A lángoló tűzben...

Az 1945-ös augusztusi forradalom szelleme, lelkesedése és dicsőséges győzelme tüzes őszt vésett a nemzet és Thanh Hoa történelmébe...

A Le Tat Dac elvtárs elnökletével működő Ideiglenes Forradalmi Bizottságot 1945. augusztus 23-án mutatták be Thanh Hoa városában. (Fotó a Thanh Hoa Tartományi Múzeumban őrzött dokumentumokról és tárgyakról)

Az ősz hangulata és színei gyakran felkavaró, romantikus rezgéseket keltenek. Bárcsak a sors nem nehezítené a vietnami népre annyi „szívszorító” tragédiát, talán az ősz szépen múlna el a történelem lapjain. De ennek az életnek nincsenek „bárcsak”-jai. Vietnam, a vietnami nép sok generációjának történelme vérrel és könnyekkel, küzdelmekkel és áldozatokkal íródott. Ez a vér és könny átitatta a kínai uralom több mint ezer évét a „hosszú, sötét éjszakákkal”; a feudális rezsim elnyomását tucatnyi évszázadon át. A durva és brutális gyarmati csizmák kifosztották erőforrásainkat és vagyonunkat, megölték honfitársainkat, és rabszolgaságra kényszerítettek minket...

Az ország helyzete, a nép nyomora miatt a nemzet szeretett atyja, Ho bácsi képtelen volt megnyugodni. Azon az éjszakán, a Hong-hegység ( Tuyen Quang ) lábánál fekvő Na Lua kunyhóban, bár testét még mindig tartós láz gyötörte, hol éber, hol öntudatlan állapotban volt, Ho bácsi továbbra is egyetlen cél felé törekedett, akaraterőt ébresztetett: „Eljött a kedvező alkalom, nem számít, mennyi áldozatot kell hozni, még ha fel kell is égetnünk az egész Truong Son-hegységet, határozottan ki kell vívnunk a függetlenséget...”. 1945 augusztusának közepén, szintén Tan Trao (Tuyen Quang) földjén, Ho bácsi felkiáltott: „Eljött nemzetünk sorsának döntő órája. Egész nemzet, álljunk fel, és használjuk erőnket a felszabadulásunkra!” Ho bácsi szavai akkoriban fellobbantották a forradalom lángjait, felmelegítették a kommunista katonák szívét, és égő lélekkel és hömpölygő nehezteléssel égették el az ellenséget.

Az őszi napokon a Thanh Hoa harci szellemmel, elszántsággal és forradalmi szellemmel forrongott. Mivel az egész ország „próbára tette a tüzet” 3 próbán keresztül, amelyek egyben 3 forradalmi csúcspontot is jelentettek: az 1930-1931-es forradalmi dagály, amelynek csúcspontja a Nghe Tinh szovjet mozgalom volt; az 1936-1939-es forradalmi dagály; az 1939-1945-ös nemzeti felszabadító forradalmi dagály, a hősies és kitartó Thanh Hoa meggyújtotta saját tüzét, amely fényesen ragyogott a nemzet történelmének arany lapjain.

A fáklyafény pislákolt a Treo-barlang (Ngoc Trao község, Thach Thanh) közepén. A csapat 21 tagja – a Thanh Hoa gerilla önvédelmi erő tipikus katonái – esküt tettek a "Ngoc Trao Gerillacsapat" megalapítására, Dang Chau Tue elvtárs vezette a csapatot. A dicsőséges pártzászló alatt a "fénylő jádekőhöz hasonló szívek" együtt írták meg a "Ngoc Trao Gerilla Háborús Övezet" című hősi eposzt. Az újonnan létrehozott forradalmi erők és az országot megszálló gyarmati hadsereg közötti csaták hevesek voltak. A Ngoc Trao gerillakatonák rendíthetetlen és bátor szellemükkel számos ellenséges támadást visszavertek, és nem tudták elkerülni a veszteségeket és az áldozatokat. A túlerővel szembesülve a háborús övezet vezetése úgy döntött, hogy az összes erőt Cam Bao faluba (Vinh Loc) helyezi át, és kis egységekbe szervezi őket, megváltoztatva a műveletek irányát, hogy továbbra is fenntartsák az erőket a jövőbeli harcokra. Cam Bao falu lakói nem haboztak áldozatot hozni és nehézségeket vállalni, hogy teljes szívvel megvédjék és gondoskodjanak a Ngoc Trao katonákról. 1941. október 25-én este a teljes gerillacsapat elindult a tartomány forradalmi bázisai felé, felkészülve egy új csatára.

