Hívjuk a felhőket a Cu Vơ csúcsán

A „Cover” (fedél) szó valószínűleg angolul „Cu Vơ”-ként lokalizálódott, ami menedéket, bunkerfedést vagy külső héjat jelent. Huong Hoa lakói szerint három „Cu Vơ” domb található a környéken: kettő Huong Linh községben és egy Huong Phung községben. A múltban, amikor az amerikai katonák ellenőrizték a magaslatokat, gyakran helyeztek el „Cu Vơ” dombokat ezeken a helyeken menedékként. Bár a környéken számos „Cu Vơ” domb található, valahányszor megemlítik őket, az emberek azonnal Huong Linh községre gondolnak.

A Cu Vo-csúcs számos turistát vonz, akik a felhők kergetésére és a napfelkelte megtekintésére érkeznek - Fotó: MINH HIEN

A Huong Linh megyei Cu Vơ-domb több mint 800 méterrel a tengerszint felett található, Miet Cu faluban. Cu Vơ falut eredetileg a Rao Quan folyó közelében élő Van Kieu etnikai csoport alapította. Amikor a Rao Quan vízerőmű gátját megépítették, kénytelenek voltak átköltözni, így Miet falu néhány lakosa a Cu Vơ-dombon telepedett le.

A Phong Lieu szélerőműpark megépülése után azonban közel 100 háztartásnak kellett Cu Vo-ban ismét költöznie. Jelenleg Cu Vo-t szélturbinák veszik körül, és az olyan építmények, mint az iskolák és a közösségi központok, nagyrészt egy kis falu létezésének bizonyítékaiként maradtak fenn, amely egykor ott létezett. A többi a Phong Lieu szélerőműpark kezelésében van.

A Khe Sanh Győzelmi Emlékműtől haladjon Huong Phung község felé körülbelül 10 km-t, majd forduljon balra további 2 km-t, hogy elérje Mien Cu falu központját. Innen körülbelül 2 perces motoros útra van a Cu Vo-domb. A Cu Vo egy kopár domb, ahol csak cserjék, mirtuszok és illatos fák nőnek. Innen, ahogy a fiatalok mondják, millió dolláros kilátás nyílik. 360 fokos kilátás felhőkkel és minden irányban fújó széllel.

A Ho Si Minh- autópálya nyugati szakaszáról Cu Vo felé ágazó betonutat a Phong Lieu Szélerőmű Részvénytársaság építette, így sima felületet kapott. Mindkét oldalon fák adnak üdítő árnyékot. Az út meredeken kanyarog és lejtős, az egyik oldalon meredek szikla, a másikon mély szakadék húzódik. A távolba tekintve a Rao Quan vízerőmű smaragdzöld vize látható. Olyan érzés, mintha a Hai Van-hágón kelnél át, és a Keleti-tengert bámulnád, olyan perspektívát élve át, mintha valaki a föld és az ég találkozási pontján állna.

Miután átkeltünk a hágón, egy meglehetősen széles „síkságra” bukkantunk. A viszonylag sík, mérsékelt lejtőkkel rendelkező terep egy békés, félreeső falura emlékeztetett, amely a Truong Son hegység tetején fekszik, gyönyörű és titokzatos a hatalmas vadonban. A faluban még mindig sok ház és épület állt, de lakosok nem. Csak a távolról érkező kíváncsi látogatók maradtak, akik ide akartak jönni, hogy kergessék a felhőket és megnézzék a napfelkeltét. Pham Van Tu úr, a Phong Lieu szélerőmű igazgatója elmondta, hogy a Cu Vo még szebbé és vonzóbbá tétele érdekében a Phong Lieu szélerőmű több ezer őszibarackvirágfát és több száz cseresznyevirágfát ültetett. A közeljövőben az egység mirtuszbokrokat fog szaporítani, és őshonos fajtákat fog vásárolni, hogy azokat a dombokon ültesse, ahol a szélturbinák találhatók.

Kora tavasszal lehetőségünk nyílt idejönni. Az út mindkét oldalát a tungfa fehér virágai borították, szirmaik vastag szőnyeget alkotva hullottak a földre. Az út egyes szakaszait rózsaszín cseresznyevirágok szegélyezték az aranyló nap alatt. A sziklák mentén piros és fehér virágokkal díszített orchideák fokozták a "mennyország kapujában" lévő vidék szépségét. A hatalmas zöld fűben mirtusz- és rododendronbokrok mélylila virágaikkal kiemelkedtek, és mindenki úgy érezte magát, mintha Huu Loan egy kopár délutáni versében veszett volna el: "A mirtuszvirágok bíbora, a kopár délután bíbora..."

Pham Van Tu úr szerint az utóbbi időben számos szervezet jött ide fákat ültetni. Például a Quang Tri Tartományi Virágút Fejlesztési Alap vörös oszakai fák sorait ültette az út mentén a hágó tetejétől felfelé; a Huong Hoa kerületben élő buddhista családok közel 100 ősi cseresznyevirágfát ültettek, hogy színesebbé tegyék a felhők földjét. Úgy tűnik, mindannyian ideális úti céllá szeretnék alakítani ezt a helyet a felhők megfigyelésére és a természetben való elmerülésre.

