Versei még középiskolás korában jelentek meg Nghe An-ban, majd intenzíven akkor robbantak ki, amikor irodalmat tanult a Hanoi Egyetemen. Miután fáradhatatlanul újságírói pályára lépett, Phan Xuan Luat csak félénken járult hozzá a több mint 70 verset tartalmazó *Tiếng làng* (Falusi hangok) című verseskötetének kiadásához 60 éves kora után (Vietnami Írószövetség Kiadója, 2024).
Phan Xuan Luat újságíró és költő ( a Phu Yen Rádió- és Televízióállomás igazgatója)
FOTÓ: DAO DUC TUAN
A „Falusi hangok ” című versben ismét találkoztam egy verssel, amely régóta vita tárgya volt a diákok között:
Nagyon hiányzik Hanoi!
Az illatos tejvirág alussza az őszi álmot.
A krokodilok délután figyelték a sétálgató embereket.
A Terminalia catappa fa levelei szomorúan, fejjel lefelé csüggednek a gát mentén.
(Hanoi)
Phan Xuan Luat verseit a törékeny szerelem és vágyakozás finom illata és élénk színei töltik meg:
Kinyitottam a kertkaput, és sok furcsa füvet gyűjtöttem össze.
És az ősz színei a mai napig megmaradtak.
(2. ősz)
A gesztenyevirág illata finoman és furcsán illatos.
Mondd meg neki, hogy az a hely én vagyok.
(Gesztenyevirágzás)
Phan Xuan Luat négysoros versei, különösen a hat-nyolc szótagúak, igazán lenyűgöznek. Tömörítettek, sűrűsítettek, sőt, némileg homályosan is sugalmazóak:
Visszamegyünk, hogy véget vessünk a szerelmi viszonyunknak.
Mint a hab a vízen az árvíz idején, a sorsom olyan, mint egy garnélaráké.
Egy halom szalma égett el a mező közepén.
Tegyük le a telefont, hogy ne ázzunk el túlságosan, az én garnéla- és rákimádóm.
(Taposás)
Egy életre szóló nevetés, egy életre szóló szívfájdalom.
Féktelen nevetés a bizonytalan környezetben.
A nevetés mély szomorúság közepette is felcsillan.
A viharban nevetve békére lelek.
(Nevetés)
Ennyi keserűség van egy napban.
Csupa keserűség, és most meg ez az édes illat.
Miután egy életen át bánatot és neheztelést éltem át.
Egy tál rizs, a hála jelképe az életért.
(Egy nap)
Viharokból leszűrt versekkel szembesülök. Viharok nélkül biztosan nem lennének költők. Talán csak a költészet képes teljes mértékben kifejezni az emberi élet keserűségét. Ezek Phan szerelmes verseinek szívhez szóló sorai:
Sok álmatlan éjszaka
Hiányzol
Ülök, mint egy égő gyertya
Hívás
Egy néma csillag
(Ne feledd 1)
Meghajolva a semmi előtt
Alkonygyertyát kínálok neked.
Nyújtsd szét a kezeidet
villám
hömpölygő hullámok
Lógó szív
szomorú csend
május
(Ne feledd, 2.)
Ó, megint el fogom ringatni magam aludni.
Az altatódal a baba képét viszi a bölcsőbe.
Sajnálok valakit
Rintass elaludni egy olyan idő árnyékában, amikor egyedül voltál
(Nincs 2. cím)
Phan Xuan Luat a Mekong-delta távoli, sivár földsávjáról írt:
Az anya altatódalokat énekel gyermekének az éhínségben... ó...
Egy gyermek álma, egyszer lövöldözés közepette.
Egy gyermek álmát, egyszer hullámok hangja tarkítja.
A rizsnövény nehéz és viszontagságos vemhességen megy keresztül.
(Középső régió)
Phan Xuan Luat minden egyes szót nagy becsben tart édesanyjáról, Nghe Anról, szülőhelyéről:
Anyám még mindig foltozott ruhákat hord.
Uborka és paradicsom egész évben
A köd ezüstszálakként lóg.
A perzselő nap színe teljesen megváltozott a bőrömön.
(Anya)
Márciusban más a mennydörgés hangja.
Sütött a nap, aztán délután hirtelen jött egy zápor.
A vörös kapokvirág soha nem vallotta magát cserben az ígéretével.
A folyópart ismét lángokban állt.
(Március)
Hova szórt lila virágokat a vállalkozó este az ösvényre?
Húszéves vagyok, széllel szemben sétálok az úton.
(Föld)
Phan Xuân Luật újságíró és költő "Falusi hangok" című verseskötete
FOTÓ: DAO DUC TUAN
A költők érzelmeik mélységében különböznek. A földdel, ahol évtizedek óta él, Phan Xuân Luật verset írt, hogy „visszafizesse adósságát”:
Tuy Hoa
mindennapi
még mindig szeles
Mint egy hangjegy a kék égen
ősi torony
Mint a kék tenger dallama
Boldogan szökdécselt tovább.
hullámok csapódnak
(Tuy Hoa szél)
Egy jótékony álom a szépségért, az emberiségért, melyet oly sok konfliktus sújt:
A föld megnyugodott egy zűrzavaros nap után.
Talán az emberiség elfelejtette a háborúk lényegét.
...
Látva, milyen szép vagy, hirtelen költővé válok.
És remegj a hold dallamára.
És az emberiség örök vágya.
Aludj mélyen Beethoven zenéjének hangjára.
(Hold)
Phan Xuan Luat az életről és a szerelemről szóló versek írása mellett gyermekverseket is ír. Saját gyermekkorának szemszögéből ír, egy apa szemszögéből, aki altatóként ringatja gyermekét:
A baba szeme tágra nyílt.
Tiszta és színes
A virágrügy épp most kezdett nyílni.
A sárkány megdől és leng.
(Baba márványa)
A gyerek várt, a szeme vörös és duzzadt.
Anyám egy végtelen helyen van.
Három zsák tele munkával
Görnyedt volt és fehér haja volt.
(A gyerek apára vár.)
Szeretném bemutatni nektek, lelkem rokonának, Phan Xuân Luật költő " Falusi hangok" című verseskötetét.
Phan Xuan Luat újságíró és költő 1964-ben született a Nghe An tartománybeli Yen Thanhban, Hoa Thanhban. Irodalom szakon végzett a Hanoi Egyetemen. Jelenleg a Phu Yen rádió- és televízióállomás igazgatója.
Megjelent könyvek: Tiếng làng ( versgyűjtemény, Vietnami Írószövetség Kiadója, 2024 ); megjelenés alatt: Võ Văn Và… ( esszék és riportok gyűjteménye ), Chuyện làng ( prózagyűjtemény ) .
[hirdetés_2]
Forrás: https://thanhnien.vn/tho-chat-tu-bao-dong-cua-phan-xuan-luat-185241121085446955.htm
Hozzászólás (0)