A kereplő hangja nem... egyedül van.

A Ca Tru éneklés művészetének továbbadásáról szóló órák a General Museum szervezésében - Fotó: DH

Egy tanterem pódium nélkül.

Az Uyên Phong falu Ca Trù Klubja (Tuyên Hóa község) 23 évvel ezelőtt alakult, és jelenleg 28 taggal rendelkezik öt generáción keresztül. A legidősebb tag közel 80 éves, a legfiatalabb pedig mindössze 10. Nem úgy tekintenek a Ca Trù-ra, mint egy olyan szakmára, amelyet be kell tanulni, hanem inkább egy életmódnak, egy élet leheletének, amely a vérükbe és a testükbe ivódott, és természetes módon öröklődik generációról generációra.

A kezdeti néhány idősebb tagból a klub mára egy fiatalabb generációval bővült, akik rendszeresen részt vesznek a programokon. A gyerekek minden héten összegyűlnek, hogy megtanulják, hogyan kell kereplőn játszani, irányítani a légzésüket és kiejteni a szavakat. Így napról napra, hónapról hónapra a Ca Tru dallamai fokozatosan átjárják gondolataikat és lélegzetüket.

Az éneklés tanulása mellett a gyerekek történeteket hallgatnak a falu történelméről, a művészeti forma alapítóiról és azokról az évekről, amikor Ca Trut a háború alatt elfeledték. „Néhány gyerek még nehéz, ősi dalokat is tud énekelni. A hangjuk talán még nem tökéletes, de lélek van bennük. Megnyugtató érzés rájuk nézni” – mondta láthatóan meghatódottan Dang Thi Thi népművész, az Uyen Phong Ca Tru Klub tagja.

A Chau Hoa Általános Iskola (Tuyen Hoa község) tanulója, Tran Ha Thao Nguyen a klub egyik legkiemelkedőbb „fiatal tehetsége”. Kezdetben a ca trù (hagyományos vietnami ének) teljesen új dolog volt számára. Ahhoz, hogy a megfelelő hangmagassággal és ritmussal tudjon énekelni, a kislánynak a dal minden egyes sorát és minden kézmozdulatát gyakorolnia kellett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy könnyed és egyenletes is.

Thao Nguyen, aki korábban félénk és visszafogott volt az emberek előtt állva, most magabiztosan énekel és lép fel, ragyogó modorral és érzelmileg gazdag stílusban. Minden dallam, minden ritmikus ütem különleges szeretetet oltott be fiatal lelkébe a hagyományos zene iránt.

Ez egy egyszerű, mégis tartós szerelem, mint a Gianh folyó, amely csendben hömpölyög a számtalan esős és napsütéses évszakon keresztül, még mindig magában hordozva az emlékek és a kulturális büszkeség sarát. „Eleinte nehezen tanultam meg, különösen a légzést és a kiejtést, de minél többet tanultam, annál jobban tetszett” – mondta ártatlanul Thảo Nguyên.

2009 októberében az UNESCO felvette a vietnami Ca Tru éneklési örökséget az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára, amely sürgős védelemre szorul. Quang Tri tartományban a Ca Tru éneklés jelenleg az északi településeken folyik. Itt nincsenek családi klánokon alapuló szervezett Ca Tru előadások (ellentétben néhány északi tartománnyal), csak klubokban zajlanak.

Egy állandó áramlás

Nemcsak Uyen Phongban, hanem Quang Binhben is számos településen újjáéledt a Ca Tru éneklés művészete, különösen a Gianh folyó menti falvakban. Jelenleg a tartományban közel 10 Ca Tru klub működik, több száz taggal. A népművészek és a kiemelkedő művészek „élő emberi kincsekké” váltak, tudásukat szorgalmasan adják tovább generációról generációra.

