Phung Van Khai - A 25. órában járó férfi

Phùng Văn Khai író egyike azon kevés irodalmi kollégámnak, akik lenyűgöztek. Valóban, nehéz más szót találni, mivel a döbbenet szintje mindig meghaladja az általánosan elfogadott mértéket. Khai maga pedig olyan „fogalmakat” alkotott, amelyekhez – Phùng Văn Khai lényegének teljes megragadásához – csak egyetlen kulcsot találtam, bármennyire is próbálkoztam. Egy kulcsot, amely sok „házat” nyit.

Ki az a Phùng Văn Khai (PVK)? Mondd meg azonnal.

Nem sokat mondhatok azonnal, kivéve azokat a személyes adatokat, amelyeket ismerek: Magánélete - 1973-ban született, korán nősült, ötvenes éveiben lett nagyapa. Beosztása: alezredes, a Hadsereg Irodalmi és Művészeti magazin főszerkesztő-helyettese. Ennyi, amit gyorsan el tudok mondani.

És mi a helyzet az irodalmi portrékkal? Általában néhány havonta vagy félévente kapok hírt arról, hogy Khai új könyvet adott ki, vagy hamarosan megjelenik. Khaival találkozni olyan, mint egy Rubik-kocka komplexus. Ki ne szeretné az ajándékokat? A Khaihoz fordulni annyit tesz, mint ajándékot kapni - egy új könyvet. Mivel hozzáértő és lelkes olvasók vagyok, a könyveket körforgó ajándéknak tekintem. Ha valami jót olvasok, megtartom a gyerekeimnek, és másoknak is népszerűsítem - ez a nagylelkű és nagylelkű szellem egy ága, amelyet apám Cao Bang vérvonalából, anyám pedig Hai Phongtól örökölt a művészet iránti egyenes és határozott elkötelezettségéből, ezért valami szokatlant tettem: PVK regényeit terjesztettem ismert kapcsolataim között.

PVK csodálatával rombolta le régóta fennálló meglepetésemet. Bár bevallotta, hogy csupán Hoang Quoc Hai író tanítványa volt, a kiadott könyveinek puszta mennyisége arra engedett következtetni, hogy PVK senkinek sem igazi tanítványa, hanem a kortárs vietnami irodalom briliáns történelmi regényírója. Bátor harcos, aki egy veszélyes útra lép, amelyre egyetlen biztosítótársaság sem nyújthat biztonságot; egyetlen biztosítása a hazaszeretete és a bátorsága. A féktelen materializmus korában, ahol a hazugságok felülmúlják az igazságokat, ritka az olyan író, aki alaposan érti a "történelmet", de aki történelmi anyagok kutatásának és összeállításának szenteli magát, hogy olyan műveket alkosson, amelyeket senki más nem, az valóban ritka és páratlan figura, ha nem a jelenlegi bajnok.

Mivel a könyveim annyira nehezek voltak, és a barátaimnak adott ajándékok iránti előzékenységem miatt egy hétszemélyes autót kellett bérelnem, hogy legyen elég helyem visszamenni Hai Phongba . Szerencsémre személyesen adhattam át PVK Ngo Vuong című regényét Le Van Thanhnak, a Hai Phong párttitkárnak és Nguyen Van Tung városi elnöknek 2021 tavaszán, és mindketten nagyra értékelték.

PVK, a Nguyen Du Kreatív Írás Iskola (Hanoi Kulturális Egyetem) 6. évfolyamának kiemelkedő tanulója, 1998-ban lépett be az iskolába – és miután tagja lett a Vietnami Újságírók Szövetségének –, soha nem taposta el az „újságírói daráló”, annak ellenére, hogy termékeny író és filmes. A mai napig a 70-es évek generációjának egyik legkiemelkedőbb irodalmi alakja. Élesen megfigyelő és válogatós a részletekkel kapcsolatban, érzékeny, érzelmes, és költői minőséget ápol magában. A költészet nem frivol vagy a valóságtól elrugaszkodott. A költészet inkább a valóság – egy művészet. PVK költő.

Miért emlegetik PVK eredményeit és jellegzetességeit történelmi regényeken és briliáns írásokon keresztül, majd azt állítják, hogy Khai költő? Vajon presztízsebb-e költőnek lenni ebben a „háztartási káosz” korában, ahol a hamisítványok és szélhámosok arcátlanul hirdetik magukat, és égbekiáltó, szégyentelen dicséretet fejeznek ki?

Igen, igaz, mert a költészet a nyelv éltetőereje és értelme, minden nemzet kultúrájának tükre. A költőket ősidők óta tisztelik gondolkodóként, szónokként, sőt prófétaként és előrejelzőként is. A stílusok kaotikus keveréke ellenére az igényes olvasók még mindig képesek különbséget tenni egy igazi költő és a puszta költészet, a költészet lényege között. PVK, felismertem benned a költőt, amikor elolvastam a "Sen" című verseskötetedet, amelyet 2014-ben írtam egy Dong Thap-i utazás után. Írásmódod sokszínű, mert gazdag élettapasztalattal és bőséges ötletekkel rendelkezel. Olyan sokat, olyan erőteljesen és olyan érdekesen írsz, mert csodálatos életet élsz egy költő lelkével. Társaságkedvelő vagy, sok barátod van, intézed az ügyeidet, órákra jársz, gyűlésekre jársz – a társasági összejövetelek állandó áramlatába –, szóval mikor van időd ilyen kitartó energiával írni?

