1. A nagybátyám neve Huan, és több mint negyven éve távol él szülővárosától. Vung Tauban telepedett le, és valószínűleg csak az elmúlt tíz évben, amikor az élet stabilizálódott, kezdett gyakrabban hazajárni. Úgy tűnik, az öregség közeledtének előérzete a gyakoribb hazatérések mozgatórugójává vált.
A helyi újságnak délről küldött cikkekben – Nguyen Dai Buong aláírással – homályos, meghatározhatatlan, mégis makacs nosztalgiaérzést olvastam. A Dai Buong az a név, amelyet az 50 év felettiek használnak a Thu Bon folyó felső szakaszán élő falujukra.
Úgy tűnik, csak nekik van tapasztalatuk megőrizni a Thu folyó bal partján fekvő Dai Buong falu emlékét – azt a helyet, ahol a 13 családból álló „esküdt testvériség” története, kölcsönös szeretettel egyesülve, felépítette a buja zöld Dai Binh falut, amely gyümölcsökben és zöldségekben hemzseg.
A Dai Binh, más néven Dai Buong, egy régi falu neve, amely Quang Nam legrégebbi falvaival egy időben létezett. 1602 óta, miután Nguyễn Hoang úr megalapította Quang Nam közigazgatási központját, és meghatározta a falvak, községek, körzetek és prefektúrák rendszerét, léteztek Dai Buong és Trung Phuoc falvak is.
A Dai Buong vagy a Dai Binh lényegében ugyanaz a hely, de azok az emberek, akik évek óta távol élnek szülővárosuktól, még mindig magukkal viszik gyermekkori otthonuk nevét.
A folyónak ezen az oldalán található Trung Phuoc falu, amelyet ma városként tartanak számon, egy olyan piaccal rendelkezik, amely régebbi, mint maga a falu neve. A folyó két oldalán fekvő Dai Binh és Trung Phuoc falvak évszázadok óta zűrzavar és szétválás áldozatai.
Egy komp és egy híd választja el őket egymástól, mégis a falusiak modora merőben más. Trung Phuoc lakói gyors észjárásúak és ravaszak, ami a Nong Son szénbányából eredő ipari életmódjuk, valamint az oda letelepedett kitelepített emberek városi életének hatásának köszönhető. Ez azért is van, mert a piac a föld közepén fekszik – a Ty, Se és Dui Chieng felsőbb területeiről származó termékek gyűjtőhelye, ahol az árukat lefelé szállítják, a halat és a halszószt pedig a Hoi Anból felfelé közlekedő kompokról érkeznek.
Dai Binh lakói szelídek és halkan beszélnek. A Dai Binh lányai Quang Nam tartományban híresek szépségükről. De Trung Phuoc asszonyai találékonyak és rátermettek.
Több mint 15 évvel ezelőtt, amikor Nong Son kerületet létrehozták, még Quang Nam lakói sem ismerték ezt a helyet. De ha megemlítenéd, hogy a kerületben találhatók Dai Binh és Trung Phuoc falvak, valamint a Nong Son szénbánya, mindenki meglepődne, mintha tudnának... valamit.
Azért hallgatták, mert a „Que Son, a szeretet szülőföldje” című dal lágy dallamában Dinh Tham zeneszerző és Ngan Vinh költő megemlítette a „Trung Phuoc komp” nevét. Hasonlóképpen, a távolról érkezők is ismerik Dai Binh falut, mert Quang Nam tartomány szívében található „miniatűr dél-vietnami faluként” hallották.
A művészethez és a médiához való kapcsolata miatt a Trung Phuoc, a Dai Binh magasabb státuszt kap a térképen, mint a földrajzi elhelyezkedése.
2. Egy fiatal felhozta a helységnevek és falunevek témáját, és megkérdezte: „Hány olyan név van Hanoiban és Saigonban, amely már nem szerepel a térképen, mégis halhatatlan az emberek szívében?”
Nem tűnik el, mert a nevek nem léteznek az emberiség véges emlékezetében; inkább azon túlmutat – egy üledék, amely magában foglalja a spirituális értékeket. Már nem a közigazgatási dokumentumokban található meg, hanem irodalmi művekben, versekben és dalokban lesz jelen.
Már nem korlátozódik a mindennapi életre, a kutatások közepette is megmarad, az emberi emlékezetben, generációkon át öröklődik dédelgetett dolgok elnevezésein keresztül, mint például a gyermeknevek, az alkotói alkotások álnevei... Még egy régi falu nevét is átviszik az új települések elnevezésére. Új otthonaikban megkettőzik szülőföldjüket...
Várhatóan idén júliusban Nong Son kerület közigazgatási egyesülésre kerül sor – visszatérve Que Son kerület nyugati részévé. A Trung Phuoc város neve minden bizonnyal megmarad, akárcsak a Dai Binh, Trung Phuoc 1, Trung Phuoc 2 stb. városrészek. Ami a Nong Son nevet illeti, az valószínűleg „halhatatlan” marad az emberek szívében a Nong Son szénbánya és a Nong Son híd neve miatt.
Nguyễn Dai Buong bácsi elmesélte, hogy 1963 körül ő és az apám is a Dong Giang Középiskola, a mai Hoang Hoa Tham Középiskola ( Da Nang város) diákjai voltak.
Az elkövetkező években hevesen dúlt a háború, és mindkét család csatlakozott a Hoang Van Thu különleges övezetbe menekülőkhöz – amely ma négy községet foglal magában: Que Loc, Que Trung, Que Lam és Que Ninh.
Az olyan városokból, mint Da Nang, Hoi An és a környező síkságok, elmenekült emberek Trung Phuoc és Dai Binh környékén telepedtek le. A felszabadulás után sokan visszatértek a városokba, de a többség úgy döntött, hogy Trung Phuocban marad, beleértve a nagyszüleim családját is.
Sok Dai Binh falubeli család telepedik le külföldön, vagy él nagyvárosokban. Csendben „vándorlásba” kezdenek, hasonlóan a történelmi vándorlásokhoz, amelyeket ez a föld egykor átélt. De a múlttal ellentétben magukkal viszik annak a földnek a nevét, amely táplálta őseiket, és amelyből kinőtték a Dai Binh falu Tran és Nguyen klánjait idegen földeken...
Forrás
![OCOP a Tet-szezonban: [3. rész] Az ultravékony rizspapír elszabadul.](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fvphoto.vietnam.vn%2Fthumb%2F402x226%2Fvietnam%2Fresource%2FIMAGE%2F2026%2F01%2F28%2F1769562783429_004-194121_651-081010.jpeg&w=3840&q=75)
Hozzászólás (0)