A művészet, és különösen a költészet értékelése számos tényezőtől függ: a megértés szintjétől, a körülményektől, az életkortól, a nézőponttól stb. Do Thanh Dong „Anya hatnyolc verse” című verseskötetében jó néhány gyönyörű vers található (természetesen a saját kritériumaim szerint gyönyörűek).
Az „Anya hatnyolc verse” című gyűjtemény mind a 42 versét elolvasva könnyen felismerhető két alapvető téma: az anya türelme és önfeláldozása iránti csodálat, valamint a szerző édesanyja iránti szüntelen vágyakozás és emlékezés. Számos vers foglalkozott már az anyák türelmével és önfeláldozásával. Do Thanh Dong viszont néhány új kifejezéssel egészíti ki a verseket: „Esőt és szelet hozva hajnaltól alkonyatig / Negyvenévesen anyám haja őszült” (Bűnbánat).
A haj korai őszüléséről szólva, talán Nguyễn Du verseskötete a legimpozánsabb: „Az ősz hajú harcos gyászol, az ég felé néz.” Ezt a sort Nguyễn Du még 30 éves sem volt. Az, hogy a haj korai őszülése egy anya nehézségeinek és aggodalmának kifejezésére szolgál, nem feltétlenül új keletű. A „Bűnbánat” című vers újdonsága a hatsoros versszakban rejlik: „Az esőt viselve és a szelet hordozva reggel és este.” Az „esőt viselve” már megjelent a csodagyerek, Tran Dang Khoa költészetében: „Apám a szántásból jött haza / mennydörgést hordozva / villámlást hordozva / az egész esőt hordozva.” De a „szél hordozása” olyasmi, amit még soha nem hallottam. A költészetben még egy kis kreativitás is értékes és tiszteletre méltó.
 |
| Do Thanh Dong „Anya hatnyolc verse” című verseskötete – Fotó: MVH |
Édesanyja türelméről és áldozathozataláról szólva Do Thanh Dong egy realisztikus sort is írt: „Az ég adott neki egy kis rúzst / Anya megszárította a napon egy teli konzerv rizsért” (Az anya szépsége). Ez a sor nemcsak a szegény anyák nehézségeiről és áldozatairól szól, hanem a szerző mély gondolatait is tartalmazza az emberi természetről és a világ dolgairól. Néha az embereknek fel kell adniuk a szépséget a túlélésért. Mindenhol és minden időben vannak emberek, akiknek ilyen fájdalmas és csendes áldozatokat kell hozniuk. Megértve édesanyja nehézségeit és áldozatait, Do Thanh Dong még nagyobb szeretetet és vágyakozást érez iránta.
Számtalan emlékem között ott van a vágyakozás, hogy anyám minden nap tetveket szedjen az ujjaimról. Anyám is szedegette a tetveket az ujjaimról, ahogy te, ezért mélyen együttérezek az egyedi "vágyaddal": "Vágyom a marék ujjakra / anyám minden nap tetveket szed az ujjaimról" (Vágyom). Általában az emberek finom és egzotikus ételekre vágynak. De Do Thanh Dong számára az a marék ujjak utáni vágy, amelyekről anyja minden nap tetveket szedett, valóban szokatlan. A "költőknek" gyakran ilyen szokatlan ízlésük és gondolataik vannak. Az asszociáció a költő egyik nélkülözhetetlen tulajdonsága. Do Thanh Dong, mert mélyen megérti anyja nehézségeit és küzdelmeit, amikor azt mondja: "Csendben nézem a holdsarlót az ég végén / Hirtelen annyira vonzalmat érzek anyám görnyedt alakja iránt" (Anya Holdja). A holdsarlóra nézve és anyja görnyedt alakja iránti vonzalmat érezve, az anyai szeretet mindig jelen van a szerző tudatában. Amikor fiatalok vagyunk, nem értjük igazán szüleink nehézségeit és áldozatait. Csak felnőttkorban értjük meg igazán szüleink munkáját és áldozatait. Csak felnőttkorban ismerjük fel anyáink és tanáraink érdemeit. Do Thanh Dong felkiáltott, mintha őszinte bocsánatot kérne anyjától: "Fájdalmamban kiáltok, Anya / Te, a fájdalomtól csak a fogadat összeszorítva tűrheted egész életedben" (Éjszakai bánat). Mindketten szenvednek, de a fiú és az anya kétféleképpen fejezik ki azt. A fiúnak az anyja a támasza, akivel megoszthatja fájdalmát. Az anya viszont csak a fogát összeszorítva tűrheti egész életében. Ezt meglehetősen meglepő felfedezésnek tartom az anyai szeretettel kapcsolatban.
