Nosztalgia a licsiszezonra

(GLO) - Pleiku napok óta szüntelenül esik, és erős szél fúj. Az, hogy ülök és hallgatom a tetőn susogó szelet, és időnként hallom egy longan gyümölcs fürtjének csobbanását Mrs. Nam háza közelében a szomszédban, mély nosztalgikus érzést kelt bennem. Az édes gyümölcsök évszakainak emlékei intenzíven törnek elő.

A longanfa, amit Nam asszony ültetett a házam melletti udvar sarkába, biztosan évtizedek óta ott állt. Emlékszem, az 1990-es évek végén, amikor a családom ideköltözött, már láttuk a fát dús ágaival és erős törzsével, ahogy árnyékot vetett az udvar nagy részére. Könnyed délutánokon gyakran vittem a gyerekeimet Nam asszonyhoz játszani. Leültünk beszélgetni a verandára, néztük, ahogy a környékbeli gyerekek a fa alatt játszanak. Nevetés és csevegés hangjai töltötték be a levegőt. A szomszédi kötelékek megerősödtek ezeken a délutánokon, elősegítve a közelséget, az empátiát és a közös élményeket.

Február vége és március eleje táján a longánfa csendesen virágzik. Halványsárga virágok apró, finom fürtjei lebegnek a szellőben, lágy illatot árasztva. Miután számos évszakban megtapasztaltam ezeket a virágokat és ezt a finom illatot, rájöttem, hogy a modern élet nyüzsgése közepette ennek az ismerős fának a gyengéd, mégis magával ragadó illata spirituális balzsamként hat, békét hozva a szívembe. Talán azért, mert ahhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudjuk a longánvirág illatának lényegét, az elménknek valóban nyugodtnak kell lennie, akár kora reggel, akár késő este, amikor az illat a legerősebb. Márciusban a pomelo mámorító illata és a citrom illatos aromája mellett a longánvirág hozzájárul az élet finom varázsához.

A longán érési időszaka általában júliusban van. A telt, barna vagy világos sárga gyümölcsök fürtjei nehézkesen lógnak az ágakon; már a pillantásuk is felfedi lédússágukat, édes ízüket és jellegzetes aromájukat.

Illusztrációs fotó: THAI BINH

Amikor Nam asszony longanfája érlelődött és érett gyümölcsöt hozott, szinte minden nap a környékbeli gyerekek összegyűltek az udvar előtt, és tekintetüket a gyümölcsfürtökre szegezték. Amint Nam asszony bólintott, egyikük gyorsan berohant a konyhába, hogy felkapjon egy hosszú rudat, amelynek a végére egy ügyes csiptető volt rögzítve, és egy nagy kosarat. Tíz perc múlva pedig a kis udvart örömteli nevetés és felkiáltások töltötték be, hogy milyen édes és finom a longan.

Valahányszor látom, hogy a gyerekek lelkesen szedik az édes longan fürtjeit, önkéntelenül is a saját gyerekkorom jut eszembe. Akkoriban a nagyapám két longanfát is ültetett a tó mellé. Azt mondta, hogy ketrecben nevelt longanok, és aprólékosan vette a Hung Yen-től a csemetéket, amelyek nagy, kerek, sima héjú, ropogós, borostyánszínűre áttetsző hússal és édes, frissítő és illatos levet árasztottak. Amikor azonban a szülővárosom kopár talajába ültették, a longan gyümölcsének nem volt olyan édes és illatos, mint ahogy ő leírta, de mégis elég volt ahhoz, hogy a barátaimmal izgatottan várjuk a termést.

Július megérkezett a szülővárosomba, viharokkal teli időben. Minden vihar után a kis tóparti hidat lehullott longan levelek és gyümölcsök borították. Nagyapám feltűrte az ingujját, lehajolt, és megkereste a lehullott longanokat, majd egy kosárban kimosta őket, és azt mondta, osszam meg a barátaimmal. Az éjszakán át vízben áztatott longanok váratlanul édes és frissítő ízűek voltak. Ez az édes, illatos íz a mai napig megmaradt bennem.

A tetőre hulló longan gyümölcs hangját hallgatva eszembe jutottak Tran Dang Khoa költő versei, amelyeket gyermekkorom óta memorizáltam. A "Longan illata" című vers volt az "Udvar és az ég sarka" című gyűjteményből: "Minden évben, amikor a longan érik / Testvérek és nővérek hazatérnek / Gyorsan mászik / A gyümölcsfürtök felé nyúl / Idén eljött a longan szezonja / Még nem tért haza / Longan fáink, bombáktól bombázva / Még mindig aranyló virágokkal virágoznak (...) / Éjszaka a longan illata felerősödik / Illatos kint és bent a házon / Anyám ébren fekszik / Hiányzik az, aki messze van..."

Gyerekkoromban, valahányszor verseket olvastam ebből a gyűjteményből, mint például a „Longan illata”, a „Banjánfa”, a „Tam Cuc játéka”, a „A sárga pillangó” stb., titokban arról álmodoztam, hogy egy napon én is tudni fogom, hogyan kell verset írni, és minden oldalon keresztül ki tudom fejezni a gondolataimat és érzéseimet.

Hirtelen megéreztem a longan gyümölcs illatát, amit a szél sodort. Felálltam, nyúltam az esernyőmért, és elindultam Mrs. Nam háza felé.

Forrás: https://baogialai.com.vn/thuong-hoai-mua-nhan-post562253.html