Minél jobban terjedt a forradalmi mozgalom, annál inkább emelkedett a lelke. A francia gyarmatosítók akkoriban szörnyetegekhez hasonlóan vonaglottak sebekkel borított testtel, "szemmel fizesve". Mindent beborított az ellenség vad terrorjának légköre. A Ngoc Trao-incidens után fehér terror hulláma söpört végig a tartomány minden olyan területén, ahol a párt jelenlétét és a forradalmi tömegek bázisait gyanították. Káderek, párttagok és forradalmi tömegek százait kínozták és börtönözték be. A Thanh Hoa börtönt forradalmi katonák töltötték meg, sok falut és tanyát leromboltak, és vagyonukat elkobozták. Hadseregünk és népünk egyetlen szívben egyesült, sietve készülődve az általános felkelésre a gyarmatosítók dühében és brutalitásában.

1945. március 9-én a japán fasiszták puccsot követtek el Franciaország ellen és monopolizálták Indokínát. Ezzel a helyzettel szembesülve a Párt Központi Bizottsága 1945. március 12-én kiadta a következő irányelvet: „Japán és Franciaország egymással és a tetteink ellen harcol.” Thanh Hoában 1945 áprilisának első napjaitól kezdve gyorsan konferenciát szerveztek a felkelés előkészítésére, eltökélten a következő jelszó felvetésével: „Írják ki a japán fasisztákat”, „önkéntes propagandacsapatokat” hozzanak létre a forradalmi bázis bővítésére; fejlesszék az önvédelmi és nemzeti megmentési önvédelmi harci egységeket, hozzanak létre japánellenes bázisokat, és induljanak el a hatalomátvételt célzó felkelés felé. Ezek az időszerű intézkedések döntő pillanathoz hozták a Thanh Hoa forradalmi mozgalmát.

Ezekben a hősies történelmi pillanatokban az 1945. július 24-i Hoang Hoa-i hatalomátvételi felkelés dobpergése úgy visszhangzott, mintha sürgette volna az emberek szívét, bátorította volna a szellemet és az akaratot, hogy „erőnket felhasználva felszabadítsuk magunkat”. A helyzet pontos felmérése után Hoang Hoa hadserege és népe jól felkészült volt, egy szívben egyesült, amint lábát erre a földre tették, „megelőzte” az ellenséget, és gyorsan győzelmet aratott. 1945. július 24-én délben a pártsejt és a kerület Viet Minh Bizottsága sürgősen tüntetést szervezett Con Ba Cay-ban Hoang Hoa hadseregének és népének örömére és ujjongására. A Pham Trung Bao kerületi kormányzó és a bábkormány bűneit elítélő vádirat ezrek szeme láttára visszhangzott. A felkelés emlékezetes történelmi eseménnyé vált, büszkeség forrásává a pártbizottság, a kormány és különösen Hoang Hoa kerület, és általában Thanh Hoa számára. Ez volt az a győzelem, amely megnyitotta az utat a felkelés előtt a hatalomátvételhez, és az egész tartományban a forradalmi mozgalom csúcspontjára lépett, az egész országgal együtt hozzájárulva az 1945-ös augusztusi forradalom sikeréhez.

