Hallom a szívemben a gyötrő vágyakozást.

A művészi alkotás során, amikor egy szerző jelentős összeget fektet be munkájába, mind mennyiségben, mind minőségben, fokozatosan kialakítja költészetének stílusát. Ugyanez igaz Tran Ha Yenre is. Korábban publikált versesköteteitől a nemrég megjelent „Áthaladva a szomjas földön ” című gyűjteményéig Tran Ha Yennek még több lehetősége van arra, hogy költészetében egy gyengéd és szelíd költői lélek hangját érzékeltesse az olvasóval. Ez különösen igaz, amikor Tran Ha Yen szülőföldjéről és édesanyjáról ír, amelyek két kiemelkedő és elterjedt lírai kép a költészetében.

Hazám, szívem tele van vágyakozással.

Emlékezve a régi otthonra, több ezer mérföldnyire.

Van még otthon egy hangulatos hely esős napokon?

Még mindig vannak anyai szárnyak, melyek gyengéden vezetnek engem?

(Egy madár a hullámokon az "Áthaladás a szomjas földön" című epizódban)

Tran Ha Yen publikált művei

Tran Ha Yen költészete ezért mély nyelvezettel és érzelmekkel is rendelkezik. Verseinek erőteljes, megindító képei néha könnyekig hatoló empátiát váltanak ki az olvasókból.

Még mindig ugyanazt a kifakult barna kabátot viselte, amit megviselt a nap és az eső.

Anyám fáradhatatlanul dolgozott a távoli, elárasztott mezőkön.

Hiányzik a gólyák látványa, ahogy a folyópart mögötti mezőkön gázolnak.

Vékony lábakkal folytatja fáradságos útját az évek során.

(Egy tavaszi délután, melyen anyánkra emlékezünk a *Időcseppek* gyűjteményben)

A költészet azonban Tran Ha Yen soha nem mutat szentimentális viselkedést; ehelyett mindig optimista és tele van élethittel. idősebb nővér Tudni, hogyan felejtsük el a fájdalmas múltat ​​és tekintsünk a jövőbe. Az „Április, a szezon visszatér” című mű következő versei Tran Ha Yen számára egy módot kínálnak arra, hogy elfelejtse fájdalmas múltját, egy módot arra, hogy bánatát a folyóba és a tengerbe engedje:

Nos, épp most változott meg az évszak.

A nap mézszerű harmatban fürdeti a bételfákat.

Visszatérek, magammal hozva a bánatomat.

Engedd el őket a folyóba vagy a tengerbe, hogy gyorsan elfelejtsd az illetőt.

(Április, a visszatérés időszaka, a „Szomjas földön áthaladva” gyűjteményben)

A történelem más költőihez hasonlóan Tran Ha Yen is azért ír verseket, hogy kifejezze érzéseit és érzelmeit . Ezek egy olyan nő érzései, aki szereti az életet, az embereket, a hivatását és a létezést. Tran Ha Yen költészetében nincs helye a gyűlöletnek vagy a neheztelésnek. Versei az önzetlen és tiszta tolerancia hangjának tekinthetők. Az „Időcseppek” gyűjteményben található „Szomorúság egy esős éjszakán ” című vers egy példa erre a költészetre:

Hosszú élet

Számtalan ösvény vezet ide.

És léptek

Soha nem tért vissza.

Csak te maradtál

gyermeki szeretettel

Szomorú esős éjszaka

A szívem még mindig emlékszik...

Tran Ha Yen költő

Tran Ha Yen költészete ezért mindig empátiát és kapcsolatot ébreszt az olvasókkal. A cikk szerzője meglepődött, amikor a „Az öreg katona” című versben a veteránokról, a csatákon átesett, hazájukért harcolni és áldozatot hozni kész katonákról olvasott.   ( versgyűjtemény) Időcsepp Az övé. Meglep, mert ez a téma ritkán található meg Tran Ha Yen költészetében.

Élete több mint felében fegyvert hordott és háborúba járt.

Lábnyomok az ország minden szegletében.

Bár a csatatér messze van, lépteink könyörtelenek.

A szívem még mindig vágyik rá.

Mennyire szeretem a hazámat.

Az ilyen versek megírásának egyetlen módja a szerző tisztelete és szeretete Ho bácsi katonáinak képe iránt.