Költői természetével Khai romantikus, precíz és munkája iránti elkötelezett; vagyis csak a szépségre gondol, önzetlenül és teljes szívvel. Khai olyan verseket ír, amelyek a természetet közvetlenül a csaták előtt és után ábrázolják; tömör, rímelő versei kezdik regényeinek fejezeteit. Khai kalandvágyó szellemének és költői életképességének köszönhetően ír jól. Ez az aranykulcs, amely lehetővé teszi Khai számára, hogy elhozza az „Ötvenet üdvözlő aratási szezont , megértve a mennyei megbízatást”.

Hogy választ kapjak arra, hogyan használja PVK (Khai) az idejét írásra, a Vietnámi Írószövetséghez való csatlakozásunk évfordulójával kezdtem, amelyet 2007 végén ünnepeltünk a Le Hong Phong utca 11. szám alatti Nemzetközi Konferenciaközpontban. Mivel ugyanekkor csatlakoztam, és 15 év után az ország legrangosabb szakmai szövetségének tagja voltam, teljesen alábecsültem magam Khai-hoz képest. Még fiatal, energikus és legkreatívabb koromban sem tudtam felvenni a versenyt Khai írói képességeivel. Aki azt állítja, hogy "a kevesebb több", az igazságtalan. Egy nagy, nagy tekintélyű szerzőnek nem lehet kevés könyve, kevés oldala és kevés személyes publikációja. Én 1995 szeptemberében csatlakoztam az irodalmi élethez, míg Khai 1993 óta – 20 éves korában – írt verseket. Jelentős tekintélyű költő, egyenrangú egy olyan nagy irodalmi személyiséggel, mint a francia V. Hugo. Még egy kiemelkedő drámaírónak, mint W. Shakespeare-nek is vannak klasszikus szonettjei, amelyeket példaértékűnek, innovatív műveknek tartanak, és amelyek ma is jelentősek az angol nyelv szóhasználatában és kifejezésmódjában.

PVK a „Aratási szezon” címet választotta 30. évfordulós verses kiállításának. Az „Aratási szezon” a mezők, a szántás, az ültetés, az aratás, a nap és az eső, a nehézségek, az aggodalmak és az örömök képét idézi fel. A mezőgazdaságban az „ Aratási szezon” nem korlátozódik csak a rizsre, a termésre vagy a gyümölcsökre. Egy tágabb vidéki teret nyit meg, amely magában foglalja a Khai által ismert Észak-Delta régiót és a Vörös-folyó deltájának rizstermesztő civilizációját.

Bár PVK a semmiből építette fel vagyonát, és olyan dinamikus, mint ő maga, továbbra is mélyen megőrzi a „vidék” érzését. Szülővárosában, Văn Lâmban Khai és Thu szülei továbbra is egészségesek. Házuk ugyanazon a telken maradt, mint korábban, és 80-as éveikben is élvezik unokáik társaságát. Khai családja Minh Khai faluban él, Thué pedig Lạc Hồng községben, mindkettő ugyanabban a kerületben. Mindketten négy-öt gyermek közül a harmadikak; mindkét apa háborús veterán volt az Amerika elleni háborúból, anyjuk pedig szövetkezeti tisztviselők voltak. Như Quỳnh szülővárosában a lánya az apja nevét viseli, és magáncége, a Sơn Quỳnh, a két gyermekről kapta a nevét, felesége, Minh Thu pedig gyakran támogatja őket, „teljes mértékben” kiadva tízezreket ajándékba nyomtatott könyvek nyomtatásába, a profitra való tekintet nélkül. Ezt a szülővárost a kedvesség és a nagylelkűség jellemzi mindenki iránt, közel és távol egyaránt; őszinte, egyszerű, alázatos és szerény természet; arrogancia nélküli lelkesedés; és földhözragadt, mégis álomszerű.

Az aratási szezon egy termékeny, sokszínű mező, a legbujjabb és legvirágzóbb a hat-nyolc szótagú, nyolc szótagú emelt ágyás. Khai költészete nem új a technikában vagy a nyelvben, de ereje a képalkotásban és az érzelmekben rejlik.

