Áthaladva a helyek és falvak nevein…

Az újságírás lehetővé tette számomra, hogy bejárjam szülőföldem és hazám számos útját. Minden egyes utazás egy alkalom arra, hogy megérintsem a földek, helyek, falunevek, hegyek és folyók lelkét…

Minden név nem csupán szimbólum, hanem egy egész történelmi forrást tartalmaz, egy hosszú történetet őseink törekvéseiről.

Néha , amikor egy olyan helyen állok meg, amit először ismerek, a szívem ismerős érzelmekkel dobog meg a hely nevének hallatán, annak a dolognak, aminek annak a földnek az ősei minden szívüket és víziójukat szentelték.

A helynév két olyan szó, amelyek közigazgatási jellegűnek és száraznak tűnnek, mégis a föld és az emberek iránti szeretet érzelmeit hordozzák. A helynév egy falu, egy folyó, egy hegylánc vagy egy közigazgatási egység, egy közmű neve. De továbbá az emlékezet része, egy élő szellemi kulturális örökség.

Minden helységnév egy „lágy sztélé” a nyelvben, mélyen bevésődve abba a korszakba, amelyben született. Vannak helyek, amelyek földrajzról kapták a nevüket: folyók, hegyek, mezők, hágók; mások történelmi eseményekről kaptak nevüket, amelyek egy jellemhez, egy hőstetthez kapcsolódnak. Vannak falunevek, amelyek egy békés, teljes élet álmát hordozzák magukban…

Ezért nem véletlen, hogy egy helységnév gyakran szép szavakból alakul ki, és sokáig fennmarad. A nép bölcsessége és az ősök sok generációjának törekvése rakódott le és formálódott.

Az Ong Cop templom fahídja, a Tuy An Dong község és a Xuan Dai és Song Cau kerületek határán, olyan hely, ahol minden turista legalább egyszer be szeretne jelentkezni ebbe a költői térbe.

Ha közelebbről tanulmányozzuk a cikkekben leírt, nap mint nap használt helyneveket, megérthetjük az okokat és a mélyebb jelentéseket. Ahogy Phan Thanh Binh újságíró és kultúrtörténeti kutató mondta: „minden helynév kulturális örökség, egy egyedi nyelven írt »emlékmű« születésének idejéről. Egy ország földrajzi, történelmi, kulturális jellemzői, politikai és társadalmi eseményei mind finoman tükröződnek a helynevekben.”

A helynevekben a nyelv, a társadalom és a földrajz három eleme szorosan összekapcsolódik, mint egy háromlábú állvány. A földrajzi elemnek köszönhetően a helynevek szilárdan kötődnek a földhöz, és állandóan ott élnek. Hiába távozott a régi tulajdonos, hiába váltotta fel egy új generáció, hiába változott a nyelv és a társadalom, a név továbbra is ott van, szilárdan áll az égen és a földön.

Őseink számos vágyat foglaltak magukba a helynevekben. Phu Yen hazája, a szeretett Nau földjeként ismert föld 1611 óta szerepel az ország térképén, kifejezve őseink kívánságát: egy gazdag és békés, a jólétben stabil határvidéket építeni. A Tuy Hoa helynév a rugalmasság és a harmónia jelentését is hordozza.

Phan Thanh Binh kutató szerint a Tuy Hoa helységnév egy időben született Phu Yennel, amely akkoriban Dai Viet legdélebbi határvidéke volt. Az ősöknek az a vágyuk volt a Tuy Hoa helynévvel, hogy megpróbálják fenntartani a békét az őslakosokkal, és összefogva új földet építsenek a határvidéken.

A történelem régi lapjain visszatekintve látható, hogy őseink törekvései világosan megmutatkoznak Phu Yen egyedi történelmi vonásain keresztül: 32 falu neve Phu szóval kezdődik, 16 falu az An szóval kezdődik, 14 falu Phuoc szóval kezdődik, 6 falu Thanh szóval kezdődik, és számos falu kapcsolódik a Binh, Dinh, Hoi, My, Tan, Toan... szavakhoz.

