Kinh etnikai falvak Kínában

[hirdetés_1]

Ezek vietnami származású emberek, akik több mint 500 évvel ezelőtt vándoroltak ide, és ma a Tam Dao területen (Giang Binh község része, Dong Hung város, Guangxi tartomány, Kína) telepedtek le, több mint 25 km-re a vietnami Mong Cai határkaputól.

„Kinh emberek vagytok?”

Amint megérkeztünk az An Nam közösségi házhoz a Van Vi halászfaluban, To Tiet asszony odajött, erősen megfogta a kezünket, és érthetően megkérdezte: „Kinh emberek vagytok?” Miután ezt mondta, gyorsan megfordult, hogy kihívja a férjét, a gyerekeit és a szomszédait beszélgetni.

Mindenki zümmögött, mintha jó hírt kapott volna. Még a falu túlsó végéből is két idős asszony, több mint 80 évesek, botjukkal a kezükben a falu főtere felé sántikált, hogy találkozzon velünk. „Vietnamiak vagytok látogatóban?”, „Kinhek vagytok látogatóban más kinhekhez?”... ezeket a kérdéseket tette fel a két idős asszony folyton.

Elmondtuk nekik, hogy Ho Si Minh-városban élünk, több mint háromnapi autóútra a kínai határtól. De egyikük sem tudta; csak azt hallották, hogy évszázadokkal ezelőtt az őseik Do Sonból ( Hai Phong város) származtak, a tengeren halásztak, majd az árapályt követve jutottak el erre a földre, ahol ma több mint 20 000 vietnami származású ember telepedett le és alapozta meg az életét.

A Kinh emberek Bac Ninhből származó Quan Ho népdalokat énekelnek és vietnamiul beszélnek Kínában.

„Nem sokat tudunk Vietnámról. De ha jönnek ide vietnamiak, akkor maradniuk kell, és meghívnak minket egy étkezésre. Hogy beszélhessenek vietnamiul, hogy hallhassuk őket. Sokat kell beszélniük, hogy ne felejtsük el a vietnamit” – invitálta lelkesen Mrs. Tiet.

Mivel nem tudtunk visszautasítani, bólintással jeleztük, hogy maradunk és vacsorázunk a falusiakkal. Amíg megvártuk, hogy mindenki elkészüljön, kölcsönkértünk elektromos motorokat, hogy felfedezzük Kinh falut. Minél tovább mentünk, annál jobban meglepődtünk, hogy minden pont olyan, mint egy vidéki faluban Vietnam északi részén.

A falu szélén egy közösségi ház állt, egy kút és egy ismerős bambuszliget mellett. Nagyjából minden tizenöt háztartásban volt egy kert, ahol rizst, burgonyát és más növényeket termesztettek. Kúpos kalapot viselő asszonyok művelték a földet, és ősi dialektusukban beszélgettek egymással.

Megállva egy élelmiszerbolt előtt, észrevettünk olyan táblákat, amelyeken vietnami árukat, például cigarettát, kávét és még chiliszószt is árultak. Do Tu asszony, a tulajdonos, kijött, és büszkén mutatott egy üveg halszószt, amelyet nemrég importáltak a határon túlról: „A falusiak itt halszószt készítenek, és minden ételük ízesítésére használják. Mi többet importálunk Vietnamból, hogy felkészüljünk a viharos tengeri szezonra, amikor nem lesz elég hal a halszósz elkészítéséhez.”

Tu asszony szerint az elmúlt évszázadok ellenére az élet minden aspektusa változatlan maradt. Több mint 15 évvel ezelőtt, az okostelefonok megjelenése előtt, az emberek kazettákat importáltak, amelyeken altatódalok és Quan Ho népdalok voltak felvéve, hogy eladják őket. „Az én generációmat és az előttünk lévő generációkat a szüleink által énekelt népdalok áldozták el. Sokan tudnak vietnami hangszereken játszani” – mesélte Tu asszony.

Ne feledkezz meg a vietnami nyelvről.

