1. Kevés ország hasonlít a miénkre, amely évezredek óta kínai írásjeleket használ vietnamiul. Sok történész kereste a választ arra a kérdésre, hogy az ókori vietnamiaknak volt-e saját írásrendszerük, de sikertelenül. Nagyapám generációja a kínai írásjeleket a "saját írásunknak" tekintette, ami a miénket jelentette, de visszagondolva, ez még mindig problematikusnak tűnik. Ezt az írást az értelmiségiek (konfuciánus tudósok) és az államapparátus (monarchia) használták, de a köznép nem tudta kommunikációra használni. A vietnami emberek azonban teljesen másképp olvassák a kínai írásjeleket, mint Kína vagy más kulturálisan hasonló országok népe. A vietnamiak a kínai írásjeleket a kínai-vietnami kiejtés szerint olvassák. Ezért, amikor a vietnamiak kínai írásjeleket írnak, a kínaiak el tudják olvasni azokat, de amikor a vietnamiak kínai írásjeleket olvasnak, a kínaiak nem értik. Még Kínán belül is ugyanazt az írásrendszert másképp ejtik a különböző régiókban, ami azt jelenti, hogy az egyik régióban élő emberek nem értik, amit a másikban élők mondanak.
Országunk forradalmi sajtója hozzájárult a modern, világos és pontos vietnami nyelv terjesztéséhez az emberek számára. ( A képen: Tematikus kiállítás Ho Si Minh elnökről – a vietnami forradalmi sajtó megalapítójáról – a Ho Si Minh Múzeum Ho Si Minh-városban található fióktelepén.)
FOTÓ: LAC XUAN
Természetesen a vietnamiak évezredek óta beszélnek vietnamiul, bár nem találtunk bizonyítékot külön írásrendszerre. A 10. század körül a vietnamiak kínai karakterekre támaszkodtak a vietnami nyelv, a nôm írás rögzítésére. A vietnami nyelv azonban jelentős arányban tartalmaz kínai-vietnami szavakat (például "quốc gia" (nemzet), "Dân tộc" (etnikai csoport), "độc lập" (függetlenség), "giao thông" (közlekedés)...), amelyeket nôm írással, eredeti kínai karakterekkel írnak, és a hagyományos karaktereket ismerő kínaiak mind el tudják olvasni őket. Ami a tisztán vietnami szavakat illeti (például "bách năm trong cõi người ta" - száz év az emberi világban...), a vietnamiak kínai karaktereket használtak az írás és a fonetikus átírás "adaptálására" - ezeket a szavakat a kínaiak nem tudják olvasni.
Körülbelül tíz évszázadon át a nôm írást a kínai írásjelek mellett használták. Hàn Thuyênt (a Trần-dinasztia idején) tartják az első nôm irodalom szerzőjének „ A krokodil gyászbeszédével ”, ezért őt tekintik a „nôm irodalom megalapítójának” (ez nem teljesen biztos, mivel a Hồ-dinasztiától kezdve a legtöbb vietnami irodalmi mű elveszett a Ming invázió miatt). Bár ebben a tíz évszázadban a nôm írást alapvetően nem használták a monarchia hivatalos dokumentumaiban, kivéve egy rövid időszakot a Hồ és Tây Sơn dinasztiák idején, amikor megpróbálták használni, helytelen azt állítani, hogy a nôm csak a köznépnek szólt. Értelmiségiek, császárok, mint Trần Nhân Tông és Lê Thánh Tông, valamint neves tudósok, mint Nguyễn Trãi is használták. Nguyễn Trãi Quốc âm thi tập ( Nemzeti nyelvű versek gyűjteménye) és Lê Thánh Tông Hồng Đức quốc âm thi tập (Hồng Đức Nemzeti nyelvű versek gyűjteménye) című művei nôm írással íródtak. Nguyễn Du Truyện Kiều (Kiều meséje ) című műve pedig talán a nôm írás csúcsa. A kínai-vietnami tanulmányok tanárom azt mondta, hogy ő csak a Kieu meséje című műből tanult meg nôm írást , mivel az alapvető vietnami nyelv teljes mértékben megtalálható ebben a műben; mindössze annyit kell tenni, hogy kívülről megtanulják a Kieu meséjét , majd kikeresik a nôm írású változatban, hogy mindent tudjanak.
