Az olyan falvakban, mint Ban Hau, Khuoi Khun, vagy a magas hegyoldalakon, mint Vang Kheo, Pic Cay, a tay és dao emberek többnyire írástudatlanok, de teljes szívükből védik, menedéket nyújtanak és támogatják az újságírókat.
Ez a kölcsönös támogatás segített az olyan kiadványoknak, mint a Cuu Quoc, a Cuu Quoc Viet Bac, valamint az olyan újságoknak, mint a Bac Kan News és a Bac Kan Information, hatékony propagandafegyverekké válni, és gyakorlatilag hozzájárulni az ellenállási háború győzelméhez.
 |
Xuan Thuy főszerkesztő (fejkendővel) kollégáival a Cuu Quoc újságtól Viet Bacban. A fotó az újság jóvoltából készült. |
1947 júniusának végén a Cuu Quoc újság Tuyen Quangból Bac Kanba költözött. A nyomdai berendezések, a teljes papír- és kellékkészlet átszállítása nagyon sürgősen, több tucat teherautónyi szállítmánnyal történt, és több hétig tartott. Az út hosszabb, fáradságosabb és nehezebb volt, mint korábban.
Amikor először megérkeztünk Khuoi Khun faluba, My Phuong községbe, voltak éjszakák, amikor az egész iroda felment a hegyoldalban lévő mezőkre, takarók alá bújt, és fatörzseknek támaszkodva aludt.
„Egyszer, fényes nappal, olyan közelről hallottuk a lövöldözést, hogy minden dolgozó gyorsan összeszedte a holmiját, hogy futásnak eredjen. A korábbi megbízásnak megfelelően Tran Dinh Tho elvtárs vitte a litográfiai nyomókövet, Canh elvtárs az írógépet, Tieu elvtárs a rádiót, a többiek pedig felszerelést, jegyzetfüzeteket és dokumentumokat vittek... Miután lefutottunk egy rövid távolságot, gyorsan elrejtettük a holminkat a hegy lábánál lévő bokrokban, és visszamásztunk a lejtőn. Egy pillanattal később visszatértek. A Cuu Quoc újság szerkesztősége ezután leereszkedett a hegyről, és visszatért.” (Részlet Nguyen Van Hai újságíró „Cuu Quoc újság emlékiratai 1942-1954” című írásából).
Emlékirataiban Xuan Thuy újságíró a következőképpen számol be egy „ellenség elől menekülő” esetről: „Ketten (Xuan Thuy újságíró és a biztonsági őr) dél utánig csak sétáltunk és bolyongtunk anélkül, hogy kiutat találtunk volna, egyik hegyoldalról a másikra másztunk. Délután, éhesen és fáradtan, úgy döntöttünk, hogy zöld guavát szedünk enni. Gyenge szellő fújt, lefeküdtünk a földre, és mélyen elbóbiskoltunk. Délután négy óra körül felébredtem, és láttam, hogy a ruhám vörösre foltos; kiderült, hogy piócák másztak be a testembe, és kedvükre megcsíptek. Lementem a patakhoz, hogy kimossam a ruháimat és megfürödjek, majd folytattam utamat...”
1947 októberének vége felé a Nemzeti Megmentés Újság Központi Bizottsága a 12-es zónában található bázisra (Bac Giang) költözött. Mivel azonban fokozni kellett a propagandamunkát és meg kellett szervezni a Viet Bac lakosságát a harcokban való közvetlen részvételre, egy új újságot – a Viet Bac Nemzeti Megmentés Újságot – alapítottak, amelyet Cao Bang , Bac Kan és Lang Son tartományokban terjesztettek. Ezt a feladatot Nam Cao és To Hoai írókra, valamint Tran Dinh Tho művészre bízták.
Tô Hoài volt a felelős az általános irányításért, és az újság párttitkáraként is tevékenykedett. Nguyễn Bá Lợi látta el az adminisztratív feladatokat. Nam Cao vállalta szinte az összes szerkesztői munkát, míg Trần Đình Thọ művész a „nyomdászként” is tevékenykedett, a szedéstől a litográfiai nyomtatásig. Nguyễn Tiêu a „rádióért” volt felelős, azaz a hírek figyeléséért és rögzítéséért egy elemes rádión keresztül. A gépelést, nyomtatást és korrektúrát Sáu Hồng és Phúc Mơ végezték.
 |
| Phieng Phang bambusz erdő, Thuong Minh kommuna, Thai Nguyen tartomány. |
A helyi közösségben Hua Van Toan úr (1911–1997), a Viet Minh vezetője, Ban Hau falu lakója segített nekik beilleszkedni a helyi közösségbe, indigó színűre festett ruhákat, táskákat és baretteket biztosítva számukra. A fiatal Nong Van Mocot (1929–1999) is kinevezte a szerkesztőség összekötőjévé; Moc minden este taj nyelvet tanított az újság munkatársainak.
Nam Cao „Erdőnapló” című műve szerint 1947. október 19-én a szerkesztőség először Coc Phuongba, majd Vang Kheóba költözött. 1947. december 1-jén az iroda a könnyebb működés érdekében visszatért Coc Phuongba és Thom Phába (ami ma Ban Hau falu része).
Itt a „szerkesztőség” egy viskóban volt a Coc Phuong patak forrásánál, míg a lábbal működtethető, két betűtípusú mininyomtató Thom Phában volt. A papírraktár a Phu Thong előőrs közelében volt, és a Coc Phuongban élő daók időnként titokban papírkötegeket szállítottak oda. A nehéz körülmények ellenére az újság rendszeresen megjelent, hetente három számmal.
