A szójátéktól a... vitatkozásig

Talán ezért olyan egyedi és magával ragadó az írásmódja, minél többet olvassuk.

Kiadatlan posztumusz műveinek, a *Vegyes feljegyzések* 89/90-nek a nyitányán Vuong Hong Sen tudós tréfásan megjegyzi: „Költészet, szórakozottság, szórakozottság, szórakozottság”, önironikusan hozzáteszi: „Kilencven éves, nyüzsög. Hétköznapokon szeret »halfarkú halszószt« enni, ami magát a halat jelenti, a farokrészt, amiben sok hús van, megtartja magának. Mivel azonban a halfarkú halszósz drága és megfizethetetlen lett, a menye egy fedeles tányért szolgált fel neki. Amikor kinyitotta, csak »finomra őrölt durva sót« látott. Dühös lett, és megkérdezte: »Nincs több halfarkú halszósz, mi?«” A menyem így válaszolt: „Elegem van abból, hogy folyton halfark-halszószt eszem, ezért ma tört sót kínálok neked. Te egy olyan ember vagy, aki szereti a szójátékokat, szóval ha nem kérsz halfark-halszószt, akkor legalább egyél »tört sót«, és kérlek, fogadd el hálám jeléül.”

Vuong Hong Sen úr kézzel írott szójáték-verse

Miután elolvastad, biztosan el fogsz nevetni magadon.

A szójáték művészetével kapcsolatban a Thanh Nien újság 2017. október 14-i számában, „A vietnami szójáték mókája” című cikkében Le Cong Son újságíró Nam Chi Bui Thanh Kien kutató értékelését idézte: „A szójáték kezdetektől fogva ügyesen ötvöz két elemet: a szójáték technikáját és a vulgaritást. A Cong Quynh és Ho Xuan Huong szójátékában is jelen lévő „vulgáris” elem nagy hatást gyakorolt, és mára a szójáték inherens jellemzőjévé vált.” „A szójáték jelensége Észak-Közép-Vietnamban keletkezett, és annak déli irányú vándorlását követte.” Ezt láthatjuk Mr. Sen önironikus költészetében is; egy olyan verset választottam, amelyben „egy bothoz hasonlította magát, amely haszontalanul él, és elfoglalja a teret”:

A belek kiállnak, ne felejts el őrködni a kiabálási területen.

Egy kilencvenéves varangy fél a szegénységtől.

A víznek nincsenek lábai, akkor hogyan tud "megállni egy helyben"?

A láb nélküli uborka továbbra is "uborka".

A kalandvágyó fiatalember sántikálva haladt.

A lányok, akik szeretnek tündéreken hintázni, csak úgy hemperegni fognak.

A kilenchetes ünnepségre várva sor kerül a vers- és kalligráfiaversenyre.

A rímelő párost egymás után számoljuk.

Így folytatta: „Azt hittem, piacot vezetek, közép- és dél-vietnami irodalmi barátaim rímelő verseket írnak, de csak Te Nhi javított ki két verset, amelyek igazán felbosszantották egy tanárt.” Most pedig választok egyet:

Ne horgonyozz le, még szakadó esőben és szélben sem.

Amíg van erőd és képességed járni, addig nem leszel szegény.

Hallottam történeteket a kéjsóvár istenről, akinek éles hallása és látása volt.

A gyönyörű nő festményét nézve az ember szeme nem hunyorít.

Akár nyerünk, akár veszítünk, tekintsünk el Európa és Ázsia bohóckodásaitól.

Miért veszekednek, mint a kutyák a macskákkal?

Kilencven évforduló ünneplése gyöngyfűzérrel.

Száz év telt el, és számolom a napokat, mióta ezt viseltem.

AMIKOR AZ ÖREG VUONG HONG SZEN… VITATKOZOTT

Nemcsak szójátékokat használt, de időnként láthatjuk, ahogy Mr. Sển olyan dolgokról „vitatkozik”, amelyeket sokáig figyelmen kívül hagytak. Posztumusz művében, a *Miscellaneous Records* 89/90-ben Do Chieu úr *Luc Van Tien* versének két sorát tárgyalja. Jelenleg minden nyomtatott változat egyértelműen kimondja:

Hallgassatok csendben mindenkit!

Gondolj a múlt hibáira, és légy óvatos a jövőre nézve.

Szerinte azonban a kifejezésnek így kellene szólnia: „Cselekedj, maradj feltűnő, légy óvatos azzal kapcsolatban, ami utána történik”, a következő érvvel: „Ne felejtsd el megemlíteni a »légy feltűnő« dallamát, négy szót, amelyeket bárki, aki olvassa vagy énekli, megfeszít. Mi itt ismerjük a »tarts feltűnő« és a »légy óvatos« kifejezéseket, és emlékszünk arra, hogy ha valaki ismeri a hegedű dallamát, akkor megfoghatja a botot, előretolhatja, hogy megkapja a »kerüld« szót, és hátrahúzhatja, hogy megkapja a »vigyázatos« szót, ez hihetetlenül erőteljes, és váratlanul egy olyan zeneművet hoz létre, amely egyszerre kellemes a fülnek, erőteljes a hangnak és nem kényszeres.”