A győzelem óta események és jó hírek sora követte egymást, táplálva a heves forradalmi harc szellemét. 1945. augusztus 13-án a Tartományi Pártbizottság kibővített konferenciát tartott Mao Xa faluban (Thieu Toan község, Thieu Hoa), hogy döntsenek a hatalomátvételt célzó népi felkelés megindításához szükséges politikáról és intézkedésekről. 1945. augusztus 15-én a japán fasiszták feltétel nélkül megadták magukat a szövetségeseknek. A Központ irányelveit kreatívan alkalmazva a tartomány tényleges helyzetére, azonnal létrehozták a Tartományi Felkelő Bizottságot Le Tat Dac elvtárs elnökletével, és kulcsfontosságú elvtársakat küldtek a helységekbe a hatalomátvétel vezetésére. 1945. augusztus 18-án éjjel és augusztus 19-én kora reggel a felkelő erők átvették a hatalmat Yen Dinh, Vinh Loc, Thach Thanh, Quang Xuong, Hau Loc, Ha Trung, Nga Son, Tho Xuan és Thieu Hoa kerületekben. 1945. augusztus 20-án Tinh Gia (ma Nghi Son város) és Cam Thuy kerületek sikeresen átvették a hatalmat. Thanh Hoa városában (ma Thanh Hoa város) a forradalmi erők számos okos, rugalmas, de határozott intézkedést hajtottak végre, hogy a japán fasisztákat és csatlósaikat megadásra kényszerítsék. 1945. augusztus 23-án emberek ezrei izgatottan özönlöttek a városközpontba, hogy üdvözöljék a forradalmi kormányt – az első népi demokratikus kormányt.

Az 1945-ös augusztusi forradalom „példátlan előrelépés volt az emberiség történetében”. A Ho Si Minh elnök vezette párt ötletes és bölcs vezetésével népünk felkelt, hogy letörje a rabszolgaság láncait, megdöntse a feudális rezsimet, megnyitva a forradalom nagy fordulópontját, megalapítva a Vietnami Demokratikus Köztársaságot – Délkelet-Ázsia első Népi Demokratikus Államát: „Négyezer év lapos mellkas, ma délután egy erős szél / felfújja. A szív hirtelen a nappá változik” (Augusztus Hue - To Huu). Az 1945-ös forradalmi ősz tüze új korszakot nyitott, a nemzet történetének legfényesebb korszakát – a Ho Si Minh-korszakot: „Vietnam vérből és tűzből / Sárból emelkedik, hogy fényesen ragyogjon” (Ország - Nguyen Dinh Thi).

79 év telt el az 1945-ös augusztusi forradalom sikere óta, de ez a szellem, a lendület és a dicsőséges győzelem bevésődött a nemzet történetébe, Thanh Hoa, egy tüzes ősz történetébe... Thanh Hoa Ho bácsira emlékezik. Szívünk Ho bácsira emlékezik. Emlékezzünk arra a szent pillanatra egy napsütéses őszi napon Ba Dinhben, amikor Ho bácsi ünnepélyesen felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot, kihirdetve a világnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság születését: "...Egy nemzetnek, amely több mint 80 éve bátran harcol a francia rabszolgaság ellen, egy nemzetnek, amely évek óta bátran áll a szövetségesek mellett a fasizmus ellen, ennek a nemzetnek szabadnak kell lennie. Ennek a nemzetnek függetlennek kell lennie". Szavai visszhangoztak a hatalmas őszi égbolton, a boldogságtól dobogó milliók szívében: „Vietnámnak joga van a szabadsághoz és a függetlenséghez, sőt, szabad és független országgá vált. Az egész vietnami nép eltökélt szándéka, hogy minden lelkét és erejét, életét és vagyonát e szabadság és függetlenség fenntartásának szenteli.” És akkor, a mai békéből mélyen megértjük Ho bácsi szavait: „Forradalmat csinálni, hogy a régi társadalmat egy újjá alakítsuk, nagyon dicsőséges ügy, de egyben nagyon nehéz feladat is, egy nagyon bonyolult, hosszú távú és fáradságos küzdelem”, amelyben „az elért győzelmeink csak az első lépések egy több ezer mérföldes úton”. Ezért „előre kell lépnünk, a forradalomnak előre kell haladnia. Ha nem haladunk előre, az azt jelenti, hogy visszavonulunk. És ha visszavonulunk, az elért győzelmeink nem lesznek képesek megszilárdulni és fejlődni”...

A cikk a "Thanh Hoa Gazetteer" I. kötetében található Földrajz és Történelem, Kultúra és Információ Kiadó anyagait használja.

Thuy Duong - Huong Thao

Forrás: https://baothanhhoa.vn/trong-bung-bung-anh-lua-222506.htm