Ezt még világosabban bizonyítja Tran Ha Yen „Áthaladva a szomjas földön” című gyűjteménye (Vietnami Írószövetség Kiadója, 2023. április). A gyűjtemény 58 verset tartalmaz, amelyeket Tran Ha Yen gondosan válogatott össze legújabb műveiből.

Az * Átutazás a szomjas földön * című darabban Tran Ha Yen folytatja a szerelem és az élet témáját, de egy magasabb és fényesebb szinten. Miközben továbbra is az anya képére összpontosít, a *Daru szárnya * című darabban az anya egy olyan anya, aki éjjel-nappal dolgozik gyermekeiért , világosabban bemutatva az anya áldozatvállalását és fáradhatatlan erőfeszítéseit gyermekei nevelése érdekében.

Milyen szánalmasak azok a tétovázó szárnyak!

A nap lenyugodott, majdnem elérte a horizontot.

A hazafelé vezető út olyan örömteli.

A gólya olyan, mint egy anya, éjjel-nappal gondoskodik gyermekéről.

( A gólya egy anya, aki éjjel-nappal gondoskodik gyermekéről .)

Ez még mindig szerelem, de a közelség és az újraegyesülés utáni vágy szeretete, még ha csak egy „kéz érintésén” keresztül is:

Érintés

Szenvedélyek követése

Világíts fel

Pont mint azokon a napokon, amikor hazajöttél velem.

( A négy évszak érintése )

Ezek Tran Ha Yen költészetének örömteli felkiáltásai, válaszul az élet boldogságára. Öröm a szenvedélyekkel való együttélésből, öröm a szeretetből. És ez az élet boldogsága is, egy költő boldogsága. Elég csak a „ Szomjas földön áthaladva” című versek címeire pillantani, és könnyen láthatjuk ezt: „Hazai lélek”, „Őszi illat”, „Napfény aranyszálakon”, „A múlt régi ösvényei”, „Március és te”, „Április, az évszak visszatér”, „Kérlek, hadd kölcsönözzem a válladat ”... mind ugyanazt a fényes és tiszta hangvételt hordozzák.

Azt is hozzá kell tenni, hogy az „Áthaladva a szomjas földön” című gyűjtemény nyelvezete, ríme és ritmusa tömörebb és tömörebb, mint Tran Ha Yen korábbi versesköteteié, és a lục bát (hat-nyolc) ütemben írt versek rímelése is ügyesebb és kifinomultabb. Tetszenek az évszak első esőcseppjeiről szóló versek, azokról az esőcseppekről, amelyek az élet folyásának megrendítő hangját hozzák:

A szerelem, ami az életemben van

Mint egy kipukkadó buborék, egy szomorúságban sodródó szív.

Az élet úgy folyik, mint a zuhogó eső.

Hová vezetik a lehullott levelek a gyökereiket?

( Most kezdődött az esős évszak )

Ez új lépést jelent Tran Ha Yen költészetében az „Áthaladva a szomjas földön ” című gyűjteményben.

Végül szeretnék beszélni Tran Ha Yen költészetének művészi formájáról. Jellemző rá az egyszerűség és a bonyolult nyelv hiánya. Tran Ha Yen költészete elejétől a végéig következetesen ragaszkodik a mélyreható, könnyen olvasható, emlékezetes és érzelmileg is megragadható művészi stílushoz. Míg sok fiatal költő hajlamos a nyelvi egyediségre törekedni, hogy individualitást és szükségtelen újításokat keltsen, Tran Ha Yen hű marad a legőszintébb és legközvetlenebb írásmódhoz. Pontosan ez jellemzi a vietnami költészet művészi hagyományához való ragaszkodását.

A "Te és a nosztalgia" gyűjteményben található "Tuy Hoa délután" című vers ilyen egyszerű verseket tartalmaz:

Délután Tuy Hoában a csendes, szelíden hömpölygő tengert bámulom.

Gyengéd hullámok fodrozódnak a hatalmas, mélykék óceánon.

Hallom a szívemben a gyötrő vágyakozást.

Bárhol is vagy, emlékszel még rám...?

Olyan megható és megható.

Így Tran Ha Yen költészete egyre jobb és jobb lett, és szilárd helyet vívott ki magának Ho Si Minh-város női költői között. Vezető női költővé vált. Ez igazán örvendetes.

Forráslink: https://thanhnien.vn/tho-tran-ha-yen-nghe-trong-tim-noi-nho-nhung-quan-that-185230618164833872.htm