Tavasszal enyhe és hűvös az idő, a gyenge eső segíti a rizsnövényeket gyökeret ereszteni és kizöldülni a földeken, a kertben pedig a zöldségek buján és élénken nőnek. A kezdetben gyenge növények mindössze egy hónappal később lila virágokkal borulnak ki, szép emlékeket idézve fel. Anya kertjét egy kis napfény fürdeti a lila virágokban. A nővérem lila ruhájában ugrálva jön haza az iskolából. Anya közelben és távol is dolgozik, csigákat és rákokat gondoz. Apa a verandán ül, bambuszcsíkokat hegyez, és az év jövés-menését szemléli.
Padlizsán Nghe An tartományból. Fotó: Thanh Tam |
Aztán lehullanak a virágszárak, és fiatal padlizsánok kelnek ki. Ezek a szelíd, könnyed padlizsánok, mint egy szegény család gyermekei, minden nap duzzadnak és egészségesek a várakozásban. És több mint egy hónap múlva már tele van a kert zöld és lila padlizsánnal. Még körülbelül egy hónapot várunk, amíg a padlizsán megérik, aztán learatjuk és savanyítjuk őket. Minden alkalommal több kosár padlizsánt savanyítunk. A padlizsán leszedése után eltávolítjuk a szárakat, napon szárítjuk őket, amíg a héjuk ráncosodik, mint egy öregasszonyé, majd tisztára mossuk őket, és agyagedényekbe tesszük, 90 fokos sós vízzel leöntjük, amíg a padlizsán teljesen el nem merül. Ezután egy bambuszszűrőt helyezünk a tetejére, és egy kővel lenyomjuk. Nem tudom, mióta van ott a padlizsánt nehezítő kő, de az évek során belülről kifelé kopott, és tökéletesen kerek kőgyűrűvé vált. Minél tovább savanyítjuk a padlizsánt, annál sósabb lesz, és minél sósabb lesz, annál ropogósabb lesz. Egy teljes év után szinte az összes eltűnt, és csak egy halom savanyúság maradt, amit egy új üveghez lehet felhasználni.
A padlizsán lehet több mint egy éves, de akkor a legjobban ízlik, amikor éppen kezdenek romlani. Ilyenkor a padlizsánt csak körülbelül fél hónapja sózzák, még nem annyira sósak, hogy olyan legyen, mintha azt mondanák: "Gyorsan, vezess a kúthoz/ Különben szomjan halok a padlizsános üvegedtől!" Ezért hívják "éretlen padlizsánnak" (olyan padlizsán, ami még nem érett). De vannak, akik azt mondják, hogy a padlizsán "éretlen", mert amikor beleharapsz egybe, kielégítő ropogást hallasz, és nem tudod megállni, hogy ne kiáltsd fel magadból: "Ó!" (még akkor is, ha félénk újdonsült meny vagy), mert annyira finom! Nemcsak hogy nem fognak kritizálni azért, mert rossz modorú meny vagy, de akár az anyósod kegyeit is elnyerheted, ha közvetve megdicséred a padlizsánsavanyító képességeit.
És ekkor történik meg az is, amikor „Április hozza a harmonikus rizsültetést mindenhol / Május hozza az aratást / Ömlik az eső, víz elárasztja a földeket.” A májusi aratás épp befejeződött, a magtár még tele volt rizzsel, és anyám nagylelkűen adott egy fél konzerv friss rizst minden étkezéshez. A kert sarkában vörösen lángoltak a csiperkeparadicsomok, garnélarákok szaladgáltak a kosárban, amit a nővérem félretett az eső után, és friss lằng levelek, amiket a bátyám kényelmesen gyűjtött össze a favágóktól Đồng Bản-ben. Az a rizs, a lằng levélleves garnélarákkal, az a csiperkeparadicsom, egy tál ecetes paradicsommal – úristen, annyira finom volt, hogy legszívesebben egy tucatot lenyűgöztem volna belőlük!
A savanyított padlizsán fokozatosan sóssá és enyhén szárazzá válik, és az üvegnyi savanyított padlizsán lassan kiürül, mivel Nghe An tartományban egy tál savanyított padlizsán ritkán hiányzik az étkezésekből. Ez általában így van a savanyított padlizsánnal Nghe Anban, de a két kerület (korábban Dien Chau és Yen Thanh) Dong Yen területén van egy különleges étel: a melasszal és disznózsírral pirított padlizsán. Télen, amikor a hal és a garnélarák kevés a földeken, az anya sajnálja, hogy a gyerekei állandóan savanyított padlizsánt esznek, ezért azt javasolja, hogy melasszal és disznózsírral pirított padlizsánt készítsenek. Egyáltalán nem bonyolult. Egy tál félbevágott és hagymával, chilipaprikával és nátrium-glutamáttal pácolt savanyított padlizsán, melasszal és olvasztott disznózsírral összekeverve, valamint néhány ropogós sertéshúsos tepertővel, vonzó. „Egy pislákoló tűz a kora reggeli ködben / Egy meleg, megnyugtató tűz” a hűvös téli reggelen, hirtelen meghökkentő, sercegő hanggal lobban fel, majd örömmel tölt el, a sós, édes, illatos és fűszeres ízek harmonikus keverékével. Egy fazék illatos rizs egy tányér melasszal és disznózsírral pirított padlizsánnal a nehéz időkben gyermekeit nevelő szegény anya mérhetetlen szeretetét és gondoskodását jelképezi!
A néhai költő, Võ Văn Trực, aki a Đông Yên kerület szülötte, egyszer mesélt nagybátyámnak, Phan Xuân Hạt költőnek egy történetet, amit véletlenül hallottam: Egyszer egy költészetkedvelő hanoi barátja meghívta vacsorára. A régi hanoi családokra jellemző ételek, mint a tavaszi tekercs, húsgombóc, kolbász és sonka mellett meglepődve látott egy tányér mézzel és disznózsírral pirított ecetes padlizsánt. Minden formaság nélkül enni kezdett, felkapta a padlizsánt, megette a rizst, és úgy élvezte az ételt, mintha visszatért volna szülővárosába, Hậu Luật faluba. Miután végzett, megpaskolta a teli hasát, és megkérdezte: "Miért van itt ez a padlizsánétel?" Barátja az anyjára mutatott, és kuncogott: "Anyám elolvasta az esszédet, és annyira ínycsiklandónak találta a Nghệ An-i pirított ecetes padlizsánt, hogy megpróbálta maga elkészíteni!" Elmélázott: „Anyám ezt az ételt az egész családnak készítette, különösen a hideg évszakban. Soha nem gondoltam volna, hogy egy hanoi család asztalán is szerepelni fog. Köszönöm, hogy újra megehettem anyám ételét!”
Ami engem illet, mivel hiányzott az anyám, aznap reggel megkértem a feleségemet, hogy készítsen mézes-disznózsíros wokban sült padlizsánt, egy Nghe An tartománybeli ételt. Miközben nghe an-i feleségemet néztem, ahogy az ételt készíti, dúdolgattam: „Ó, az a nghe an-i padlizsán! Minél sósabb, annál ropogósabb! A mézes-disznózsíros wokban sült padlizsán annál finomabb, ha a feleségem wokban süti!” Olyan volt, mintha a két tartomány eggyé vált volna!
Phan Xuan Luat
Forrás: https://baodaklak.vn/xa-hoi/202507/ai-oi-ca-xu-nghe-05812e2/
Hozzászólás (0)