Ez a vélemény minden bizonnyal megkérdőjelezhető lesz, mivel a szimmetria szerint a „vad” kontra „jó”, valamint az „előtte” kontra „utána” logikusabb. Egy kiváló íráskészséggel, mélyreható tudással és széleskörű műveltséggel rendelkező tudós, mint maga a tudós, biztosan tudja ezt; hogyan használhatta volna a „megtart” és az „elkerül” szavakat? Kezdetben én is így gondoltam, de bármit is mondok, annak e mű legkorábbi nyomtatott változatán kell alapulnia.

Ezt szem előtt tartva újraolvastam a Les poèmes de l'annam - Lục Vân Tiên ca diễn című könyvet, amelyet Abel des Michels nyomtatott Franciaországban 1883-ban, ez volt az első kiadás, amelyet Đồ úr még életében nyomtattak. A 27. oldalon ez a vers található, pontosan úgy, ahogyan Sển úr az előbb elemezte: „Tartsd észben a múltbeli hibákat, légy óvatos a jövőbeli következményekkel.” Aztán a 20. század első felében Dél-Vietnámban nyomtatott kiadások is így nyomtatták.

Ami Luc Van Tien szereplőit illeti, 1919-ben Saigonban kiadták Bui Kiem népdalának egy változatát, amelyet Nguyen Van Tron írt. Sen úr szerint ez a műfaj, ha helyesen írják, a „giam” nevet viseli. Itt feljegyzi „Nguyen Van Theu, aki 1926-ban született a Rach Ban hídon, a mai Co Bac utcában”, és népdalénekes volt, aki giam énekléséből élt. Ez a személy Bui Kiem verseinek szavalásakor ezt mondta: „Személy szerint az eredeti szöveg számos sorát nehéznek találtam simán és kellemesen énekelni, ezért verseket adtam hozzá, és sok szót illesztettem be, amelyeket módosítottam és díszítettem, hogy illeszkedjenek a dal emelkedő és süllyedő hangjaihoz. Figyelmen kívül hagytam az irodalmi szabályokat; csak az egyszerű, népi szívem szerint tudtam énekelni… Például az első sor: „Hirtelen Bui Kiem belépett a házba”, az eredeti szövegben csak hat szó volt, „Hirtelen Bui Kiem belépett a házba”, és a „testvér” és a „lép” szavak hozzáadása már „verbális díszítésnek” minősül.”

Ebből a magyarázatból Mr. Sển a következő következtetésre jutott: „A ’giặm’ szót úgy értelmezem, mint ’halszósz és só hozzáadása’, hogy az étel ízletesebb, sósabb és élvezetesebb legyen.” Helyes ez a magyarázat „tudományos kutatás” szempontjából? A Nghệ Tĩnh Giặm Singing (2 kötet, Social Sciences Publishing House, 1963) című könyv olvasása során azt látjuk, hogy Nguyễn Đổng Chi professzor társszerző és Ninh Viết kutató szintén a „giặm sing” (egyetemi éneklés) és nem a „dặm sing” (délemi éneklés) állításait erősítik meg, és hasonló magyarázatot adnak a fenti értelmezéshez:

„A »giặm« kifejezés azt jelenti, hogy valamit hozzáadunk, kitöltünk, kiegészítünk vagy kiegészítünk valamit, ami hiányzik, hogy betöltsünk egy olyan űrt, amely még befogadja azt... Gyakran előfordul, hogy egy dal komponálásakor be kell illeszteni egy »ismétlést« (vagy »ismétlést«), innen ered a »giặm éneklés« elnevezés.”

A második értelmezés abból a tényből fakad, hogy a „rímelő éneklés” gyakran rímeléssel jár. Általában a hívás-felelek éneklésnél a dal első sorának rímjének rímelnie kell a kérdés utolsó sorával. Például: Kérdés: „Kérlek tőled néhány szót / Kérlek, magyarázd el világosan.” Válasz: „Az imént mondott szavak / Szomorúságot okoztak nekem.” A rímelő vagy rímelő éneklés cselekedetét „giặm”-nek, más néven „bắt xắp”-nek nevezik. Ezért a „rímelő éneklést” néha „hát xắp”-nek (vagy „hát luồn”-nak) is nevezik, ahogy egyesek az utóbbi időben nevezik (14-15. o.).

(folytatás következik)

Forráslink: https://thanhnien.vn/di-cao-chua-tung-cong-bo-cua-hoc-gia-vuong-hong-sen-tu-noi-lai-toi-cai-185230511235207107.htm