 |
Minden írónak megvan a saját, egyedi valóságbirodalma, egy tér, ahol megtalálja a módját a valóság rétegeinek felfedezésére és érzelmek gazdagságának kifejezésére, jellegzetesen személyes érintéssel. Tran Thi Thuy Linh író sem kivétel. 1976-ban született, jelenleg Soc Trangban él és ír. Őszinte írási hozzáállásával minden szava igyekszik megragadni a délnyugat-vietnami vidék lényegét. A mai napig számos verset és esszét publikált különböző könyvekben. A Kim Dong Kiadó által kiadott, egyszerűen "A szerelem földje" című esszégyűjteménye tökéletesen megtestesíti ezt a kreatív szellemet.
A „Szerelem földje” című kötet esszéinek olvasása során minden olvasó fokozatosan átélheti azt a művészi teret, amelyet a szerző megidéz. A haza tájainak végtelensége hullámokat kelt, megérinti és simogatja a szívet. A szerző írásmódja kifinomult, mégis érzelmekkel teli, megnevezi, majd őszintén feltárja saját történeteit a lapon. A hangnem nyugodt, bensőséges, és bizalmasan megosztja az olvasóval a szerző szorongásait az életben történtekkel kapcsolatban.
A könyv világa tehát számos egyszerű kép, a gyermekkori festmények színei és a vidéki élet mozgásainak összekapcsolódása. Mindezek visszhangoznak, hogy kiemeljék a szerző szívhez szóló üzenetét a könyvben: „...És én is gyakran voltam idegen, messze az otthontól, amikor szülőföldem képeit, a békés emlékeket anyámmal, gyermekkori barátaimmal láttam újra és újra felidézni. Mindig van egy hazám, amit szerethetek.”
Az esszéknek mindig is egyedülálló előnyük volt abban, hogy különleges érzelmeket váltottak ki az olvasókból. A könyv minden egyes esszéje természetes módon lehetővé teszi az olvasó számára, hogy a szerző saját emlékeit vizualizálja. Az olvasók ekkor elmélkedhetnek a vándorkereskedők életén, azoknak a sorsán, akik folyókat és olyan helyeket, mint Ngã Năm és Ngã Bảy, „folyón úszó piacokká” alakítottak.
Az alázatos útszéli árusítóhelyek az egyszerű adásvételt szimbolizálják, magukban foglalva a Mekong-delta életének számos nehézségét. A billegető madarak visszhangzó hangja tölti be a falut, felidézve a távoli gyermekkori emlékeket, amelyek még mindig visszhangoznak, mély gondolatokat ébresztve a békés időkről és az alapvető értékekről. Aztán ott vannak a gyermekkori papírhajók, amelyek örökre bevésődtek az emlékezetbe, mégis a tudatalatti felidézi ezeket a képeket…
Mindez emlékek záporát teremtette, egy záport, amely felélesztette a nádas ösvényeken háborús játékokban eltöltött évek zöldjét. A könyv lapjain keresztül a szerző a múlt megőrzésének, életben tartásának és forrásként, a lélek szépségét őrző égként való szolgálatának szellemét fejezi ki: „Minden új napon, amely elmúlik, újabb álommagokat vetek el. Szeretetmagokat vetek el hazámra. És hiszem, hogy a jövő zöld hajtásai onnan fognak kihajtani.” Ezért a könyv különleges kapcsolatokat teremt, lehetővé téve az olvasók számára, hogy mély rezonanciát találjanak, miközben elmerülnek a szerző által bemutatott emléktöredékekben.
„A szerelem földje” című esszégyűjtemény olvasása során az olvasók átérezhetik a szerző idővel és az időkkel, az idő visszafordíthatatlan folyásával kapcsolatos érzéseit is. Minden esszé, bár más-más pillanatokat ábrázol, végső soron tisztázza a szerző saját szorongásait és sajnálatát az idővel kapcsolatban: „Az idő úgy folyik, mint egy csendes folyó, partjai folyamatosan erodálódnak és épülnek. Az emberi élet is sokszor változik az idő múlásával.”
Ezt a folyamatot követve a szerző sajnálatát fejezi ki az idők változásai, a fejlődés negatív aspektusai miatt, amelyek a haza és a falvak számos régi értékének elhalványulásához vezettek. Az esszében minden egyes történet mögött hosszú elmélkedés és elmélkedés húzódik meg. Ez lehetővé teszi az olvasó számára, hogy párbeszédet folytasson a szerzővel, felfedezze a mély gyökereket, majd felébressze magában a nemes gondolatokat. „Az autók száguldottak át a folyók és csatornák felett átívelő új hidakon. A kompátkelőhelyek egyre kihaltabbá váltak, és hamarosan senki sem látszott már evezni.”
Ezek a szívből jövő megnyilvánulások olyanok, mint a szívből jövő hűséges naplóbejegyzések. Az olvasók ezekben a gondolatokban mélyen felismerik a vidéki ember szeretetét hazája és családja iránt. Minden oldalon jelen vannak a múlt embereinek képei, azoké, akik életet adtak a történetnek, és életük legszebb emlékeit őrzik.
Az anya, szívből jövő érzelmeivel, mindig melegséget sugároz, mint a nap. Az apa, a régi idők csendes vándora, utazó kereskedő. A szeretett anyai hazát összefonja a vízen evező kis csónakok lágy ritmusa. A szerző érzéseit így hitelesen, mégis mélyen megindítóan fejezi ki. A könyvben szereplő történet így kiszélesedik, sokak közös hangjává válik, azokévá, akik dédelgetik az egyszerű, mégis mélyen nosztalgikus vidéki hazát.
A szerző, Tran Thi Thuy Linh nosztalgikus emlékeiből leszűrt egyszerű gondolatok őszintén szólnak az olvasókhoz. A szerző 27 esszében élénken ábrázolt gyermekkori emlékei megnyugtatják az olvasó lelkét, lehetővé téve mindenkinek, hogy megálljon az élet rohanó sodrában, és mélyebben értékelje a jelent. A könyv ismét mélyen megerősíti az emlékezés értékét, azt, hogy bármilyen körülmények között az emlékezet mindig a szeretet és az élet igazi értékeinek forrása.
TRAN NGOC
Forrás: https://baodanang.vn/channel/5433/202503/mach-nguon-yeu-thuong-4002883/
Hozzászólás (0)