Dokumentumkiállítás a vietnami nemzeti írás kialakulásáról Binh Dinhben 2024-ben
FOTÓ: HOANG TRONG
Ahogy említettük, az ókoriak a kínai írásjelek kezdőbetűit használták a vietnami nyelv nôm írásmóddal, más néven „nemzeti írásmóddal” történő lejegyzésére. Később a latin ábécét használták a vietnami nyelv lejegyzésére, amelyet „nemzeti nyelvnek” neveztek. Mindkettő vietnami írásjel. Ezért, ha népünk többsége ismerte volna a nôm írásmódot, nem valószínű, hogy országunk hivatalosan is átvette volna a nemzeti írásmódot az augusztusi forradalom után. Az augusztusi forradalom előtt a lakosság több mint 95%-a írástudatlan volt, mind a kínai, mind a nôm írásmódban, mind a nemzeti írásmódban nem tudott írástudni. Az írástudatlanság felszámolása a nemzeti írásmód használatával sokkal könnyebb és gyorsabb volt, mint a nôm írásmód használata, mivel a nôm írásmódot rendkívül nehéz volt leírni, ugyanolyan nehéz volt, mint a hagyományos kínai írásmódot. Ezért 1949 után Kínának egyszerűsített karakterekre kellett redukálnia a kínai írásjelek vonalait, hogy gyorsan felszámolja az írástudatlanságot.
Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy a vietnami Quốc ngữ írás népszerűsítése „kulturális szakadékot” okozott, mivel a legtöbb vietnami ma nem tudja közvetlenül elolvasni ősei írásainak eredeti szövegeit, és a Quốc ngữ nyelvre fordított vagy átírt fordításokra vagy átiratokra kell támaszkodnia. A kor történelmi kontextusában azonban a Quốc ngữ írás népszerűsítése volt a legbölcsebb döntés.
2. Országunk klasszikus irodalmi kultúráját a Ly-Tran-Ho dinasztiák idején és azt megelőzően a Ming hódítók elpusztították, és nagyon kevés mű maradt fenn. Csak három könyvet tekintünk a legkorábbi fennmaradtnak: a Viet Dien U Linh Tapot , a Thien Uyen Tap Anh-t és a Linh Nam Chich Quait . Néhány Kínában fennmaradt mű, amelyet később felfedeztünk, a Viet Su Luoc (névtelen), az An Nam Chi Luoc (Le Tac) és a Nam Ong Mong Luc (Ho Nguyen Truong), valamint néhány vers, próza, császári rendelet, levél és felirat. Néhány más vers, próza, levél és diplomáciai dokumentum megtalálható a Song, Yuan és Ming történeti iratokban. Le Van Huu Dai Viet Su Ky -járól Ngo Si Lien Dai Viet Su Ky Toan Thu és mások olvasatából tudunk , de ez a történeti írás már rég elveszett. Mindegyik kínai karakterekkel íródott.
A párt bölcs döntése volt, hogy a nemzeti írást választotta fegyverként az írástudatlanság leküzdésére. (A képen: Egy írás-olvasás tanfolyam 1945-ben)
FOTÓ: TL
A Le-dinasztiától kezdve, a fosztogatások és pusztítások hiánya miatt, több irodalmi művet őriztünk meg, de ezek többségét kínai karakterekkel írták. A nom írással írt művek főként versek és prózák voltak, a leghíresebb Nguyen Du *Truyen Kieu * című műve. Értékes prózai művek – regények – is készültek kínai karakterekkel, a * Hoan Chau Ky*, *O Chau Can Luc*, *Truyen Ky Man Luc*, *Tang Thuong Ngau Luc*, *Vu Trung Tuy But* -tól a *Hoang Le Nhat Thong Chi* -ig ... A nom írással írt próza ritka és kezdetleges volt, jelentős érték nélkül.
Amikor bevezették a vietnami Quốc ngữ írást, a 20. század első feléig még mindig hiányoztak az értékes prózai művek Quốc ngữ nyelven, és mivel ezek értéktelenek voltak, mind a feledés homályába merültek. Csak 1925-ben jelent meg az első regényünk – a Hoàng Ngọc Phách Tố Tâm című műve. Az első vietnami nyelvű regényként a Tố Tâm az irodalom felfrissítő fuvallataként volt üdvözölve, de továbbra is rímelő és romantikus stílust alkalmazott , amely a klisék határán mozgott.
Csak az Önálló Irodalmi Csoport (Self-Reliance Literary Group) megjelenésével (1934-től), valamint számos, a csoporton kívüli író, például Nguyễn Cồn Hoan, Vu Trong Phung, Nam Cao, To Hoai, Nguyễn Tuan műveivel együtt kezdett formát ölteni a modern vietnami próza.
Egy tanár, aki gyerekeket tanít a 19. században.
FOTÓ: TL
3. Ahogy említettük, 1945 előtt a lakosság több mint 95%-a írástudatlan volt, annak ellenére, hogy a vietnamiak számos generációja részt vett a nemzeti írás terjesztésében. Ezért a lakosság túlnyomó többsége továbbra sem férhetett hozzá az irodalomhoz. Ez az oka annak is, hogy a nôm írásban írt művek évszázadokon át főként rímelő verseket (hat-nyolc vagy hét-hat-nyolc) használtak, hogy könnyebben elterjedhessenek az írástudatlan emberek számára. Valójában sok írástudatlan ember még mindig kívülről tanulta a Kieu meséjét, a Harcos feleségének siralmát, az Ágyasnő siralmát vagy a Luc Van Tien meséjét úgy, hogy írástudó emberek felolvasták őket, majd másoknak szavalták.