A nagy tudós, a 20. század egyik legnagyobb elméje, A. Einstein így foglalta össze: „Az értelem ereje a képzelőerőben rejlik.” PVK költő rendelkezik ezzel az erővel. Képekből, anyagokból és realisztikus részletekből kiindulva tágítja ki a térbeli dimenziókat és mélyebb rétegeket tár fel, hogy mély és visszhangzó verseket alkosson. Khai újságírói munkássága meglehetősen „dekadens”, és szerencsére elkerülte a verseket író újságírók gyakori baját: kevés verset, inkább rövidített híreket, tele aktuális események illatával. Khai nem „újságolja” a költői anyagokat és eseményeket; tudja, hogyan kell hallgatni, hogy kiválassza az örvénylő örvényt. Ez az örvény a filmkészítés „elmosódás-rétegezési” technikája, amely sűrű felhalmozódást – a tér és az idő sűrítését – hoz létre. Vagyis Khai költészete nem lapos, ellaposított vagy másolt, mint az újságírói munka. Khai szavakat/képeket „montázsolt” olyan versekké, amelyek egyben filmek is. Ez egy magas mérce, amelyet a modern világköltészet mindig értékelési alapként használ: bőséges képvilág, megindító erő és kísérteties hatás a ritmikus sebességben, ellensúlyozva a stagnálást és a lassúságot.

Nyolcvan verses oldal, 40 mű, teljes képet ad PVK költői lelkéről. A Vörös folyó ihlette, ahol Long Bien kerületben él, és fekete Camry-jával naponta hajt a Nhi Ha folyó – a Cai folyó – hordalékos partján. Khai a kapuin lévő golyónyomokról, a nádasokról és a vörös hordalékos talajról szereti az 1013 éves várost. Khai érzéseire épít, amikor a költészet hősies alakjairól ír; Nguyen Trairól és Nguyen Binh Khiemről szóló versei tanúskodnak költői portrék készítésében való tehetségéről . A háború témájának feldolgozásakor gördülékeny megközelítést mutat, a családi történetektől kezdve egészen egy olyan tanár szerepének megtestesítéséig, akinek szülei mártírok voltak az Amerika elleni háborúban. Családja több mint 50 éve viseli a háború terhét. Két nagybátyja – Phung Huy (1951) és Phung Huu (1953) mártírok – 1971-ben haltak meg Phu Yenben, és csak nemrégiben találták meg Huy bácsi maradványait. Khai nem monoton, lapos gondolkodású, hanem összetett módon gondolkodik. A Go Thapban eltöltött romantikus lótuszéjszaka (39. o.) még mindig Vo Duy Duong és Nguyen Tan Kieu parancsnokokat juttatja eszünkbe. A lótuszokról szóló hat vers azt bizonyítja, hogy Khai gondolkodó polihisztor volt.

Költészetében a „Lang folyó hőse” mélyen kötődik az ősökhöz, őseihez és a történelemhez. Khai szentimentalizmusát is felfedi, amikor Hoang Camról ír, személyes érzéseit rábízva: „ Az ég olyan hatalmas, mint a föld / Az eső fokozatosan zölddé varázsolja a füvet / Az élet olyan keskeny, mint a föld / Viharok és hullámok veszik körül .” Khai látszólag laza viselkedése csupán felszínes; a teret összekapcsolja és transzcendentális minőséget teremt azzal, hogy a „Meséket” (Bétel és Areca) a sekély folyópartra hozza. Gyakran ugratom: PVK a feleségén kívül senkit sem ismer, 23 évesen már apa, sok kapcsolat nélkül; de verseit olvasva kiderül, hogy meglehetősen nőcsábász. A „Hoa Binh” (70. o.) erre jó példa, a „Lotus” verseskötet pedig tele van romantikus érzelmekkel. A gyűjtemény végén a szerző azzal „zárja le” a verset, hogy hízeleg feleségének a „Vers a feleségemnek” című versével , tisztelve őt, hogy „örökké” együtt lehessen erényes és „emberfeletti” feleségével, csak így elégítheti ki sokoldalú, kalandvágyó férjét. A vonzalom legvisszafogottabb kifejezése a „Várakozás” (51. o.). A legérdekesebb az, ahogyan PVK kigúnyolja önmagát, még jobban, mint a hatsoros „Aratás - Önarckép” (84-85. o.), ami „Vers anyáról” (56-57. o.). Khai, akit ajándékba írt anyjának, egy bolondos fiú, aki önmagát vizsgálja: „ Majdnem ötven éves vagyok / naiv, tévedek / a pénz, a szerelem, a hírnév és a sors becsapott / csak felhőket, füvet, holdat, virágokat, pillangókat, templomokat, pagodákat szeretek / csak költőkkel barátkozom / Húsz éve részeg vagyok, mindig hangosan beszélek ...”

Egy igazán részeg ember makacsul ellenáll a részegségnek. Ami Khait illeti, ha részeg, az a költészettől és a szavaktól való mámor. Az a fajta részegség, amit Anh 25 órán át átél, ritkán látható.

A 24 betűt 24 órán keresztül forgattam, ahogyan a PVK-val átélt költői szilveszteri pillanatot is.

Forrás: https://baoquangninh.vn/phung-van-khai-nguoi-co-gio-thu-25-3244887.html