A Dong Thap tartománybeli Hong Nguy kerületben, Long Khanh A községben található Long Hau falucskában található Long Khanh közösségi házat Tu Duc császár 1852. november 29-én a Helyi Őrző Istenség címmel tüntette ki. Mivel azonban egyenetlen terepű szigeten található, a közösségi házat többször is át kellett helyezni. A vízszintes emléktáblák, kuplungok és az ősi tárgyak fokozatosan elhasználódtak és elvesztek.
A templomnak több mint 100 oszlopa van.
4 áthelyezés
Az 1836-os Minh Mang földnyilvántartás szerint (Nguyen Dinh Dau kutató fordításában és jegyzeteivel ellátva) Long Khanh ősi faluja két régióban, Cha Va Chauban és Tan Du Chauban helyezkedett el, amelyek An Thanh községhez, Dong Xuyen kerülethez tartoztak. Cha Va Chau a Cha Va szigetecske volt, néha Do Ba szigetecskeként jegyezték fel, míg Tan Du Chau a Tan Du szigetecske volt. Abban az időben a szigetecske területének nagy része „vu dau tho” volt, ami burgonya- és babtermesztésre alkalmas területet jelentett. Az 1909-ben megjelent „ Nam Ky Phong Tuc Nhan Vat Dien Ca” (A déli szokások és emberek eposza) című könyvben Nguyen Lien Phong ezt írta: „A Tan Du szigetecske olyan szép / Ba Tu selymének régóta híres / A falu becsületes emberei / A dinnye- és babtermesztés mestersége tiszta és elegáns hangulattal tölti meg a szigetecskét.”
A Tán Dù vagy Tản Dù név jelenleg csak a Đầu Lao helységnévként létezik Long Phước falucskában, Long Khánh A községben. A Chà Và szigetecske nevével kapcsolatban Hồ Thanh Sơn úr (aki Long Hữu falucskában, Long Khánh A községben lakik), az ezt a területet letelepítő úttörő leszármazottja elmondta, hogy ősei azt mesélték, hogy egy csoport Chà Và nép telepedett le a szigetecskén, de később máshová költöztek. Nem világos, hogy a Chà Và nép a Déli-szigetekről vagy a Közép-Vietnamból vándorolt csám nép volt-e. Sơn úr szerint a falu megalapítása után közös házat építettek, de kezdetben ez egy ideiglenes építmény volt bambuszból és levelekből.
A templomnak több mint 100 oszlopa van.
Bay Khung úr, a Long Khanh templom igazgatótanácsának tagja szerint az eredeti templomot 1800 körül építették Long Thai faluban. A környékbeli földcsuszamlások miatt Giong Saóba kellett áthelyezni, amely ma Long Thanh A falu része. Mivel a templom egy nyílt mező közepén helyezkedett el, ami megnehezítette a megközelítést, és a szárazföldön a száraz évszakban nem volt víz, Huong Ca Nguyen Nhu Lang úr megvitatta a falusiakkal a templom Long Phuoc faluba, Dau Lao területére költöztetésének ötletét. 1908-ban a falusiakkal együtt elkezdték a templom nagyobb léptékű újjáépítését, amelyet 1911-ben fejeztek be. Az új templom összesen 114 oszlopból áll, amelyek Cam Xe és Ca Chat fából készültek, a falak pedig téglából és mészhabarcsból épültek.
2009 végén Long Phuoc falu lakói számos repedést fedeztek fel a Dau Lao környéki földben. A helyi hatóságok fiatalokat mozgósítottak, hogy több tucat háztartást biztonságos helyre telepítsenek. Ekkor a Long Khanh közösségi házat nemzeti építészeti és művészeti örökségként ismerték el. Röviddel az elismerés után azonban váratlanul földcsuszamlás történt közvetlenül a közösségi ház mellett. A környező fal és két, több mint száz éves ősi fa a folyóba omlott. Ezért a közösségi házat sürgősen le kellett bontani és újra át kellett helyezni. Mivel az utak akkoriban nehezen járhatók voltak, és a helyszín több mint 4 km-re volt, a falusiaknak traktorokat kellett használniuk, hogy az oszlopokat és gerendákat a jelenlegi helyszínre húzzák.
Az istentiszteleti rituálék leegyszerűsödtek.
