"Üdvözlet Dien Bien Phu katonáinak!"

Mélyrehatóan ismerve és átfogóan szemlélve a nemzeti történelmet, egy olyan személy tapasztalataiban és érzéseiben gyökerezve, aki mélyen kötődött a nehézségekhez, áldozatokhoz, veszteségekhez és dicsőséges győzelmekhez, To Huu írt és dicsérte a kis Luomot, egy hírvivő lányt; a Viet Bák idős asszonyait és anyáit; a Bác Giangból származó lányt, aki lerombolta a főutat; a katonát a Nhe-hágón; az északnyugatra tartó katonát... Mindannyian hozzájárultak a francia gyarmatosítás elleni ellenálláshoz. Azonban csak a Dien Bien Phu hadjárat befejezése és népünk győzelme után voltak elég érzelmek a költő számára ahhoz, hogy megírja az "Üdvözlet a Dien Bien Phu katonáinak" (1954. május) című verset.

Az „Üdvözlet Dien Bien Phu katonáinak” egy erőteljes, vibráló vers hősies, felemelő és dinamikus hangvétellel, számos különböző szintet felölelve. A közel 100 soros vers viszonylag nagyszabású. Összességében három fő részre oszlik: az I. rész (az első négy versszak) a győzelem hírének kézhezvételekor érzett közös örömöt és érzéseket rögzíti; a II. rész (a középső négy versszak) közvetlenül a hadjáratot írja le; a III. rész (az utolsó két versszak) pedig a győzelem hatását tárgyalja. A vers viszonylag stabil négy-, öt- és hét szótagú versstílusban írt részeket tartalmaz, ismerős, gördülékeny hat-nyolc méteres sorokkal. Általánosságban elmondható azonban, hogy szabadverses versről van szó, a legrövidebb sor három szótagú, a leghosszabb pedig tizenhárom szótagú. Az egyes versszakokban és szakaszokban a sorok száma a szerző gondolataitól és érzéseitől függően változik.

Ami meglepi az olvasókat, az az, hogy To Huu költő szívből írt, érzékenységgel a kor égető eseményei iránt. Ezért a „Hail to the Dien Bien Phu Catholics” című vers nyitánya valóban egyedülálló:

Éjféli hírek

Sürgős, sürgős!

A ló felrepül a dombra.

A fáklya megvilágította az erdőt.

Ez a négy versessor egyszerre figuratív és hangutánzó. Ahelyett, hogy a lópaták útközbeni dobogását hallaná, a szerző a „Gyors, gyors” kifejezést használja, ami segít megérteni, hogy a ló a nemzet történelmi örömének erejét kapja, hogy „felrepüljön a lejtőn”. De ez a repülő ló ereje, amikor „a fáklya megvilágítja az erdőt”, azokhoz az emberekhez fűződik, akik elsőként kapják meg a győzelem hírét – Dien Bien népéhez, akik egykor elválaszthatatlanok voltak a katonáktól. És a Dien Bien Phu győzelmének híre láthatatlan madárrá vált, amely a világ minden szegletébe elrepül.

Ma este közeli és távoli barátok...

A hír biztosan örömet és közös boldogságot fog hozni.

A „Dien Bien Phu katonáinak üdvözlet” című vers narratív stílusban íródott, nem a költői zenével vagy a szavak dallamos díszítésével, hanem a lövészárokban harcoló katonák közvetlen harci tapasztalatainak mély súlyával hagy benyomást az olvasóra.

A heves és fáradságos csatákat „vérrel kevert sárral” vívták, de a katonák haza iránti feltétlen hűségének köszönhetően „bátorságuk nem ingott meg/akaratuk nem halványult el”. A Dien Bien Phu hadjárat számos hősies alakot hozott a nemzet dicsőségére, mint például Be Van Dan, Phan Dinh Giot és To Vinh Dien... A vers a hősies Dien Bien Phu katonákat dicséri rendkívül bátor tetteikért. A költő olyan példaértékű személyiségektől merít anyagot, mint Be Van Dan, To Vinh Dien és Phan Dinh Giot... de nem áll meg egyetlen egyéni névnél sem. To Huu költő költői szobrokba véste a nevüket:

A bajtársaimat eltemették, hogy fegyvertartókat készítsenek belőlük.

Lőrésfedél

Átkelés egy szögesdrót-hegyen

Egy tomboló vihar

Azok a bajtársak, akik a hátukat használták a tüzérség megmentésére.

Még csukott szemmel is, még mindig beléd kapaszkodom, a testem összetört.

Kezek, melyek hegyeket faragtak és bombákat gurítottak

Mindenképpen szabaddá tegyétek az utat az autónknak.

Csatatéri erősítések.

Ezek a hősök feláldozták fiatalságukat a hazáért és a népért, ezeréves hazafias hagyományokban kovácsolódva. Dien Bien Phu katonái több ezer katona és nemzetvédelmi csapat volt a Dien Bien Phu erődítményében, szembenézve az ellenséggel, elszántan harcolva a hazáért a halálig. Dien Bien Phu katonái egyben civil munkások is voltak, akik éjjel-nappal robotoltak az utánpótlás szállításával... Rendíthetetlen hittel rendelkeztek, amely a "Kezek, amelyek hegyeket faragtak és bombákat gurítottak", az "Utak megnyitása járműveink számára, hogy elérjék a csatateret és erősítést nyújtsanak", és a "Pha Din hágón nők rakományt cipeltek, férfiak árut szállítottak / A Lung Lo hágón férfiak énekeltek, nők skandáltak". Az egész nemzet gyorsan Dien Bien Phuhoz vonult, hogy folyamatosan támogassa a frontvonalon harcoló katonákat, akik "alagutakat vájtak a hegyekben, bunkerekben aludtak, esőt tűrtek és szűkös adagokat ettek" nehézségeit élték át. Egy kilencéves, fáradságos menetelés, amelyet a "Teljes Népi Ellenállás, Átfogó Ellenállás" katonai stratégiája vezérelt.

