A Thach Han folyó végén

A Thach Han folyó Quang Tri tartomány leghosszabb folyója, közel 160 kilométer hosszú, és a Truong Son hegység keleti részéről ered. A folyó számos alkalommal tanúja volt a nemzet hosszú menetelésének, melyek során a haza védelmében vettek részt, mind a francia gyarmatosítás, mind az amerikai imperializmus ellen, mind pedig az ország megmentéséért. Számos békés falun átfolyva termékeny földeket hozott létre, és számos olyan személyiség szülőhelye, akik jelentős nyomot hagytak a haza történelmében.

A folyó identitását a vízforrása határozza meg: a sziklák verejtéke, ahogy azt számos művész is magyarázza, különösen Xuan Vu "Sweat of the Rocks" című dalában. Vung Kho faluból, Dakrong községből, Dakrong körzetből, Quang Tri tartományból, a transzázsiai 9-es autópálya közelében a folyó két forrásból egyesül: Rao Quanból (Huong Hoa körzet) és Dakrongból (Dakrong körzet), mielőtt lejjebb folyna. A Ba Long háborús övezeten áthaladva Ba Long folyóként ismertté válik, majd lejjebb folyik Hai Langig és Trieu Phongig, Cam Lo-tól (Quang Tri) egyesül a Hieu folyóval, mielőtt Cua Vietbe ömlik.

A folyók találkozásánál, Vụng Kho faluban fekszik az a hely, ahol Hàm Nghi király és kísérete nyomot hagyott a franciák elleni fáradságos útjuk során. A helyi Vân Kiều nép meséli, hogy a Bông Kho híd közelében egy óriási rézedényt ástak ki. Ez egy ereklye, amely a csoport Tân Sở fellegvárából (Cam Lộ) a hegyi úton Hương Sơnba ( Hà Tĩnh ) tett útjára emlékeztet a Cần Vương mozgalom idején, hogy ellenálljanak a franciáknak. A brú-vân kiều nyelven a "kho" edényt jelent, innen ered a falu neve Vụng Kho.

A Thach Han folyó szakasza, amely áthalad Bac Phuoc szigetén (Quang Tri tartomány).

Elmondható, hogy a Han folyó felső szakaszai erőteljesek, mint egy erős, robusztus Van Kieu férfi, aki számos zuhatagot és heves áramlatot legyőz, majd szelídek és mélyek a síkságon, mint egy Kinh nő, sok kecses és romantikus vonással... A Han folyó a fő folyó Quang Tri népének tudatában. A Krong Klang városában (Dakrong kerület) található Mai Linh-heggyel együtt a Mai Linh-hegy és a Han folyó szimbolikus párosát alkotja, hasonlóan a Hue -ban található Illat folyóhoz és Ngu-hegyhez; valamint az An-hegyhez és a Tra folyóhoz Quang Triben...

Mielőtt a nyílt tengerbe ömlött volna, a Thach Han folyó összeolvadt a Hieu folyóval, hordalékot hagyva maga után, amely termékeny szigeteket hozott létre, mint például a Con Nong és a Bac Phuoc közvetlenül a torkolat közelében. A Bac Phuoc sziget korábban három faluból állt: Duong Xuan, Duy Phien és Ha La. Ezek most egyetlen Bac Phuoc nevű faluvá egyesültek. A sziget lagúnarendszerrel rendelkezik, amely mindhárom víztípust – édesvizet, brakkvizet és sósvizet – tartalmazza, így a Thua Thien Hue tartományban található Tam Giang lagúnarendszer miniatűr mása. Ennek a tulajdonságnak köszönhetően az itteni halak és garnélák nagyon változatosak, és Quang Tri tartomány legjobbjai közé tartoznak.

