Sárga virágok a folyóparton

A fiatalság virágkorában szinte mindenkinek van valaki, akire vágyik, de nem minden kapcsolat végződik boldogan, mint a hold, amely hol nő, hol fogy. A szerelmesek emlékei gyakran meghatározott helyekhez vagy időkhöz kötődnek.

Huynh Ngoc Huy Tung számára a folyóparti helyszín egy szerelmes dalhoz hasonlóan rezonál, ahol „Az élet sodródik és elhalványul / De az a népdal marad... a miénk.” Tran Thang számára ez az aranyló virágok ideje, mint az ősz szemének színe, amely megbánással búcsúzik: „Miután megöregedtünk, megértettük az életet és a halált / Egymásra nézve az aranyló emlékek még jobban fájnak.”

Az SGGP újság bemutatja Huynh Ngoc Huy Tung „Szerelmes dal a folyóparton” és Tran Thang „Sárga virágok” című műveit.

Szerelmes dal a folyóparton

Vigyél vissza a folyópartra.
Ahol a hullámok a letűnt évszakok érzéseit éneklik
Felhők gyéren gomolyogtak az égen.
A nap és eső által megviselt híd még mindig áll.

Május, a komp vár, elsorvad.
Hangja halkan hív a szeretetért egy távoli hazában.
Az élet céltalanul sodródik, elhalványul.
De az a népdal akkor is a miénk…

Az evező álomba ringatja a holdat és a csillagokat.
A selyemruhák álma a végtelenbe hullik.
A függőhíd egy aranysálra hasonlít.
A városi utcák visszhangjának két végét összekötve.

Az utazó elvétette a kijelölt útvonalat.
A lejtőn susogó szél megdobogtatja a szívet.
Hallod a naplementét?
A templom harangjai visszhangoztak a hatalmas embertengerben.

Ő vezetett engem az életen át.
Mint egy öreg hajó, amely már ezerszer utazott oda-vissza.
Az a fehér híd vágyakozás érzését kelti.
Hová tűntek azok a gyönyörű szemek, amelyeket most köd borított...?

HUYNH NGOC HUY TUNG

Sárga virágok

Az egymáshoz préselt finom sárga virágok az ősz szemeit fedik fel.
Örökké szerelmesek, soha nem lesznek férj és feleség.
egy életnyi odaadás adósságot von maga után.
Vajon a mennyországba jutás megbocsátást hoz?

Az egymáshoz súrlódó kavicsok nyomot hagytak.
Összeütköztünk, darabokra zúzva a teliholdat.
Miután megöregedtek, megértették az élet és a halál értelmét.
Az egymásra nézés fájdalmas emlékeket idéz fel.

A virágok kivirágzására várni költői nap.
Várom az öregséget, hogy tisztelje a szépséget
Amikor már nincs mire várni
A múlandó test a Hold birodalmába szabadul.

Egy tiszta, ártatlan leány illata.
lenyűgözve a halhatatlan arany árnyalattól
Ősszel a hajhoz rögzítve, elfelejtve a kort.
A múlandó reinkarnáció hatalmas és határtalan birodalma.

TRAN THANG

THN

Forrás: https://www.sggp.org.vn/ben-song-hoa-vang-post807649.html