szeretek énekelni, de Hang asszonynak köszönhetően értettem meg teljesen minden egyes dal szépségét. Hang asszony nagyon türelmes; aprólékosan vezetett végig minden szavon és minden lélegzetvételen, ami lehetővé tette számomra, hogy közönség előtt lépjek fel, majd egy órát indítsak a faluban élő gyerekek tanítására.”

Évek teltek el, de a hagyományos mesterség lángja a Érdemes Kézműves Nong Thi Hang szívében sosem aludt ki. „Amíg valaki tanulni akar, én tanítani fogok” – mondta Hang asszony mosolyogva, szeme egyszerű, mégis meleg örömtől csillogott.

Dien Xa községet elhagyva Binh Lieu felé folytattuk utunkat - egy hegyvidéki terület a tartomány északkeleti részén. Chang Na falu (Binh Lieu község) ad otthont a neves kézművesnek, Luong Thiem Phunak, akit azon kevés kézművesek egyikének tartanak, akik még ma is őrzik a Tinh lant készítésének hagyományos technikáit.

A citerát a neves kézműves, Luong Thiem Phu készíti aprólékosan.

A háza előtti tágas udvaron, a citerák még mindig friss illatú hangja mellett a 86 éves érdemes kézműves, Luong Thiem Phu aprólékosan faragja hangszerei nyakát. Kezei még mindig erősek, mégis ügyesek, mintha az idő vasfoga nem érintette volna őket. Az érdemes kézműves, Luong Thiem Phu, meséli, hogy gyermekkora óta lenyűgözi a citera és a falusi fesztiválokon hallható hangok. „Láttam, ahogy az idősebb gyerekek játszanak és énekelnek, és nagyon megszerettem. Így hát magam is megtanultam játszani, és készítettem a saját hangszereimet” – mondta Phu úr.

A korai években Luong Thiem Phu mestermester sok citerát készített, de a hangjuk nem volt elég zengős, és a formájuk sem volt szép. Készített egyet, majd átdolgozta, végül pedig egy újat. „Néha fél hónapot töltöttem azzal, hogy újra és újra egyetlen citerán dolgoztam” – emlékezett vissza Luong Thiem Phu mestermester. Kitartó kísérletezés révén Luong Thiem Phu mestermesternek végül sikerült egy olyan citerát készítenie, amely megfelelt a megfelelő szabványoknak.

A tày nép citerája egyszerűnek tűnik, mégis nagyon nehéz elkészíteni. A faanyag kiválasztásától a tök, a hangszer legfontosabb részének kiválasztásáig minden lépést nagy gonddal kell megtenni. A hangszerhez használt töknek érettnek, kereknek, szépnek és hibáktól vagy deformációktól mentesnek kell lennie. A betakarítás után közel tíz napig vízben kell áztatni, hogy eltávolítsák a pépet, majd tisztára kell mosni, szárítani, végül vízszintesen le kell vágni, hogy sík felületet hozzunk létre a fa ragasztásához. Már egy apró hiba is okozhatja, hogy a hangszer elveszíti rezonanciáját. Mindezeket a lépéseket Luong Thiem Phu, az Érdemes Kézműves kézzel végzi: a fűrészeléstől, gyalulástól és véséstől kezdve a bronzbarna festék tökre való felvitelének lépéseiig, hogy megteremtsék a Binh Lieu citera jellegzetes színét.

Idős kora ellenére, a then-éneklés és a tinh lant iránti szeretete hajtja, az érdemes kézműves, Luong Thiem Phu, minden nap aprólékosan elkészíti minden egyes tinh lantját. Minden elkészült darab örömet és boldogságot okoz neki. A régióból és azon túlról is sokan keresik fel őt lantrendelésre, tudván, hogy csak az ő lantjai őrzik a vidék tay népének jellegzetes hangzását.

A tinh lant hangja generációk óta összefonódik a Binh Lieu-i tay nép spirituális életével. Az ünnepektől és esküvőktől a közösségi tevékenységekig, bárhol is szól a tinh lant, a then népdalok szívből jövő érzelmekkel visszhangoznak. Jelenleg azonban csak két kézműves tudja a lantot a hagyományos módon készíteni. Ez azt jelenti, hogy a megőrzésnek nemcsak a then népdalok megőrzésére kell összpontosítania, hanem a tinh lantkészítés mesterségének, az etnikai zenéjük lelkének megőrzésére is.

Csang Na városából a citera halk hangja még mindig visszhangzott mögöttünk, mint az öreg kézművesek üzenete a fiatalabb generációnak: „A citera hangjának megőrzése a gyökereink megőrzése.”

A selyemszövés „élő kincsei” énekelnek – énekelnek és táncolnak a templom kapujánál.

Végső úti célunk Dam Ha község volt, amelyet a „hat nha to” (a közös ház kapujánál éneklés és tánc) művészetének bölcsőjének tartanak. Itt találkozunk egy személlyel, akit e különleges művészeti forma „élő kincsének” tartanak: a most 104 éves Dang Thi Tu népművészsel.