Valóban, amikor visszatértünk ebédelni a falu főterére, a falusiak már elővették citerájukat, készen a fellépésre. Tiet asszony minden habozás nélkül kiállt a tér közepére, és egyszerű hangján ezt énekelte: „A szerelmesek levetkőznek egymásért, aztán hazamennek, és hazudnak apjuknak-anyjuknak... mondván: »Ó, ó, átmentem a hídon, szerelem, szerelem, szerelem, elfúj a szél...«”

Amint befejezte a dalt, citerára váltott, és előadta a Bắc Ninh Quan Họ "Climbing Mount Thiên Thai" című népdalát.

Tô Tiết asszony, a kínai Kinh etnikai csoport 10. generációs tagja, bầu-n (egy vietnami húros hangszer) játszik.

Hogy többet megtudjunk a vietnamiak kínai eredetéről, ellátogattunk a Guangxi tartomány által üzemeltetett Kinh Etnikai Múzeumba.

A múzeum bejáratánál egy tengeren halászó párt ábrázoló szobor áll, amely a vietnami települések korai napjait szimbolizálja; belül felvonulások, konyhák és vietnami specialitások jeleneteit jeleníti meg újra… Majdnem egy órát vesz igénybe elolvasni és megtanulni az összes információt a múzeumban. A múzeum a hét minden napján nyitva tart, és nincs belépődíj.

Li Xian úr, a múzeum gondnoka elmondta, hogy régebben az embereket, akikkel találkoztunk, annami vagy vietnami néven hívták, de most hivatalosan kinh népnek hívják őket. Ez Kína egyik legkisebb etnikai kisebbsége.

A legenda szerint az ókorban tizenkét ősi vietnami család vándorolt a halászáramlatok nyomán, és három sziget között oszlottak meg: Van Vi, Son Tam és Vu Dau. Fokozatosan ezt a három szigetet töltötték be, létrehozva a mai Tam Dao-félszigetet.

Hien úr elmondta, hogy a helyi hatóságok a közelmúltban engedélyezték a kinh etnikai csoport lakta területeken található iskolák számára, hogy a vietnami nyelvet is beépítsék a tantervükbe. Ez nem kötelező tantárgy, de szinte minden gyermek jelentkezik különórákra. „Mivel otthon már vietnamiul kommunikálnak a szüleikkel, a gyerekek nagyon gyorsan tanulnak, amikor a tanár tanít” – mondta Hien úr.

A Tam Dao-i fiatalok szintén őrzik a vietnami nyelvet.

A helyiek nemcsak arra törekszenek, hogy megőrizzék nyelvüket, de minden évben meghívják Tra Co (Mong Cai város, Quang Ninh tartomány) véneit Tam Daóba, hogy útmutatást adjanak nekik a fesztiválok és templomi szertartások megszervezésében. Évente négy nagyobb fesztivál van, amelyek alkalmat adnak az embereknek, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a jó szerencséért.

A statisztikák szerint Tam Daóban több mint 120 kinh él, akik tudnak hagyományos vietnami hangszereken játszani, és több mint 400 könyv őrzi a népi irodalom kincsesbányáját, beleértve számos népdalt, közmondást és mesét…

Amikor elbúcsúztunk Tam Daótól, megláttunk egy banyánfát a falu előtt, amely valószínűleg több száz éves volt. A helyiek Nam Quoc fának nevezték el, emlékeztetőül a jövő generációinak, hogy ne feledkezzenek meg nemzeti eredetükről.

Az utazás nem nehéz!

Mi voltunk az első turistacsoportok között, akik szárazföldön érkeztek Kínába, miután az ország a COVID-19 világjárvány miatt három évre szigorította a határellenőrzést. A Kinh etnikai kisebbségi közösségek meglátogatásához mindössze annyit kell tenni, hogy regisztrálni kell egy határátkelőhelyre Mong Cai-n (Quang Ninh tartomány) keresztül a Nemzeti Közszolgálati Portálon 50 000 VND-ért.

Miután átléptük a határt Dongxingben (Kína), busszal mentünk a Wanwei strandra 10 jüanért (körülbelül 35 000 VND). A strandon tucatnyi stand árult ételt és italt. Szinte mindegyikük kinh származású volt, és vietnamiul beszélt; figyelemre méltó volt, hogy néhányan Észak-Vietnamból származó hagyományos hosszú ruhákat és egyszerű falusi viseletet viseltek.

[hirdetés_2]
Forrás