Do Thanh Dong egyike azon íróknak, akik megpróbálják újraéleszteni a hatnyolc versszakot. Ha a formát edénynek, a tartalmat pedig bornak tekintjük, akkor még ha a bort százezerszer is cserélik, az edény nem feltétlenül változik. Ezért mondják gyakran: "régi edény, új bor". A hatnyolc versszak közel három évszázada létezik. Mindig is meglehetősen rugalmasan használták, nem mereven, ritmikusan és simán, ahogy sokan tévesen hiszik. Ha megkérdeznék, hogy az "Anya hatnyolc versszaka" című gyűjteményből melyik vers tetszik a legjobban, nem haboznék az "Anya önmegtartóztatása" címűt választani. Számomra az "Anya önmegtartóztatása" című vers szinte teljes mértékben megtestesíti a gyűjtemény témáját. A szerző egy erőteljes és megindító költői gondolatot választott. Do Thanh Dong elismeri, hogy az "Anya költői ötleteket ad nekem / Hogy teljes mértékben megélhessem az álmaimat" nem alaptalan. Anyja élete, személyisége és érzései az az "anyag", amely lehetővé tette számára, hogy több ezer sort írjon az "Anya hatnyolc versszakából". A tehetség és az élettapasztalat két elválaszthatatlan elem az írók számára általában, és a költők számára különösen. Szegény, keményen dolgozó és önfeláldozó édesanyjával szerzett élettapasztalata segített Do Thanh Dongnak megvalósítani régóta dédelgetett álmát, és megírni a hatsoros "Anya hatsoros verse" című verset. Édesanyja képét élénken ábrázolja minden sor, minden versszak, minden versszak, és ezt foglalja össze az "Anya önmegtartóztatása" című vers. Az "Anya önmegtartóztatása" egy gyönyörű olvasási élmény, amely nem igényel további elemzést. „Az anya önmegtartóztatása” olyan, mint egy versben elmesélt novella, egyszerű, mély hangvétellel: „Márciusban friss zöld hering/Egy darabig álldogált és nézelődött, anyának üres kézzel kellett hazamennie/A falusi piacon olcsó kalapokat árultak/Anya a napi kiadások miatt aggódott/Sajnálta gyermekét, aki már oly régóta éhes volt a halra/Anya bátran összeszorította az ujját, és kért/Kölcsönkért pénzt, hogy vegyen egy tucat friss halat/Az étkezéshez anya azt mondta, egy hal elég mindenkinek/Egy tucat apának és fiának/Hogy lehet, hogy anyának csak pörkölt hala maradt?/Anya nevet: „Ne aggódj, fiam/Én tartózkodom a heringevéstől, mert megbetegít/Hogy a gyerek gondtalan maradjon/Hogy anya aggodalmai eltűnjenek/Hogy apa merengő maradjon/Anya betegsége részben apa hibája/Anya, még mindig március van/A falusi piac vakítóan fehér a heringtől a folyóparton/Nem aggódom a pénz miatt/Csak a hullámok csapkodását hallom, a szívem a múltért fáj.”
Édesanyja körülményei, személyisége és sorsa kulcsfontosságú szerepet játszottak Do Thanh Dong „Anya hatnyolc verse” című verseskötetének újjáélesztésében. Édesanyja a sárban gázolástól megrepedt sarkai ihlették az „Anya sarkai” című verset; a földeken töltött évek robotolása miatt kissé görnyedt háta az „Anya holdja” című verset; napbarnított arcszíne pedig az „Anya szépsége” című verset. És ha édesanyja nem hazudott volna arról, hogy kerüli a heringet, mert „megbetegszik tőle”, aligha írhatta volna meg a megindító „Anya korlátozásai” című verset. Nem számít, milyen magasra repül egy sárkány, kell, hogy legyen egy zsinórja, amely a földhöz köti. A szülők, a haza és az ország az irodalom gyökerei. Ha az irodalom elveszíti a kapcsolatot gyökereivel, örökre a levegőben fog lebegni, fokozatosan füstté és porrá oldódva, mint „egy nyomtalan játék”.
Mai Van Hoan
Forrás: https://baoquangtri.vn/van-hoa/202601/do-thanh-dong-voi-luc-bat-me-2c60aa9/
Hozzászólás (0)