A Vietnami Kommunista Pártot nemcsak a nemzeti felszabadító harc vezetésére alapították, hanem egy új Vietnam építésének előkészítésére is. Ezen feladatok között a nép intellektuális szintjének emelése kulcsfontosságú célkitűzés volt. Truong Chinh kezdeményezésére 1938-ban megalakult a Nemzeti Írás Előmozdításáért Társaság, amelynek célja „a kultúra fényének elvitele még a legeldugottabb kunyhókba is”. Ez a mozgalom nemcsak jelentősen hozzájárult az írástudatlanság felszámolásához, hanem mélyreható hatást gyakorolt a vietnami irodalom és a vietnami nyelv fejlődésére is. Truong Chinh főtitkár, a híres „A vietnami kultúra vázlata” című mű szerzője, világos, pontos és éleslátó vietnami nyelven írt politikai esszéket írt, modellként szolgálva a modern vietnami politikai írások számára. Ettől kezdve irodalmunk tovább virágzott a franciákkal és amerikaiakkal szembeni ellenállás, valamint az északi szocializmus építése során, számos maradandó művet létrehozva. Az ország reformja és a művészetek felé való nyitása óta irodalmunk új magasságokba fejlődött, és ma a történelemben példátlan formát öltött.
Pham Van Dong miniszterelnök mélyen elkötelezett volt a vietnami nyelv tisztaságának megőrzése iránt. Íróink jelentős mértékben hozzájárultak ehhez a feladathoz.
Évszázadokon át a kínai-vietnami írásrendszer szolgált a vietnami nép hivatalos írásrendszereként. (A képen: Turisták látogatják az Irodalmi Templomot Hanoiban)
FOTÓ: NGOC THANG
Amikor a nemzeti írás népszerűvé vált, a forradalmi sajtó hazánkban nemcsak a hazaszeretetet és hadseregünk, valamint népünk rendíthetetlen akaratát hirdette, terjesztve a termelésben és a harcban szerzett ismereteket és készségeket, hanem egy modern, világos és pontos vietnami nyelvet is terjesztett az emberek között. Kiemelkedő példa erre a háborúból a Vietnam Hangja rádióállomás napi "Ez Vietnam hangja, Hanoiból, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosából sugározva" című műsora, két hanggal Hanoiból és Saigonból, fenséges és kifinomult vietnami nyelven, amely mélyen megérintette az emberek szívét.
Az augusztusi forradalom előtt a vietnami nyelvet csak az általános iskolákban használták az oktatásban; a magasabb szinteken a tanítást franciául kellett folytatni, mivel a vietnami nyelvben hiányzott a tudományos terminológia. A forradalom után Ho Si Minh elnök és Huynh Thuc Khang megbízott elnök rendeleteket adott ki, amelyek előírták, hogy a vietnami nyelvet minden szinten, az általános iskolától az egyetemig kell használni.
Abban az időben a vietnami nyelvű egyetemi oktatás vitatott volt. Sokan azzal érveltek, hogy a vietnami nyelv nem elegendő a tudományos és műszaki tartalom közvetítéséhez, sőt egyesek meggondolatlannak tartották a vietnami nyelv használatát az egyetemi szintű oktatásban. Ho Si Minh elnöknek azonban szilárd alapjai voltak a döntésére.
1942 óta Hoang Xuan Han professzor összeállította és kiadta híres könyvét, a * Tudományos terminológiát *, amelyben vietnami megfelelőket használt a francia tudományos fogalmak megnevezésére. Ho Si Minh elnök nagyon jól megértette e munka jelentőségét, és ezt a fontos eredményt felhasználva döntött úgy, hogy a vietnami nyelvet egyetemi szinten is oktatja.
Manapság a vietnami nyelv szókincse elegendő ahhoz, hogy mindenféle tartalmat közvetítsen, a filozófiától a társadalomtudományokon, természettudományokon át a modern technológiáig, kivéve néhány új fogalmat, amelyek idegen neveket igényelnek, de gyorsan vietnámivá válnak. A vietnami nyelv elegendő szóval és árnyalattal rendelkezik ahhoz, hogy kifejezze az emberekben rejlő érzelmek teljes skáláját, a természet, a társadalom és az univerzum ciklikus átalakulásait. Ahogy az ország elnyeri függetlenségét és szabadságát, az emberek több tapasztalattal, kommunikációval és felfedezéssel rendelkeznek, és a vietnami nyelv még gazdagabbá válik. A nyelvészeknek "lépést kell tartaniuk" az élettel, hogy összefoglalják a nyelv finomságait, nem pedig fordítva. Ez a vietnami nyelv figyelemre méltó fejlődését jelenti az elmúlt 80 évben.
Forrás: https://thanhnien.vn/80-nam-phat-trien-tieng-viet-185250828113612961.htm
Hozzászólás (0)