A Dien Bien Phu-i csata, a történelmi „végső csata” leírásakor To Huu nem riad vissza a veszteségektől és az áldozatoktól. Ez volt a vérár, amit a győzelemért fizettünk. Számos képen keresztül: „Vér keveredett sárral; Összetört testek, csukott szemek; Csontok szétzúzva, hús szétszaggatva...” – minden erő veszteségeket szenvedett. Igaz, hogy életünk vérével kellett eloltanunk a támadó háború lángjait; nem volt más út. És akkor:

Figyelj, ma délután, május 7-én

Fent tomboló tűzzápor száll!

Megjelenés: Mind a négy oldalon a sáncok és az erődítmények leomlottak.

A tábornokok egy kusza megadási zászlót lobogtattak.

Nézd: itt a vörös zászló sárga csillaggal.

Dien Bien Phu ege és földje teljes győzelemmel ragyogott!

Üdvözlet Dien Bien Phu katonáinak!

Érzékeny és finom, intuitív perspektívájával To Huu költő olyan, mint egy fotós, aki megörökíti ezt a különleges történelmi pillanatot. A fénykép két különböző színt állít szembe egymással: a legyőzöttek, akik mindannyian fehér zászlókat emelnek megadásra; a győztesek, akik magasra emelik a sárga csillagos vörös zászlót. A költő ügyesen választja a „kaotikus” szót, lehetővé téve az olvasó számára, hogy jobban megértse az ellenség fájdalmas és keserű vereségét. A vers ritmusa gyors, erőteljes és lendületes, pontosan ábrázolja a „Kilenc évnyi küzdelem csúcspontja Dien Bien Phu / Vörös virágkoszorú, egy arany eposz” győzedelmes szellemét. Az egész versben három sor található a „Üdvözlet Dien Bien Phu katonáinak” refrént alkotó versből, de csak ez a sor kerül a megfelelő helyre, és a legmagasabb kifejezőértékkel bír. To Huu versének olvasása közben azonban az ember nem érez bánatot vagy borzalmat. A szerző az áldozathozatal leírásával kiemeli a bátor és rendíthetetlen harci szellemet, az önfeláldozásra való hajlandóságot és a győzelemért hozott hatalmas áldozatokat. Ez is egy módja az áldozatokra való emlékezésnek – hogy örökre emlékezzünk a Dien Bien Phunál elesett hősies mártírokra, hogy: Muong Thanh, Hong Cum, Him Lam / A barackvirágok újra fehérekké válnak, a narancsligetek újra sárgulnak.

Az „Üdvözlet Dien Bien Phu katonáinak” egyszerű versekben íródott, közelséget teremtve az olvasóval. Mintha To Huu „átalakult volna” a katonákkal, és a költészet zászlaját tűzte volna ki De Castries bunkerének tetejére. A vers mély ideológiai hatókörrel bír, túllépve saját hangján, a nép, a nemzet hangjává válik, bizonyítva az egész világnak , hogy Vietnam – egy kis ország – legyőzött egy nagy birodalmat.

A vers szerkezetét zökkenőmentesen összekapcsolják a különböző személyek és jelenetek, de ez egy győzelmi trombitaszó, amely végtelen örömet hoz mindenkinek. Ebben a hegyeken és folyókon át visszhangzó trombitaszóban felbukkan Ho Si Minh elnök, a nemzet atyja, és Vo Nguyễn Giap tábornok, a briliáns parancsnok képe, aki a „biztosan támadok, biztosan győzök” katonai stratégiájával váratlanul érte az ellenséget, „éjjel-nappal villám csap le a francia támadókra”, aminek hatására az egész nemzet kitör a boldogságtól.

Nincs olyan vidám este, mint a mai.

Ezen a történelmi éjszakán Dien Bien Phu fényesen tündökölt.

Ebben az országban, mint egy érem a mellkason.

Nemzetünk, egy hősies nemzet!

Egy művészi kép meghatározó jellemzője a specifikussága és az általánosítása. Az „Üdvözlet a Dien Bien katonáinak” című vers költői képi világa általában általánosabb. Általánosítja a Dien Bien katonáinak és az egész nemzetnek a nehézségeit és áldozatait, hazaszeretetét és hősies tulajdonságait. A vers a korszak jelentőségét és a Dien Bien győzelmének széles körű hatását is általánosítja: „Dien Bien, oly messze, mégis a négy tenger szíve együtt dobog a miénkkel...”

A „Dien Bien Phu katonáinak üdvözlete” mély elmélkedés a vietnami országról és népről a honvédelmi háború idején. Olyan valaki érzése ez, aki első kézből tapasztalta meg, aki közvetlenül részt vett benne. Ezért számos versszak, költői kép és To Huu versének hangvétele rezonál az olvasó lelkével. A költő hangja, a művész lelkének hangja találkozik a „tömegek dallamával”, közös dallá, megosztott rezonanciává válva. To Huu politikai lírája, a polgári felelősségvállalás lírai hangjával ötvözve, segít megmagyarázni, hogy költészete miért képes társadalmi-politikai tartalmat közvetíteni a polgári felelősségvállalás édes és gyengéd hangján keresztül. A „Dien Bien Phu katonáinak üdvözletében” a lakosság különböző rétegei vettek részt ebben a jelentős történelmi eseményben. Ezért a nép hatalmas soraiban élő kollektív hősies szellem kimeríthetetlen inspiráció To Huu költészetéhez, ami a vers epikus tendenciájának kiemelkedő jellemzője.

LE XUAN SOAN

Forrás