A fenti mondatban a "căn cước " jelentése "gyökér, alap". Kínai eredetű összetett szó, amely a "căn " (根) és a "cước" (脚) két karakterből áll. A "Căn" jelentése a fa gyökere; alap, eredet… (és egyéb jelentések); a "cước" jelentése egy személy vagy állat lába; egy növény kis gyökere (és egyéb jelentések).
Kínaiul az „identitás” (根脚/跟腳, gēn jiǎo ) összetett szó a sarokra; egy növény gyökerére vagy egy építészeti szerkezet alapjának; egy dolog alapjára; egy megfelelő cipőméretre (észak-kínai dialektus); közvetlen utódra; szolgára vagy segítőre utal ("ez az identitás meglehetősen hűséges a gazdájához" - Nemzeti Nyelvi Szótár ). Ebben a szövegben azonban az „ identitás ” jelentése "családi háttér, származás, történelem" ("..., megharaptam az ujjam, vércsíkokat írtam a papírra, részletezve szüleim nevét és identitásom eredetét" - Függelék a Nyugati Utazás 8. fejezetéből).
Vietnámban a „személyi igazolvány” kifejezés a francia gyarmati időszakban jelent meg, a francia „Carte d'identité ” szó fordításában. Például Tran Thuc Linh „Abridged Legal Terminology ” (1965) című könyve kimondja: „Identité (carte d'): személyi igazolvány. Az 1918. november 9-i rendelet létrehozta a személyi igazolványt” (561. o.). 1946. szeptember 6-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának elnöke rendeletet adott ki a polgári igazolvány használatáról a személyi igazolvány helyett. 1957-től a polgári igazolványt a polgári igazolvány (más néven személyi igazolvány vagy személyazonosító okmány ) váltotta fel. 2016-tól a polgári igazolványt a polgári személyi igazolvány váltotta fel. 2023. november 27-én a Nemzetgyűlés elfogadta a személyi igazolványokról szóló törvényt, amely a polgári személyi igazolványt személyi igazolványra nevezte át (2024. július 1-jétől hatályos).
Dél-Vietnámban a „személyi igazolvány” kifejezést 1975 áprilisáig használták. Bár kínai-vietnami kifejezésről van szó, a „ személyi igazolvány” nem a megfelelő kínai „személyi igazolvány” (身分證, Shēnfèn zhèng) kifejezés fordítása. A személyi igazolvány prototípusa Kínában jelent meg a Tang-dinasztia idején, amelyet a császári udvar állított ki „Halpecsét” (魚符) néven, és tisztviselők kitüntetésére használták. A halpecsét egy hal alakú, fából vagy fémből készült tárgy volt, két részre osztva, balra és jobbra, kis lyukakkal a rögzítéshez, amelyekre a tisztviselő nevét, munkahelyét és rangját vésték. A Ming-dinasztia idején a személyi igazolványokat minden társadalmi réteg számára használták, „Ya-kártyának” (牙牌) nevezték. Manapság a legtöbb modern személyi igazolvány Kínában csúcstechnológiás intelligens kártya, amelyet számítógépek tudnak beolvasni és leolvasni.
A japánok a személyazonosító okmány kifejezést is használják (身分證, みぶん しょう), de gyakran használják az Identity Document kifejezést (身分証明書, みぶんしょぇぇああしょう) (angolul: személyazonosító okmány) - általában "személyi azonosító okmányként" emlegetik.
Jelenleg a világ számos országa használ különböző típusú személyazonosító okmányokat. Egyes országokban nincsenek személyi igazolványok; ehelyett útlevelet, társadalombiztosítási kártyát, bank által kiállított személyi igazolványt vagy jogosítványt stb. használnak.
[hirdetés_2]
Forráslink
Hozzászólás (0)