A bűncselekmény „rendkívül súlyos”.

Az emberekbe vetett túlzott bizalom néha bűnnek tekinthető. Az állatokba vetett nyílt bizalom és szeretet néha különcnek tűnhet. De száz évvel ezelőtt vagy száz év múlva ez a gondolkodásmód még mindig „dekódolható”, függetlenül attól, hogyan fejezzük ki…

1. Tíz évvel Huếban bekövetkezett halála előtt, 1930 körül Phan Boi Chau megírta az „Önítélet” című könyvet, amelyben „túl őszinteségnek”, azaz túlzottan igazmondónak minősítette magát.

Phan Boi Chau számos emlékét az emberekbe és a kutyákba vetett bizalomról az "Ben Ngu öregje" című memoárjában rögzítette.

Miután megírta, Phan Bội Châu, "Bến Ngự öregje" Mính Viên Huỳnh Thúc Kháng úrnak adta megőrzésre. Ezt a részletet Lạc Nhân Nguyễn Quý Hương, Tam Kỳ szülötte és a Tiếng Dân újság szerkesztőségi titkára rögzítette „A Bến Ngự öregje” (Thuận Hóa Kiadó, 1982.) című emlékiratában.

Nguyễn Quy Huong úr azt mondta, hogy Phan úr önkritikája „túlzott” volt, mert úgy hitte, hogy nincs az életben senki, akiben ne lehetne megbízni. „Ezt a »stratégiai gondolkodás és politikai éleslátás hiányának« bűnének tartotta, és a történelem igazolta szavait. Bizakodó természete nemcsak nagy dolgokat tett tönkre, hanem ő maga is közvetlen áldozat volt” (Uo., 130. oldal).

A Tiếng Dân újság főszerkesztője további történetekkel illusztrálta, mennyire alaptalan volt a bizalom Phan Bội Châuban. A Huế-i általános felkelés után letartóztattak egy férfit, aki bevallotta, hogy korábban oda-vissza járt Phan Bội Châu házához a Bến Ngự lejtőn, elsősorban azért, hogy kémkedjen és információkat továbbítson a franciáknak.

Ki volt ez a kém? Egy nagy irodalmi tehetséggel rendelkező férfi volt a fővárosból, egy tudós, aki letette a császári vizsgákat, és akinek kalligráfiáját használták a királyi palota összes versének és sok más dokumentumnak a megírásához. Gyakran látogatta Phan úr házát, ahol Phan úr nagy tiszteletben tartotta és melegen fogadta; néha még egy éjszakát is ott töltött beszélgetni…

A történet „túlzott hitelességét” fokozza, hogy Phan-t Sanghajban (Kína) letartóztatták, mielőtt visszavitték Hanoiba tárgyalásra, ahol életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az informátor, aki értesítette a franciákat Phan letartóztatásáról, egy olyan személy volt, akit Phan Hangcsou óta nevelt otthonában, korábban alapdiplomával rendelkezett, és folyékonyan beszélt franciául. Ezen információk alapján a franciák lesből támadták meg a vasútállomáson, megvárták, amíg leszáll és elindul, majd bekényszerítették egy autóba, és bevitték a francia koncesszióba…

2. Le Thi Ngoc Suong asszony, Bich Khe költő idősebb nővére, aki az Indokínai Kommunista Párt vezette Demokratikus Front mozgalom forradalmi tevékenységében vett részt Quang Ngaiban , „Ben Ngu örege” című memoárjában egy érdekes történetet is elmesélt Phan Boi Chau úrral való viszontlátásáról.

Phan Bội Châu portréja a "Bến Ngự öregje" című könyvben található.

Körülbelül öt évvel korábban, még Huếban, a fiatal nő sokszor meglátogatta a Ben Ngu lejtőjén álló házat, hogy beszéljen Phan úrral, de amikor visszatért Phan Thietbe, hogy iskolát nyisson azzal a céllal, hogy összegyűjtse bajtársait, a Phan Thiet titkosrendőrsége letartóztatta és Quang Ngaiba vitte, ahol közel két évig magánzárkában tartották fogva... Ami ezt az viszontlátást illeti, emlékszik, hogy a beszélgetés után, amikor a kapunál búcsúztatta, Phan úr rámutatott Suong asszonynak „hűséges kutyája” sírjára, amelyen rendes sírkő állt.

