Elhaladva a helyek és falvak nevei mellett…

Az újságírás lehetővé tette számomra, hogy hazám számtalan szegletébe utazzak. Minden egyes utazás egy lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjek e földek, helyek, falvak, folyók és hegyek lelkével…

Minden név nem csupán egy szimbólum, hanem egy történelmi szálat tartalmaz, egy hosszú történetet őseink törekvéseiről.

Néha , amikor megállok egy olyan helyen, ahol még soha nem jártam, ismerős érzés kerít hatalmába a neve hallatán, egy olyan helyé, amely tükrözi ősei elkötelezettségét és jövőképét.

A helynevek – két látszólag közigazgatási és száraz szó – valójában az országhoz és népéhez kapcsolódó érzelmek tárházai. A helynevek egy falu, folyó, hegység, közigazgatási egység vagy középület nevei. De ezen túl az emlékezet részét képezik, egy élénk, megfoghatatlan kulturális örökség részét képezik.

Minden helynév egy „puha emlékmű” a nyelvben, mélyen bevésve annak a korszaknak a jegyével, amelyben született. Egyes helyeket földrajzról neveztek el: folyókról, hegyekről, völgyekről, hágókról; másokat történelmi eseményekről, egy személyhez vagy egy győzelemhez kötve. Egyes falunevek a békés és virágzó élet iránti vágyakat hordozzák…

Ezért nem véletlen, hogy egy helységnév gyakran szép szavakból alakul ki, és éveken át fennmarad; a nép bölcsessége, az ősök sok generációjának törekvései halmozták fel és formálták azt.

Az Ong Cop templomnál található fahíd, amely a Tuy An Dong község, a Xuan Dai kerület és a Song Cau folyó határát jelöli, olyan hely, ahol minden turista szeretne egy képet készíteni ebben a romantikus környezetben.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a nap mint nap hallott helyneveket, amelyeket cikkekben írunk, feltárulnak a nevük mögött rejlő okok és mélyebb jelentések. Ahogy Phan Thanh Bình újságíró és kultúrtörténeti kutató fogalmaz: „minden helynév kulturális örökség, egy egyedi nyelven írt ’emlékmű’, amely megemlékezik keletkezésének idejéről. Egy régió földrajzi, történelmi, kulturális, politikai és társadalmi jellemzői mind finoman tükröződnek a helynevében.”

A helynevekben három elem – a nyelv, a társadalom és a földrajz – szorosan összefonódik, mint egy háromlábú szék. A földrajzi elemnek köszönhetően a helynevek szilárdan gyökereznek a földben, és ott is maradnak. Annak ellenére, hogy az eredeti tulajdonosok elhunytak, új generációk váltották fel őket, és a nyelv és a társadalom megváltozott, a név megmarad, és rendíthetetlenül kitart a földön és az égen.

Őseink számtalan vágyat bíztak ezekre a helynevekre. Phu Yen , a szeretett föld, amelyet "Nẫu régióként" ismernek, és amely 1611 óta szerepel az ország térképén, elődeink kívánságát tükrözi: egy virágzó és békés, stabil és erős határvidéket építeni. A Tuy Hoa helynév a rugalmasság és a harmónia jelentését is hordozza.

Phan Thanh Binh kutató szerint a Tuy Hoa helységnév egy időben keletkezett Phu Yennel, amely akkoriban Dai Viet legdélebbi határvidéke volt. Az ókoriak vágya, amelyet a Tuy Hoa név közvetít, az volt, hogy törekedjenek a béke és a harmónia fenntartására az őslakos népekkel, és együtt dolgozzanak egy új föld felépítésén ezen a távoli határvidéken.

A történelem lapjain visszalapozva kiderül, hogy őseink törekvései ma is világosan tükröződnek Phu Yen egyedi történelmi jellegzetességeiben: 32 falu neve „Phu” szóval kezdődik, 16 falué az „An” szó, 14 falué a „Phuoc” szó, 6 falué a „Thanh” szó, és számos falué a „Binh”, „Dinh”, „Hoi”, „My”, „Tan”, „Toan” stb. szavak.

