Eközben a hazai szerzők (azok a szerzők, akiknek korábban a legkelendőbb könyveik voltak) új műveinek száma az elmúlt években mind az olvasók érdeklődését, mind a példányszámot tekintve csökkent.
A szokások megváltoznak
Jelenleg egy könyv átlagos példányszáma Vietnámban 1000 és 2000 példány között mozog, sőt némelyik 800 vagy 500 példányt is elad. Ha a maximum 2000 példányt vesszük alapul Vietnam 102,3 milliós lakosságára (2025-ben), akkor egyértelmű, hogy a jelenlegi olvasási kultúra Vietnámban nem magas a globális átlaghoz képest.
A Könyv Világnapját először 1995-ben ünnepelték. Az elmúlt 30 évben az emberiség gyors változásokon ment keresztül. Az információs technológia robbanásszerű fejlődése, valamint a közösségi média platformok fejlődése és globális elterjedése a 21. századot az audiovizuális korszakká alakította. A közönség fokozatosan áttért a szövegek olvasásáról a képeken keresztüli információfogadásra, ami gyorsabb és kevésbé időigényes.
Nemcsak Vietnámban, hanem a világ számos részén hanyatlóban van az olvasási kultúra. Ez a helyzet számos országban megfigyelhető, beleértve a fejlett országokat is, mint például az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok.
Az Egyesült Királyságban van egy rangos és régóta fennálló Booker-díj. 2020 és 2025 között a nyertes művek egyike sem volt hosszabb 400 oldalnál (kivéve Douglas Stuart *Shuggie Bain* című regényét, amely 448 oldalas). 2024-ben Samantha Harvey nyerte a Booker-díjat * Orbital * című regényéért, amely mindössze 144 oldalas.
Manapság nehéz olyan monumentális műveket találni, mint Tolsztoj Háború és békéje vagy Hugo Nyomorultak című műve . Alapvetően egy másik évezredben élünk.
Még a híres művek, például a Booker- vagy Goncourt-díjasok is csak mérsékelt figyelmet kapnak az olvasóktól, amikor lefordítják és kiadják Vietnámban. Még a Nobel-díjas szerzők könyvei is könnyen kaphatók a diszkontpultoknál.
A kiadói szerep
Egy új könyv átlagosan 6 hónaptól 1 évig tart. Jelenleg ez az életciklus hosszabb is lehet. Könyvesboltokban vagy könyvvásárokon böngészve akár 5-10 évvel ezelőtt megjelent könyveket is találhatunk. Ez arra készteti a kiadókat, hogy vonakodjanak túlságosan vastag könyveket kiadni, mivel ezek hosszú gyártási időt, magas beruházási költségeket igényelnek, és lassú a megtérülésük az újrabefektetés esetén.
Ezen fenntartások ellenére nem minden kiadó idegenkedik a vastag könyvektől. Történelmileg a vastagság nem volt döntő tényező abban, hogy egy könyvet kinyomtatnak-e vagy sem. Az elsődleges tényező továbbra is a minőség. A hazai szerzőkön kívül a könyvkiadás az évek során arra törekedett, hogy gyorsan hozzáférjen és frissítse kiadványait olyan szerzőkkel és művekkel, amelyek világszerte nevet szereztek maguknak, különösen a díjnyertes könyvekkel, mint a Booker-, Goncourt-, Pulitzer- vagy Nobel-díjasok. Ezek az erőfeszítések azonban nehezen tudják betölteni a látszólag egyre szélesedő hiányt.
Ráadásul a vietnami könyvkiadás jelenleg is nagymértékben az „importra” támaszkodik – ami azt jelenti, hogy a fordított könyvek továbbra is dominánsak –, míg a hazai szerzők műveinek „exportja” és külföldi partnereknek való promóciója továbbra is szórványos, kisléptékű és rendkívül individualista, szisztematikus megközelítés és hosszú távú terv nélkül.
Még az erős kulturális iparral és jelentős állami beruházásokkal rendelkező országok is, mint például Dél-Korea, hosszú időbe és jól megtervezett stratégiákba telt, hogy fokozatosan érvényesítsék „puha hatalmukat” a nemzetközi színtéren.
A könyvkiadásnak kulcsszerepet kell játszania a kulturális fejlesztési stratégiákon belüli kulturális alapok kiépítésében. A hanyatló olvasási kultúrában a kiadók vannak a legközvetlenebbül és legjelentősebben érintettek. Az olvasási kultúra ezen „nagy hanyatlása”, mint említettük, nemcsak Vietnámban, hanem a világ számos országában is megfigyelhető.
Erre a helyzetre válaszul a fejlett országok, mint például az Egyesült Királyság és Norvégia, régóta adómentes politikát folytatnak a könyvekre. Norvégia emellett olyan ország, amely befektet könyvtári rendszerének fejlesztésébe, és politikákat folytat a könyvkiadás támogatására és előmozdítására.
Természetesen a könyvek történetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olvasókat, akik a könyvipar éltető elemei. Az információs korban a könyvkiadás nem csak a nyomtatásról szól; arról is, hogyan juttassuk el az információkat a könyvről az olvasókhoz, hogyan juttassuk el hozzájuk a könyvet a lehető leggyorsabban és legkényelmesebben – ami kulcsfontosságú cél a könyvkiadásban dolgozók számára.
Továbbra is nyomtatnak könyveket, számos új kiadó alapíttatik, és mindenekelőtt egy új olvasókgeneráció jelent meg. Korábban és szélesebb körben ismerkednek meg a világgal, ezért a kiadványok minőségével szembeni igényeik is magasabbak. Ők jelentik a kiadók mozgatórugóját, hogy folytassák munkájukat, és minden egyes kiadványukkal folyamatosan fejlesszék professzionalizmusukat.
Forrás: https://baodanang.vn/sach-trong-con-suy-thoai-van-hoa-doc-3335046.html
Hozzászólás (0)