Ó, az én hazám, Quang Binh!

(QBĐT) - Először 1955-ben hallottam a Dong Hoi nevet, amikor még csak 7 éves voltam. A fotó, amit apám adott anyámnak, és elküldte Thanh Hoába , Dong Hoiban készült, és ez állt rajta: Dong Hoi, a Kecske évének tavasza 1955. Abban az időben apám a hadseregben szolgált, és Dong Hoi városában állomásozott.

Ezért szeretem a „Quang Binh, My Homeland” című dalt, amióta megalkotta (1964-ben) és a Érdemes Művész, Kim Oanh elénekelte (1966-ban), és azóta is szeretem Quang Binhet, mint Észak frontvonalának előőrsét. Ennyi az egész. A régi időkben, 1955-ben nem volt emlékmű Suốt Anyának, még Tố Hữu „Suốt Anya” című verse sem. Csak később, amikor az „Suốt Anya” című vers megszületett, kezdtem dúdolni: „Hallgatom, ahogy Anya a régi időkről mesél / A hatalmas homokdűnék Quang Binh déli napja alatt .” Akkoriban még Bảo Ninh „A háború bánata” című regénye sem létezett. Azt sem tudtam, honnan származik Võ Nguyên Giáp tábornok.

Amíg többet nem tudtam meg Quảng Binhről, egyedi és lenyűgöző vonásaival már Közép-Vietnam fölé magasodott. Írók és költők, mint Lam Thi My Da, Do Hoang, Ngo Minh és Hoang Vu Thuat... Mindig azt hittem, hogy Huế portréi. Kiderült, hogy Quảng Binhből származnak.

A Suốt anya emlékművének lábánál.

De mióta 2014-ben visszatértem Quang Binhbe és ősszel vele énekeltem a fehér homokdűnéken, beleszerettem Quang Binhbe, Huu Phuong írónőbe, abba az őszinteségbe, ami egy Quang Binh-i homokszemcsében úszott a Nhat Le folyó partján. Így elkerülhetetlen volt a megjelenésem a Nhat Le Magazinban egy kis, elbűvölő verseskötettel. De Huu Phuong írónő nélkül hogyan is jelenhettem volna meg a Nhat Le Magazinban, annak távolsága ellenére?

„Quang Binh, My Homeland” – Régóta szeretem ezt a dalt, a mi generációnk fiataljainak a 20. századi amerikai háborújához kapcsolódik. De akkoriban, a háború alatt a barátaim a frontvonalra mentek, míg én egyetemre jártam. Az osztályomban 40 diák volt, amikor beiratkoztunk, de amikor lediplomáztam, én voltam az osztályelnök, és csak 10-en maradtak; a többiek elmentek a háborúba, és sokan soha nem tértek vissza. A barátom, aki Quang Binhből származott, elbúcsúzott, mielőtt a csatatérre ment. Elénekelte a „Quang Binh, My Homeland ” című dalt, de végül Quang Triben kötött ki, magával vitt egy dalt, amit soha többé nem fog elénekelni.

De nem tudtam, hogy Quang Binhnek is volt egy zeneszerzője, akinek a nevére nem emlékszem, csak homályosan hallottam: "...Viszlát szerelmem, búcsú a szeretett tengerparti várostól..." , azt hittem, Hai Phongból származik, de nem volt az, Quang Binhből származott, akkoriban névtelennek kellett maradnia. Igazán csodálatra méltó volt, és akkoriban a vietnami irodalom egyoldalú volt, az emberek csak a háborús irodalomról írtak anélkül, hogy figyelembe vették volna, hogy az irodalom sokszínűsége a ragyogó irodalmi fejlődés alapja. És én, az akkori irodalomelméleti szintemmel nem voltam elég érett ahhoz, hogy megítéljem a jót a rossztól.

Ez a Hoàng Vũ Thuật? Nem, nem az. A "A tengerész érzései" című versen alapuló dal Hoàng Vân tollából származik, de a vers szerzője Hà Nhật (valódi nevén Lương Duy Cán). A vers eredetileg Mai Liêm álnéven jelent meg az újságban (Hà Nhật nem merte aláírni a saját nevét, és két fiatalabb testvére, Mai és Liêm nevét kénytelen volt használni). Sajnos egy ideig szerelmes versei miatt Hà Nhậtet polgári eszmékkel vádolták. Még amikor Quý Dương elénekelte a dalt, akkor sem hívták meg a Tartományi Pártbizottság üléstermébe, hogy megnézze az előadást.

