Az ősi falvak nevének megőrzése

VHO - A kormány 2026. április 8-i 105/NQ-CP számú határozatának kiadását követően, amely kihirdette a Párt Központi Bizottságának 210-KL/TW számú, a falvak, tanyák és lakóövezetek átrendezéséről szóló határozatának végrehajtására irányuló cselekvési programot, Dr. Bui Hoai Son docens egy újságban cikket publikált "A falu lelkének megőrzése a megújulás ritmusában" címmel. Személy szerint nagyon időszerűnek és relevánsnak tartom a cikket. Szeretnék azonban néhány további gondolatot is hozzáfűzni az ősi falvak nevének megőrzésével kapcsolatban.

Először is, beszéljünk a „falu” megnevezésről. Valójában történelmileg országunkban soha nem volt falu nevű közigazgatási egység. A feudális korszak alapvető közigazgatási egységei közé tartoztak a községek, tanyák, kerületek és városok, míg az augusztusi forradalomtól kezdődően a közigazgatási egységek a tanyák és falvak voltak.

Hol található tehát a falu? Nos, a köznép körében. Mit jelent a „falu lelkének megőrzése”, ahogy Bui Hoai Son író említi? Nem a „falu lelkét”, hanem inkább, ha a feudális állam közigazgatási megnevezései szerint nézzük, a falu lényegében egy község, tanya, falu, tábor, kórterem vagy hivatal – ezek az alapvető lakóegységek.

Például a szülővárosomban a feudális korban a hivatalos cím An Ba község volt, de az emberek mindig An Ba falunak hívták, és a közösségi házat An Ba falu közösségi házának hívták (nem An Ba község közösségi házának). A szülővárosom mellett Chu Tuong Ty falu volt, amely az öntőiparban dolgozók faluja volt. Az emberek Chu Tuong falunak is nevezték, a falusiakat pedig Chu Tuong falusiaknak. Vagyis a "falu" nem hivatalos cím volt, hanem népi név, amely a hivatalos címeket helyettesítette: község, falu, tábor, tanya és hivatal. Néha az emberek össze is vonták a neveket, hogy falunak, falunak vagy faluközösségnek nevezzék.

Phan Dai Doan professzor a „Vietnami falvak és községek - Néhány gazdasági, kulturális és társadalmi kérdés” című könyvében (Nemzeti Politikai Kiadó, 2000) ezt írta: „A falu egy polgári települési egység, a község pedig egy alapvető közigazgatási egység.” Érthető, hogy a hivatalos megnevezések (falu, község, tanya stb.) erősen adminisztratív jellegűek, míg a népi megnevezések (falu) inkább a kulturális mélységre és életre összpontosítanak. Az augusztusi forradalom óta az alapvető közigazgatási megnevezéseket községeknek és tanyáknak is nevezik, a hivatalos falumegnevezés nélkül. A falvak mégis implicit módon léteznek. Ez a falu fogalmára utal.

A falvak konkrét nevei hihetetlenül mélyenszántóak és gazdagok. Phan Dai Doan professzor a fent említett könyvében felsorolta az Északi-Delta régió ősi és nagyon ősi faluneveit, mind nôm, mind vietnami nyelven. Sok más falunév a kínai-vietnami szóosztályba tartozik. Bizonyos esetekben egy falunak vagy községnek egyszerre van kínai-vietnami (hivatalos) neve és nôm (népi) neve, például a szülővárosomban, Quat Lam (kínai-vietnami) faluban, amelyet általában Cay Sung faluként ismernek.

Bizonyos esetekben egy falunak vagy községnek csak egyetlen neve lehet. De bármi is legyen a név, általánosságban elmondható, hogy a falunevek ősidők óta léteznek. A toponímiát tanulmányozva azt tapasztaltam, hogy az augusztusi forradalom után létrehozott községek nevei gyakran újonnan keletkeztek, míg a feudális korból származó falvak és községek nevei a kisebb tanyáktól öröklődtek, amelyek már évszázadok, sőt évezredek óta léteztek.

Így, figyelembe véve az idő mélységét, a falu elnevezése valóban hagyományos. Az emberi érzelmeket tekintve a faluhoz való kötődésnek erősebbnek kell lennie, mint a (korábban) kerülethez vagy tartományhoz. Ez azért van, mert egy kisebb tér bensőségesebb kapcsolatot igényel, mint egy nagyobb. És ez a „falusi kultúra” jellegzetességének is köszönhető, amely a vietnami kultúra egyik kiemelkedő jellemzője, és amelyet egyes kutatók gyakran megvitatnak.

Ezért úgy értelmezem, hogy Bui Hoai Son szerző szándéka a „falu lelkének” megőrzésével az, hogy módokat találjon az ókortól létező falvak nevének megőrzésére, különösen azokéban, amelyek kiemelkedő kulturális hagyományokkal rendelkeznek (mint például Ho falu népi festményeivel vagy Bat Trang falu fazekasságával), miközben mi az általános irányelvek szerint szervezzük át a falvakat és a lakóövezeteket.

Ha valaki nem érti, hogy a „falu” maga a lélek és szent kultúra azoknak az egységeknek, amelyeket korábban hivatalosan községeknek, tanyáknak, táboroknak, vagy a mai falvaknak és lakóövezeteknek neveztek, akkor könnyű elgondolkodni vagy kritizálni: Ha a közigazgatási rendszerben nincs „falu” nevű egység, akkor mi az az úgynevezett „falusi lélek”, amelyet meg kell őrizni? A név csak egy név, de biztosan továbbadja a múlt értékes hagyományos szellemét, és semmi sem pótolhatja azt.

Forrás: https://baovanhoa.vn/van-hoa/bao-ton-ten-lang-co-229722.html