„Ez a kutya hűséges a gazdájához; úgy szeretem, mint egy barátot. Bár állat, mégsem bánok vele úgy. Mégis vannak emberek, akik nem ismerik a hazájukat, a saját vérüket, akik éjjel-nappal leselkednek, letartóztatják rokonainkat, és átadják őket gazdáiknak, hogy feldarabolják és széttépjék őket!” – mondta Phan úr Suong asszonynak.

Később Ms. Suongnak szerencséje volt több időt tölteni Phan úrral, beleértve az utolsó napjait is, és részletesen felidézte a temetésének pillanatát a szakadó esőben. Ezért valószínűleg meglehetősen alapos és pontos ismeretekkel rendelkezett Phan úr „hűséges kutyájáról”...

Phan „hűséges kutyái” – Vá és Ky – már nem ismeretlenek. Ezeknek a „hűséges kutyáknak” a sírkövét maga Phan állíttatta. Vá sírja előtt nemcsak egy sírkő áll, amelyen néhány kínai írásjel és vietnami írásmód szerepel: „Bátor és hűséges kutyák”.

„A »sírfoltozó« emlékművet egy dicsérő sorokkal bélelt sztélé mellé állították, mintha egy rokon léleknek írták volna: »Bátorságuk miatt életüket kockáztatták a harcban; igazságosságuk miatt hűségesek maradtak gazdájukhoz. Könnyű mondani, de nehéz megtenni; ha ez igaz az emberekre, mennyivel inkább a kutyákra?«”

„Ó! Ez a kutya, Vá, mindkét erénnyel rendelkezett, ellentétben valaki mással, emberi arccal, de állatias szívvel. Fájdalmas erre gondolni; sírkövet állíttattam neki.” Hasonlóképpen, Ky sírkövén ez áll: „Ky sírköve, a bölcs és erényes ember” (hiányzik a „kutya” szó), és egy másik sírkövön a következő sorok láthatóan egy közeli barátnak vannak szentelve: „Azoknak, akiknek van egy kis erényük, gyakran hiányzik a bölcsesség; azoknak, akiknek van egy kis bölcsességük, gyakran hiányzik az erény. A bölcsesség és az erény együttes birtoklása valóban ritka; ki gondolta volna, hogy Ky mindkettővel rendelkezik...”

3. Amikor az emberek látták, hogy Mr. Phan emlékművet állít „hűséges kutyájának”, néhányan panaszkodtak, hogy túl kíváncsi, és úgy bánik a kutyákkal, mint az emberekkel...

Ezt a történetet maga Phan úr mesélte el egy 1936-os újságcikkben. A cikk megemlíti Vá kutyájának esetét, aki Giáp Tuất (1934) évében betegség miatt „visszatért a kutyák földjére”. „Sajnáltam. Sírt építettem neki. A sír egy méter magas és széles, a születési sírom lábánál fekszik. A sír tetejére egy körülbelül egy méter magas sírkövet helyeztem.”

A sírkövön öt betű állt: „Az igaz és vitéz kutya sírja”, a „kutya” szó alatt pedig a „Vá” szavak... Miután végeztem, egy vendég jött látogatóba. A vendég leszidott, mondván: „Miért csinálsz ekkora hűhót egy döglött kutya miatt? Már építettél egy sírt, és felállítottál egy sírkövet feliratokkal; nem túl nagy baj ez? Vagy a kutyákat is olyanoknak tartod, mint az embereket?” – írta Mr. Phan a „Central Vietnam Weekly” 14. számában.

Pontosan 90 éve, hogy Vá elhunyt. Véletlen egybeesés, hogy 2024 elején megugrott a háziállatok népszerűsége a fiatalok körében, akik úgy dédelgetik őket, mint a gyerekeiket. Még temetést is tartanak elhunyt kutyáiknak és macskáiknak, sőt, temetési és hamvasztási szolgáltatások is igénybe vehetők... Az érzelmek változnak az idő múlásával, és a 21. század „sokféle viszonya” még jobban eltér a 20. század elejénekétől, de a szeretet bizonyos mértékig biztosan ugyanaz marad...

Forrás