Quang Binh egy kis tartomány (országos szinten a 47. helyen áll), de itt született Vo Nguyễn Giap, a világ tíz legnagyobb hadvezérének egyike...

Quang Binh tartomány apró, mint egy tenyerünk, mégis itt található a világ legnagyobb barlangkomplexuma. Hasonlóképpen, Lengyelország, bár kicsi a világ többi részéhez képest, hat Nobel-díjassal büszkélkedhet, a legidősebb kémiából, a legutóbbi pedig irodalmi alkotásból.

Ó, az én hazám, Quang Binh … Több mint 10 év telt el azóta a nap óta, 2014-ben, amikor visszatértem Dong Hoiba. Egy holdfényes éjszakán Nhat Le-ben… a fehér homok ködös és éteri volt, az ég, a föld és a tenger olyan volt, mint a költészet. Akkoriban nagyon homályos ismereteim voltak Quang Binhről.

Ma visszatértem, és láttam, ahogy hatalmas épületek magasodnak az óceánparton, ötcsillagos villák és luxuséttermek sorakoznak a fehér homokos strandok mentén. Bao Ninh, Suot anya szülővárosa, most más. Csak most döbbentem rá, milyen szép Bao Ninh most, inkább turistaorientált és gazdagabb, annak ellenére, hogy a kókuszpálmák és a homok megmaradtak. A magas épületek kiemelkednek a csillogó csillagos égboltból. A zöld kókuszpálmák és a fehér homok is különböznek a korábbiaktól, több napsütést, esőt és vihart éltek át, de durvabb bájjal is rendelkeznek. Suot anya emlékműve fenségesen áll a Nhat Le hegycsúcs hátterében, az őszi napfényben fürödve.

Habár a fesztivál még mindig zsúfolt és rengeteg a friss hal, a hal most más. Frissebb, ízletesebb. A Tam Toa templom harangtornya ugyanaz maradt, ősi és mohával borított... Dong Hoi most, visszatérésem után, Quang Binh Quan is más, mint korábban... A történelem újabb oldalt adott hozzá, a hegyek és a folyók megváltoztak, de hiába térek vissza most, a név ugyanaz marad: Quang Binh Quan.

Csak most jöttem rá, hogy Quang Binhben, bár az árvizek veszteségeket okoznak, jövőre több hordalékos talaj lesz, ami bőségesebb termést eredményez. Csak most értettem meg, hogy minden veszteségben van előny...

2024 novemberében visszatértem Quang Binhbe. A Quang Binh Tartományi Pártbizottság új titkára, Le Ngoc Quang, a vietnami televízió korábbi vezérigazgatója melegen fogadott, annak ellenére, hogy éppen csak hivatalba lépett, és rengeteg munkája volt. Megosztottam vele a 3-as tájfun okozta nehézségekkel, az elszegényedett háztartásokkal stb. kapcsolatos aggodalmaimat. Azonnal azt mondta: „Köszönöm, ez a mi dolgunk. Író úr, kérem, beszéljen Quang Binh előnyeiről, világhírű turisztikai célpontjáról, amely több nemzetközi befektetőt és turistát vonz, és milyen megoldások vannak arra, hogy gyorsabban jöjjenek.”

A Quang Binh Irodalmi és Művészeti Egyesület elnöke, Phan Dinh Tien örömmel hívta meg engem, az új tartományi párttitkárt, Le Ngoc Quangot a Nhat Le folyó partjára, hogy fotókat készítsünk a Suot anya emlékmű lábánál. Megkérdeztem Phan Dinh Tient: „Ki a Suot anya emlékmű szobrásza?” Phan Dinh Tien büszkén a mellkasára mutatott: „Én vagyok.” Le Ngoc Quang meglepetten mondta: „Ez nagyszerű! Menjünk a Nhat Le folyó partjára, és fotózkodjunk a Suot anya emlékmű mellett magával a szobrásszal.” És ezek a lenyűgöző és egyedi fotók mindössze 30 perccel később készültek.

Ó, hazám, Quang Binh, jön a tavasz! A Nhat Le strand új projektekkel ragyog Quang Binhben, turisták érkeznek, hogy fesztiválokkal köszöntsék a tavaszt. A pártok minden szintű kongresszusai sürgősen készülnek a 2025-ös új évre... Minden tavaszodik!

Le Tuan Loc

Forrás: https://www.baoquangbinh.vn/dat-va-nguoi-quang-binh/202501/quang-binh-que-ta-oi-2223992/