A tanítási alkalmakat hetente rendszeresen tartják a falu kulturális központjának teteje alatt vagy a falu udvarán. Ott a kereplő és a vonós hangszerek hangja összeolvad a gyerekek hangjával, egy egyszerű, mégis mély művészeti teret teremtve. A kézművesek egyszerre tanárok és mentorok, türelmesen irányítva minden lélegzetvételt, ritmust és kiejtést...

Mint egy fáradhatatlan áramlás, a Ca Tru (egy hagyományos vietnami zenei műfaj) fokozatosan áthatotta a Gianh folyó partján fekvő falvak életét. Az emberek falusi fesztiválokon és közösségi összejöveteleken énekelték a Ca Tru-t, olyan előadásokban, amelyek nem voltak bonyolultak vagy színpadiasak, hanem tele voltak érzelemmel és közel álltak a mindennapi élethez.

A kiváló kézműves, Ho Xuan The (Quang Trach község) büszkén meséli, hogy miután 65 évet szentelt a Ca Tru éneklés művészetének, és 26 évet a Dong Duong faluban megalapított Ca Tru Klubnak, ő és a kézművesek sok generációja szorgalmasan számos fiatalt tanított. Ennek eredményeként „a régi bambusz elpusztul, az új hajtások kihajtanak”, és ezek a tanulók messzire növekedtek és elterjedtek, magukkal cipelve hazájuk örökségét, hogy továbbra is terjesszék azt új környezetben.

A Ca Tru megőrzésének és továbbadásának útja nemcsak egy ősi hang megőrzéséről szól, hanem arról is, hogy a közösség megerősítse identitását, ápolja a büszkeséget, és ápolja a kulturális tudatosságot minden fiatalabb generációban. A kézművesek kitartásának, a családok és az iskolák támogatásának köszönhetően a Ca Tru "fiatal hajtásai" fokozatosan növekednek, tiszta hangjuk a mindennapi életben is felemelkedik.

A kereplő hangja nem... egyedül van.

A Ca Tru éneklés hagyományának átadása a fiatalabb generációnak a Ca Tru Klubban, Uyen Phong faluban - Fotó: DH

A természetvédelem az örökség életben tartásáról szól.

Mai Xuan Thanh úr, Quang Tri tartomány Kulturális, Sport- és Turisztikai Osztályának igazgatóhelyettese elmondta: „A Ca Tru (hagyományos vietnami ének) a mai napig az egész országban a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökség listáján szerepel. Quang Triben konkrét lépéseket tettünk e művészeti forma helyreállítása és továbbadása érdekében, különösen a helyi klubokkal, kézművesekkel és oktatási intézményekkel együttműködve. Ez magában foglalja a fiatal kézművesek gyakorlására és előadására szolgáló platform és környezet megteremtését, valamint a fenntartható örökség biztosítása érdekében képzések szervezését.”

Azonban, ahogy Mai Xuan Thanh úr maga is elismeri, ez még mindig nem elég. A megőrzés nem állhat meg pusztán a külső forma megőrzésénél és helyreállításánál; ami még fontosabb, biztosítania kell, hogy az örökség tovább éljen a közösségi életben, a fiatalabb generáció tudatában és az ismerős előadóterekben.

Más művészeti formákkal ellentétben a Ca Tru egy meglehetősen népszerű, de nem széles körben elterjedt előadásmód egyedi és kihívást jelentő énekstílusa miatt. Ezért a tanítása nehezebb, különösen mivel a művészek többsége idős. Az idő senkire sem vár; így ennek az örökségnek az átadása nem várhat egy alkalmas időpontra, hanem sürgősséggel és odaadással kell megtenni, már ma elkezdve, sok oldalról erőfeszítést igényelve.

Ha egy napon Ca Tru énekének dallamai visszhangoznak majd az iskolák udvarain, a városok terein vagy a falusi ünnepségeken, az minden bizonnyal részben azoknak lesz köszönhető, akik szerény vidéki otthonaikból csendben „elvetették” ennek az örökségnek a magvait.

Dieu Huong

Forrás: https://baoquangtri.vn/tieng-go-phach-khong-don-doc-196359.htm