Az árvíz idején a folyó minden oldalról víz alá került, a víz hevesen örvénylik, és a kis sziget, mint egy falevelet az áramlatban, könnyen elsodorja a természet haragja. Régen kompra volt szükség a szigetre való átkeléshez. Az utasok számára a komp kikötője Con Dongban volt, An Cu faluban, a folyó jobb partján. An Cu régóta híres tudományos eredményeiről és magas rangú tisztviselőiről. Talán a leghíresebb Nguyen Van Tuong herceg volt, egy neves tisztviselő, aki jelentős szerepet játszott a Nguyen-dinasztiában. Thanh Hoa (a mai Huong Hoa, Dakrong és Cam Lo) kerületi bírájaként szolgált, így jól ismerte a helyi földrajzot, a földrajzot és az emberek érzelmeit. Ezért tervezte meg és építette fel a Tan So fellegvárat Cua régióban, Cam Lo kerületben, felkészülve a későbbi Can Vuong mozgalomra a franciák ellen. Huếból, a császári fővárosból az ellátmány és a fegyverek az O'Lau folyón, a Vinh Dinh folyón, a Thach Han folyón, majd a Hieu folyón Cam Lo-ba és végül Cua régióba utaztak.

Közel 500 évvel ezelőtt ez a torkolat tanúja volt Nguyễn Hồng úr kíséretének, akik a Han folyón utaztak, hogy megalapítsák fővárosukat az Ai Tu-i Phu Sa-dombon, megkezdve ezzel déli terjeszkedésüket. Manapság a szigeten való átkelés már nem komppal történik, mint korábban. Egy csodálatos hidat építettek a folyón át, amely kényelmet biztosít, és összeköti a szigetet mindkét parttal. A falu lakói még mindig emlékeznek a sziget lakóinak régi mondására: "Első Thich bácsi, másodszor az elnök." Thich bácsi sokáig révész volt a szigeten. A folyón való átkeléshez a kompra kellett támaszkodni, és Thich bácsi fontosabbá vált, mint a falu elnöke. Ez a kissé humoros összehasonlítás világosan mutatja a révész fontosságát a hazájának nehéz időkben.

A sziget lakossága mindössze 300 háztartás körül van, akiknek fő foglalkozásai a folyó és a lagúnák mentén történő halászat, valamint a garnélatenyésztés. A savas, brakkvíz miatt a rizstermesztés alacsony hozamot eredményez, évente csak egy termést hoznak. A vörös rizs, más néven sósvízi rizs azonban nagyon híres errefelé. Száraz, nehezen rágható rizs, de keresett termékké vált, amikor az emberek ellátogatnak a szigetre. Manapság a Bac Phuoc vörös rizs különlegességgé vált, amelyet repülővel és vonattal sok helyre el lehet szállítani; értékes ajándékká vált, ha a szigetről beszélünk. Jelenleg a vörös rizs termesztési területe fokozatosan csökken, átadva a helyét a garnélarák-tavaknak. A már amúgy is értékes Bac Phuoc vörös rizs most még ritkábbá válik.

Közvetlenül a folyóparton, Ha La faluban található a Bac Phuoc piac. Reggelente nyüzsög; a parton az emberek halat vásárolnak, míg a folyón Cua Viet, Trieu An és Trieu Do felől érkező hajók, miután egész éjjel horgászott, megállnak, hogy kirakodják a fogásukat. Innen személyszállító buszokkal szállítják a halat és a garnélát különböző kerületekbe és városokba, hogy ellássák a vásárlókat. A legtávolabbi célpont a Lao Bao határ, sőt a szomszédos Laoszba is. A piac gyors és rövid, de a termékek bőségesek. A hal és a garnéla mellett a delta régió egyéb nélkülözhetetlen termékei közé tartozik a tengeri moszat, a helyben termesztett tápiókakeményítő (maniókaliszt) és a különféle snackek, amelyek az egyedi folyóparti kultúrát tükrözik.

A sziget területe körülbelül 4 négyzetkilométer. Egy meglehetősen impozáns gát veszi körül. A gátból mangroveerdők nyúlnak ki, elsősorban a Sonneratia caseolaris fából. Ezek a mangroveerdők menedéket nyújtanak a viharok elől, és otthont adnak halaknak, garnéláknak, valamint különféle kócsag- és darufajoknak. A sziget mintegy 100 hektár vízfelülettel rendelkezik; szövetkezetet hoztak létre, ahol közösen művelik és az év végén megosztják a nyereséget.