Ezek a nevek hiedelmeket, reményeket és a jövőre vonatkozó kívánságokat hordoznak. Ezek a helynevek generációk óta mélyen bevésődtek a közösség tudatába, büszkeséget és az egyes egyénekhez fűződő létfontosságú kapcsolatot jelképezve, hosszú történelmén és mély gyökerein keresztül megtestesítve egy föld lelkét.

Valóban, a helynevek nem pusztán száraz közigazgatási megnevezések, hanem a föld lelkét, a talaj szellemét és az emberek érzéseit hordozzák. Ezért van az, hogy amikor egy régió vagy haza nevét megváltoztatják, az emberek nosztalgiát és megbánást éreznek emlékeik egy része iránt.

Senki sem nő fel anélkül, hogy ne hordozná szülővárosa ismerős hangjait, hiszen ezek jelen vannak anyja altatódalaiban, apja tanításaiban és a mezőkön és homokdűnéken elmerülve töltött gyermekkor napjaiban… Az a hazája!

De ha tágabbra tekintünk, előre tekintünk, még ha a tartományok és községek nevei változnak is, a hazánk változatlan marad. Ha egyszer megszeretjük azt a földet, ahol születtünk, ez a szeretet kiterjed az egész országra.

A Chua folyó elhalad a Thap Nhan-torony mellett, a Hung Vuong híd alatt (Tuy Hoa körzet) folyik, és a Da Dien torkolatába ömlik.

A jelenlegi helyzetben, az ország új fejlesztési követelményeivel és a tartományok egyesülésével szembesülve,To Lam főtitkár hangsúlyozta: Meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat és jövőképünket, egyesítenünk kell megértésünket és ideológiánkat; le kell küzdenünk a regionális mentalitást és érzelmeket, hogy egy szélesebb gondolkodásmód és jövőkép felé haladjunk – „az ország a mi hazánk”.

Hirtelen eszembe jutott a 2025-ös érettségi irodalomvizsgája, egy nagyon jó vizsga, mélyreható és elgondolkodtató, tele aktuális témákkal, az érvelő résszel: „Minden haza a haza ege.” Utazás a különöstől az egyetemesig, a haza kicsi, ismerős egésszé tágra nyílt hazája hatalmas egésszé, nagy ideálokkal és törekvésekkel. És segít megértenünk azt is, hogy egyetlen haza sem létezik anélkül, hogy kis falvak nevéből indulna ki.

Chế Lan Viên költő ezt írta: „Amikor itt vagyunk, ez csupán egy hely, ahol élünk / Amikor elmegyünk, a föld hirtelen lélekké változik .”

A vers egyszerűen hangzik, mégis mély filozófiát hordoz. Arról szól, milyen értékes az a hely, amelyet elhagyunk, amikor messze vagyunk. Egy hely nem csupán egy hely, ahol élünk, hanem a lelkünk része, egy hely, amely emlékeink egy részét őrzi. És ebből fakadóan vágyakozást hordozunk magunkban, mint a régi idők katonái, akik készen állnak bárhová menni, bármit megtenni a hazánkért.

A mai fiataloknak, az ország oszlopainak és leendő tulajdonosainak mindenki másnál jobban, és minden eddiginél jobban meg kell érteniük és magukba kell fogadniuk ezt.

Ha valaha is szomorúságot érzel, amikor meghallod, hogy régi falud neve már nem létezik, hidd el, ez egy nagyon emberi érzés. Az ország fejlődéséért, a nemzet és népe javáért a nevek változhatnak, de a haza és a hazaszeretet változatlan marad. Mert a haza az, amelynek teljes lelkünket szenteljük; minden helységnév, minden falunév a szent Haza forrása!

Tran Quoi

Forrás: https://baodaklak.vn/van-hoa-du-lich-van-hoc-nghe-thuat/202506/di-qua-ten-dat-ten-lang-ccc2f86/