Az újonnan újjáépített közösségi ház egy több mint 1,2 hektáros telken fekszik, amely a régió legnagyobb közösségi háza. Létrehozása és méretei megegyeznek a régiével, 14 méter széles és több mint 50 méter hosszú, környező járdával kiegészítve. Néhány pillért és gerendát cementtel kellett kicserélni a régi fa korhadása miatt. A tetőn lévő díszes kerámia műalkotások az áthelyezés során megsérültek, és ugyanolyanokkal kellett pótolni őket. A jin-jang tetőcserepeket is a régiekkel megegyező stílusban rendelték.
Long Khanh-templom
A templom tetejét átfedő ereszek és lépcsőzetes tetők stílusában tervezték. A tetőn egy dombormű látható, amely két sárkányt ábrázol, amint egy gyöngyért küzdenek, alatta egy legelésző szarvascsordát ábrázoló paraván található, egy vízszintes táblával, amelyen az ősi Long Khánh templom neve szerepel. A tető sarkait sárkányfejek díszítik. A belső térben négy fő öböl található, amelyek mindegyike a harcművészeti területhez kapcsolódik. A padlót hagyományos csempék borítják. A restaurálás után a templom harcművészeti színpadát is újjáépítették, és egy meglehetősen tágas vendégházat építettek hozzá.
A számos áthelyezés miatt – a régi templom meglévő vázának kivételével – a belső teret új vallási tárgyakkal kellett díszíteni és felszerelni. A főbejárati területet vietnami Quốc ngữ írással írt kuplékok díszítik, a lépcsőn lévő tábla pedig összefoglalja az isteni rendelet tartalmát, hogy mindenki láthassa.
Az oltár előtt egy ősi oszlopsor áll. A főterem előtti oszlopok egy részét sárkánymotívumokkal festették, valamint restaurált kuplékokat, mindegyiket vietnami nyelven, kínai írásjelek mellett írták fel. Általában ez áll rajtuk: „Zarándokok és látogatók tiszteletüket teszik a kapunál / A templomban tisztelettel szolgáljuk az istenséget / A föld gyönyörű és harmonikus / A nemzet békés és jóléttel áldott .”
A templom kapuját három boltíves stílusban építették újjá.
A szentélyt sárkányok és virágminták díszítik. A szentély alatt egy pár teknős és egy daru áll, akik szolgálatot teljesítenek. Az imádati rituálék jelentősen leegyszerűsödtek a múlthoz képest. Mindkét oldalon oltárok találhatók a bal és jobb oldali istenségeknek, valamint oltárak az ősöknek és a későbbi generációknak. A népi hiedelmekben az istenségeknek saját külön szentélyeik vannak, például a Fehér Ló Eunuchának, a Föld Úrnőjének és a Tigris Istennek szentelt szentély…
Bay Khung úr elmondta, hogy a templomban sok füstölő található, de ezeket csak vallási szertartások alkalmával mutatják ki. Általában rejtve tartják őket a lopás veszélye miatt. A templom kapujának régen csak két oszlopa volt, amelyekhez egy cégér tartozott. Az áthelyezés és a restaurálás után a kormány új kaput épített a Hanoiból a Kulturális, Sport- és Turisztikai Minisztérium által hozott tervrajzok alapján. A régi templomnak csak egy kapuja volt, nem háromíves.
A közösségi ház tetejét egy dombormű díszíti, amely két sárkányt ábrázol, amint egy gyöngyért küzdenek.
A templom minden évben két szertartást tart: a Felső Mezői Szertartást és az Alsó Mezői Szertartást. Háromévente az Alsó Mezői Szertartást választják a Kỳ Yên Fesztiválnak, amely nagyobb léptékben, három napig tart, és egy hagyományos operatársulat szórakoztatja a falusiakat. Ezenkívül a holdújév idején, az ősi szokás szerint, a templom ünnepi bizottsága a szent rendeletet az újév első napján imádatra hozza a templomba, amíg a szertartási rudat le nem eresztik, ekkor a rendeletet vissza nem adják. A szent rendeletet jelenleg a Hồ család ősi szentélyében őrzik Long Hựu faluban, Hồ Thanh Sơn úr felügyelete alatt.
Amikor a szent szellemet megidézik, zászlókkal, virágokkal, dobokkal és oroszlántánccal díszített járművekből álló felvonulást szerveznek, amelyek a gyaloghintót viszik a szertartásra. Sokan vesznek részt a szertartáson, különösen az 5. holdhónap 9. napjának éjszakáján, amikor a templom udvara szinte teljesen megtelik. (folytatás következik)
[hirdetés_2]
Forrás: https://thanhnien.vn/dau-xua-mo-coi-dat-phuong-nam-ngoi-dinh-tram-cot-tren-dat-cu-lao-185241101214919638.htm
Hozzászólás (0)