Lam Chi Cong újságíró, a Quang Tri Tartomány Virágút Fejlesztési Alapjának elnöke, miután többször is ellátogatott Cu Vóba, hogy megcsodálja a tájat, lenyűgözte ez a kiváló dombtető. Ideális hely Huong Hoa természeti szépségeinek felfedezéséhez, mintha a felhőkhöz nyúlnánk. Ezután Lam Chi Cong újságíró olyan emberekkel találkozott, akik osztoztak a szépség iránti szeretetében, és tenni akartak valamit hazájuk turizmusának fejlesztéséért. Megosztották egymással azt az ötletet, hogy ezt a helyet olyan úti céllá alakítsák, amely mindenhonnan vonzza a látogatókat. Kialakult és ápolták az ötletet, hogy építsenek egy tornyot, amelyre a turisták felmászhatnak és megcsodálhatják a felhőket, valamint egy harangot, amelynek megszólaltatása... hívná a felhőket. Ez a projekt várhatóan fellendíti Huong Hoa turizmusának fejlődését, amelyet társadalmi mozgósítás finanszíroz, a Quang Tri Tartomány Virágút Fejlesztési Alapjának vezetésével.

Számtalanszor megmásztam már a Cu Vơ csúcsát, de minden alkalommal el vagyok ragadtatva a lélegzetelállító tájtól, ami megéri a fáradságot. Lê Văn Thành építész, aki számos felmérésen elkísért minket, hogy megtervezzük a hegycsúcs eredeti építészetét, ugyanezt a véleményt osztotta. „Ez valóban egy olyan gyönyörű hely, mint a paradicsom. Emlékszem, egy gyönyörű napon ezen a hegycsúcson felkiáltottunk, hogy innen láthatjuk a Cửa Việt strandot, a mélykék Keleti-tengerre nyúló horizontot. És nem volt nehéz azonosítani Đông Hà város két legmagasabb épületét: a Saigon-Đông Hà Hotelt és a síkságból kiemelkedő Mường Thanh Hotelt.”

A Cu Vơ csúcsáról letekintve láthatjuk az őserdőt, a távolban a Rào Quán vízerőmű-tározót, és még messzebb a Hướng Linh szélerőművet. Ha itt állunk, megérthetjük, miért tartják a Hướng Linh-t a szél bölcsőjének. Mivel mindkét oldalon hegyek állnak az úton, csak egy keskeny rés halad át középen, Hướng Linh község. Ez a rés egész évben kap szelet. De ha figyelembe vesszük a Keleti-tenger felől a szárazföld belseje felé fújó szelet, amely ezen a résen keresztül éri el a Hướng Hóát, akkor a Cu Vơ csúcsa természetes árnyékolóként szolgál Quảng Trị nyugati részén.

Ez idő alatt turisták tömegei özönlenek Cu Vơ-ba, alig várva, hogy megtapasztalják szépségét. Éjszakára tábortüzeket gyújtanak és máglyákat gyújtanak, a hidegben várva a hajnalt, függetlenül attól, hogy nyár vagy ősz van. Egy szélerőmű-gondozó elmondta, hogy az ember csak akkor érti meg igazán a hideget és a szelet, ha idejön.

Itt a levegőt egész évben köd borítja. Az időjárás gyorsan változik. Felhők borítják a dombtetőt, de egy szempillantás alatt eltűnnek, átadva helyüket a napsütésnek. És néha enyhe, lágy záporok is jönnek és mennek, mint tavasszal az alföldön. Az utazókban hosszan tartó érzést hagynak, azt a vágyat, hogy egy egyszerű házat építsenek a lejtőkön, hogy kielégítsék a mindennapi élet nyüzsgése és zűrzavara közepette a magány iránti igényüket.

A magas hegyeken süvítő szél közepette, mint például egyszer, amikor Hoang Cong Danh-hal, a Cua Viet Magazin írójával felmentünk a Sa Mu csúcsára, felkiáltott: „Vágyom egy harang hangjára!” Valóban, a hegyek és erdők ünnepélyessége és szentsége közepette a harang csengése néha felébreszti az emberi szívet, vágyat ébreszt a jóság, a természet és minden élőlény iránti szeretet iránt.

Hamarosan ezen a dombtetőn találkoznak majd a szépség, az utazás és a haza szerelmesei a Cu Vơ régióban, hosszú harangot kongatva idézik meg a felhőket. Távcsövön keresztül pedig megkeresik majd a Cua Viet tengert, a Trieu Phong síkságot és a távolban Dong Ha városát...

Yen Ma Son

Forrás: https://baoquangtri.vn/goi-may-tren-dinh-cu-vo-187841.htm