A nevek hitet, reményt és a jövőre vonatkozó vágyakat hordoznak. Ezek a helynevek generációk óta mélyen bevésődtek a közösség tudatába, a büszkeség forrásai, szorosan kötődnek minden egyes emberhez, és az idők során, valamint a gyökerek mélyén hordozzák egy föld lelkét.

Valóban, a helységnév nem csupán egy száraz közigazgatási név, hanem a föld lelkét, a föld szellemét, az emberek szeretetét hordozza. Ezért van az, hogy amikor egy föld vagy haza nevét megváltoztatják, az emberek nosztalgikus érzéseket és sajnálatot éreznek emlékeik egy része iránt.

Senki sem nő fel anélkül, hogy ne hordozná szülővárosa ismerős hangjait, mert ezek benne vannak anyja altatódalaiban, apja tanításaiban és a mezők és homokdűnék között búvárkodva töltött gyermekkori napokban... Az a hazája!

De ha tágabban gondolkodunk, messzebbre tekintünk, még ha a tartomány vagy a község neve megváltozik is, a hazánk változatlan marad. Ha egyszer megszeretjük azt a földet, ahol születtünk, ez a szeretet kiterjed, és magába foglalja az egész országot.

A Chua folyó átfolyik a Nhan-tornyon, át a Hung Vuong hídon (Tuy Hoa körzet), és a Da Dien torkolatába ömlik.

A jelenlegi helyzetben, az ország új fejlesztési követelményeivel szembesülve, a tartományoknak egyesülniük kell – hangsúlyoztaTo Lam főtitkár: „Meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat és jövőképünket, egyesítenünk kell felfogásunkat és gondolatainkat; le kell küzdenünk a regionális pszichológiát és hangulatokat, hogy egy tágabb gondolkodásmód és jövőkép felé haladjunk – „az ország a haza”.”

Hirtelen eszembe jut a nemrég lezajlott 2025-ös érettségi vizsga irodalomvizsgája, egy nagyon jó vizsga, egyszerre elgondolkodtató és szuggesztív, tele aktuális eseményekkel, a következő vitarésszel: „Minden haza ege a Haza ege”. Ez az út az egyéntől az általánosig, a kicsi, ismerős haza egétől a hatalmas Haza egéig, nagy ideálokkal és törekvésekkel. És ez azt is megérteti velünk, hogy nincs olyan Haza, amely ne kis falunevekből indulna ki.

Che Lan Vien költő ezt írta: Amikor itt vagyunk, ez csak egy hely, ahol élünk / Amikor elmegyünk, a föld hirtelen a lelkünkké válik .

A vers egyszerűen hangzik, mégis nagyszerű filozófiát hordoz. Csak akkor értjük meg, milyen értékes az a hely, amelyet elhagyunk, amikor messzire megyünk. Egy hely nemcsak egy hely, ahol élünk, hanem a lelkünk része is, egy hely, amely őrzi emlékeink egy részét. És ebből fakadóan olyan vágyat hordozunk magunkban, mint a múlt katonái, akik készen állnak bárhová menni, bármit megtenni a hazáért.

A mai fiataloknak, az ország oszlopainak és leendő tulajdonosainak mindenkinél jobban, minden eddiginél jobban meg kell érteniük és magukba kell fogadniuk ezt.

Ha vannak olyan pillanatok, amikor szomorúságot érzel, amikor meghallod, hogy a régi falu neve már nincs ott, hidd el, hogy ez egy nagyon emberi dolog. Az ország fejlődéséért, a nemzet és az emberek javáért a név megváltozhat, de a haza és a haza szeretete nem változik. Mert a haza az, ahová egész lelkünket hagyjuk, minden föld, falu neve a szent Haza forrása!

Tran Quoi

Forrás: https://baodaklak.vn/van-hoa-du-lich-van-hoc-nghe-thuat/202506/di-qua-ten-dat-ten-lang-ccc2f86/