Ban Hauban a szakmai munkájuk mellett az újságírók tanfolyamokat és képzéseket is szerveznek kollégáiknak. Annak ellenére, hogy zord időjárással, nehéz életkörülményekkel kell szembenézniük, és távol vannak családjuktól és szülővárosuktól, elkötelezettek és optimisták maradnak.
A helyiek megbíztak gyermekeikben, és írás-olvasást és szakmai ismereteket tanulni küldték őket, hozzájárulva ezzel mind az újságírás, mind a tanulás támogató környezetének megteremtéséhez az ellenállás éveiben.
Tô Hoài így emlékezett vissza: „A Viet Bac Nemzeti Megmentés újság minden egyes száma körülbelül fele akkora volt, mint a mai Nhan Dan újság, félbehajtva két kis oldalt alkotott, néhány taj nyelven nyomtatott cikkel és néhány cikk fordításával a szélén standard vietnami nyelven. Ebben a számban Nam Cao egy népdalt írt, amelyben az ellenállási háborúban az egységre buzdított.”
Tegnap este újraolvastuk, és elfogadhatónak találtuk. Moc bácsi visszatért az üzleti útjáról, és most rajta volt a sor, hogy „jóváhagyja”. Sok szónál megrázta a fejét, Nam Cao pedig újra elmagyarázta őket, de Moc bácsi még mindig nem értette. Nam Cao fogta a ceruzáját, többször fel-le mozgatta, de még mindig nem tudott egyetlen szót sem kijavítani vagy megváltoztatni. Végül Nam Caónak támadt egy ötlete:
- Rendben, csak vidd el az egész esszét Nong Quoc Chan elvtársnak, és kérd meg, hogy nézze át.
Moc bácsi ott maradt, hogy megvárja a teljes fordítást, és másnap, miután visszatért a kunyhó szélére, Moc felkiáltott:
- Hữu versei annyira jók, annyira jók.
Biztos vagyok benne, hogy Nong Quoc Chan egyetértene. Gyújtsunk meg egy füstölőt Ma Van Huu (Nam Cao álneve) emlékére. Szeretném idézni Nam Cao "Khu Ba ajándékot ad Viet Bacnak" című versét:
– Az út tényleg hosszú.
A szerelmesek becsülik egymást, és ajándékokat küldenek egymásnak.
Hol vannak az alföldek és a felföldek?
Útjaik elválnak, elválaszthatatlanok, mint a bétellevél és a hárs.
A bétel levelek lime-mal együtt frissé és gyönyörűvé varázsolják az ajkakat.
A tenger és az erdő egyesítette erőit, hogy visszaverjék a nyugatiakat.
Az erdő és a tenger közötti kötelék valóban mély.
„Szeretjük egymást, szóval majd újra találkozunk, ha sikerrel járunk.”
Ezenkívül a közelben, a Tat Nghieu-vízesés közelében található Bac Kan Tájékoztató Osztály adta ki a Bac Kan News újságot is, 16 000 példányban. 1949-ben a Bac Kan News mellett a Tájékoztató Osztály adta ki a Bac Kan Information újságot is; ez a két újság hetente jelent meg, "különböző helyekre terjesztve, számonként 300 példányban".
 |
| A Dao nép tokhalat nevel Thuong Minhben. |
Nong Quoc Chan költő, a Bac Kan információs osztályának vezetője gyakran találkozott Nam Caóval és To Hoaival, baráti beszélgetéseket folytatva. Nong Quoc Chan Nam Cao újságoknak írt népdalait fordította tay nyelvre, Nam Cao és To Hoai pedig javaslatokat tettek Nong Quoc Channak a "Viet Bac Tuc Slac" (Viet Bac az ellenséggel harcol) című elbeszélő költemény szerkezetére vonatkozóan.
Egy kis kunyhóban a Tat Nghieu-vízesés mellett, Ban Hauban, a Cuu Quoc-hegy felénél, Nong Quoc Chan tíz napot és éjszakát töltött a „Vietnami Bac az ellenséggel harcol” című első teljes hosszúságú versének megírásával. A „Ho bácsi katonái” című rész gyorsan híres verssé vált, amelyet beválogattak a Vietnami Irodalmi és Művészeti Társaság által 1949-ben kiadott Forradalmi és Ellenállási Költészet és Irodalom Antológiájába. Itt komponálta a költő a nagyon híres „Ruhák varrása” című versét is.
Amikor hallom, hogy a szél átfúj Phja Bjoócon
Tudom, hogy vége az ősznek.
Ezen történelmi nevezetességekből egyértelmű, hogy a fent említett Thuong Minh község néhány faluját a forradalmi újságírás kulcsfontosságú helyszínei között kell számon tartani. Ezért szükséges a falvak történelmi helyszínként való besorolásához szükséges dokumentáció kutatása és összeállítása.
Ha elismerik, ez a hely „szent hellyé” válna, amelyet újságírók generációi látogathatnának meg, tisztelegve az előttük járóknak, és emlékeztetve a mai újságírókat arra, hogy továbbra is őrizzék és fejlesszék ezt a büszke hagyományt.
Forrás: https://baothainguyen.vn/tin-moi/202606/thuong-minh-vung-dat-bao-chi-cach-mang-9ad29dd/
![[INFOGRAFIKA] Can Tho végrehajtja a 2030-ig tartó etnikai ügyekre vonatkozó stratégiát, amelynek jövőképe 2045-ig tart.](https://vphoto.vietnam.vn/thumb/402x226/vietnam/resource/IMAGE/2026/06/28/1782658308447_1782658217.webp)