A legnagyobb a Duy Phien-lagúna, amely szinte tökéletes ökoszisztémával büszkélkedhet, amely lehetővé teszi a halak és garnélák természetes, mesterséges etetés nélküli növekedését. A lagúna kezelőinek csak jó minőségű ivadékokat kell vásárolniuk, szabadon engedniük, majd a horgászidényben kihalászniuk. Ezért az itteni halak és garnélák tiszta élelmiszernek számítanak, amelyeket a vásárlók mindenhol magabiztosan fogyasztanak. A lagúna bérléséből származó nyereséget évente öntözőcsatornákba, közjóléti projektekbe és a falu kulturális létesítményeibe fektetik be. Az elszámolás után a fennmaradó nyereséget egyenlően osztják fel a háztartások között. Ennek eredményeként a helyi lakosok évek óta, minden tavasszal, fejenként körülbelül 2 millió VND váratlan bevételhez jutnak. Ez a jövedelem a természet ajándéka ennek a földnek.

Bár mindössze 15 kilométerre található Dong Ha tartomány fővárosától, a sziget valóban békés hangulattal büszkélkedhet, folyóival, erdőivel, valamint daru- és gólyacsapataival lenyűgöző menedéket nyújt. Ez a nyugodt természeti környezet, gazdag konyhájával párosulva, számos kikapcsolódásra vágyó látogatót vonz.

A szigetecskére látogatók sosem felejtik el a kígyófejű hallal vagy harcsával készült savanyú levest. Volt idő, amikor csak a folyóparton sétálva és köveket forgatva lehetett kígyófejű halat fogni. Egy marék apró paradicsom szedése a kertből elég volt egy finom tál leveshez. Ez a vidék híres savanyúságairól, és a helyiek szerint a víz savanyúsága teszi a savanyúságot olyan ropogóssá és finomsá. Van egy meglehetősen egyedi módja is a gyors leves elkészítésének. A lagúnából kifogott friss halakat tisztára mossák, de nem kibelezik (mivel a halak természetes táplálékot esznek, a beleik illatosak és zsírosak). Egy fazék vizet forralnak fel, majd hozzáadják a halat. Darált mogyoróhagymát, hagymát és chilipaprikát adnak hozzá, és amikor a hal újra felforr, sót adnak hozzá. Ez a híres gyorsleves; ízletesebb, mint a hagyományos leves, de enyhébb, mint a hagyományos párolt változat. Egy tál forró vörös rizs ehhez a leveshez abszolút isteni. A chili paprika csípős íze, a hal keserűsége és gazdag ízvilága egyedi és felejthetetlen ízkombinációt alkot. Az ember, miközben az illatát élvezi és bőségesen izzad, még mindig lelkesen dicséri. A helyiek szerint a halászlé finomsága a friss, vadon fogott halnak és különösen a forrásvíznek köszönhető. A víz teszi olyan különlegessé. Ezért, amikor Dong Ha városából, Quang Tri városából és a környező területekről érkező látogatók a szigetre érkeznek halat és halat vásárolni, soha nem felejtik el magukkal hozni a vizet, hogy autentikus módon főzhessenek vele!

A mai függetlenség és szabadság közepette, ezekben a történelmi áprilisi napokban, elképzelem azt a napot, amikor szigetem, hazám a turisták nyughelyévé válik. A szükséges természeti feltételek mellett mindössze megfelelő politikára és modellekre van szükség a sziget átalakulásához. A fentieken kívül talán sehol máshol nincs ilyen hely a Han folyó alsó szakaszán, mint ez, ahol az emberek anélkül alszanak, hogy bezárnák az ajtóikat, és minden évben a halászatból származó nyereséget egyenlően osztják szét a háztartások között az infrastrukturális beruházások levonása után.

Szöveg és fotók: YEN MA SON

* Kérjük, látogassa meg a Kultúra részt a kapcsolódó hírek és cikkek megtekintéséhez.

Forrás: https://baodaknong.vn/noi-cuoi-nguon-thach-han-251385.html