Úton Dang Thi Tu népművész Trai Giua falubeli otthona felé, Dang Minh Hai asszony, a Dam Ha Község Ifjúsági Uniójának titkárhelyettese számos történetet mesélt nekünk. Azt mondta: „Tu asszony közel 40 dalt ismer, a hagyományos vietnami népéneklés 9 különböző stílusában. Sok fiatal generációt tanít; szinte mindenki, aki szereti a hagyományos népdalokat Quang Ninhben , tanult már tőle legalább egyszer.”

Dang Thi Tu népművész (Dam Ha község) a faluban gyerekeket tanít a "Nha To" népdal éneklésére.

A találkozáskor Dang Thi Tu népművész, bár hangja gyenge volt, mégis ragyogó szemekkel és meglepően kitartó énekhanggal rendelkezett. Az idős művésznő mesélte, hogy gyermekkora óta mélyen elmerült a templomi éneklés hangjaiban. Mindössze 16 évesen falusi templomi fesztiválokon lépett fel, majd később a tartomány számos helyére meghívták fellépni.

2019-ben Tu urat megtiszteltetés érte, hogy a vietnami elnöktől Népi Kézműves címet vehette át – ez egy jól megérdemelt jutalom élete elkötelezettségéért.

Amikor a „Nha To” éneklés technikájáról kérdezték, Dang Thi Tu, a népművész elmondta, hogy a „Nha To” éneklésének számos stílusa létezik, többek között a „huynh”, „giai”, „phu”, „xa lam”, „ham”, „vong”, „het nhac”, „tha” és a „thap nhi tu ieu”. A templomkapu táncai közé tartoznak a lámpásos táncok, a virágos táncok, a füstölőáldozatos táncok és az áldozati táncok. Minden stílusnak és dallamnak megvannak a saját szabályai, és nem könnyű őket előadni. „Az énekesnek tudnia kell, hogyan kell világosan és tisztán kiejteni a szavakat. A ritmusnak határozottnak és élesnek kell lennie, illeszkedve a dalszöveghez. Ha nem érted a dalszöveget, soha nem leszel képes lélekkel énekelni” – mondta Tu asszony.

Azok, akik Dang Thi Tu népi kézműves tanítványai voltak, mind elismerik, hogy nemcsak a technikákat adta át, hanem a selyemszövés „szellemét” is – a mesterség ünnepélyességét, lágyságát és érzelmességét.

Bár több mint száz éves, Dang Thi Tu, a Népművész, még mindig a fiatalok mentorálásának szenteli idejét. Valahányszor énekel, a hangulat lecsendesedik, és visszarepíti a hallgatókat a hagyományos falusi fesztiválra – ahol a kereplős hangszerek és a vonós hangszerek hangja keveredik egyszerű, mégis mély énekével.

Az elmúlt években, hogy megőrizze ezt az örökséget, a Dam Ha község Ifjúsági Egyesülete létrehozott egy hagyományos selyeméneklő klubot az iskolákban, 60 diákkal. Az órákat olyanok tartják, akik korábban Dang Thi Tu népművész tanítványai voltak. Ennek köszönhetően a hagyományos selyeméneklés, amelyet hagyományosan az idősek adnak elő, most már tisztán visszhangzik a kisgyermekek hangjában. Ez üdvözlendő jel egy olyan előadóművészeti forma számára, amely a kihalás szélén áll.

Dang Thi Tu népművész gyakran mondta: „Amíg vannak tanulók, lesz selyemszövés is.” Jelenléte pedig ennek a szellemnek a legélénkebb bizonyítéka – több mint száz éve őrizte és továbbadta a selyemszövés, az éneklés és a tánc lelkét – az éneklést és a táncot a Dam Ha közösségi házban.

Ének- és citeratanfolyam Na Lang faluban (Binh Lieu község).

Quang Ninh ma gyorsan fejlődik, de e fejlődés közepette olyan kézművesek, mint Hang asszony, Phu úr és Tu úr... csendben őrzik és továbbadják a hagyományos kultúrát. Jelenleg a tartományban 36 kiemelkedő kézműves és 2 népi kézműves él, mindegyiküknek megvan a saját mestersége és módszere, de mindannyian mély odaadással őrzik a nemzet örökségét.

Nem mondanak nagyképű szavakat. Munkájuk egyszerűen csak népdalok átírásából, a gyerekek hangszeren való játékának megtanításából, népviseletek hímzéséből és a tanulók megtanításából áll, hogyan kell kiejteni a selyemfonó dalok szavait... De ez a csendes odaadás segít megőrizni azokat az értékeket, amelyek törékenynek tűnnek a modern élet közepette.

Ők a láng őrzői és továbbadói. Ezek a tartós lángok továbbra is fényesen égnek majd, biztosítva, hogy Quang Ninh etnikai csoportjainak kulturális identitása ne csak megmaradjon, hanem folytatódjon és továbbadódjon a jövő generációinak.

Ngoc villamos

Forrás: https://baoquangninh.vn/nhung-nghe-nhan-giu-lua-van-hoa-truyen-thong-dan-toc-3388449.html