A Dao Xa lant lelkének őrzője

Dao Anh Tuan kézműves 20 éve készít hagyományos hangszereket. Egy velünk folytatott beszélgetés során Tuan úr felidézte kapcsolatát a mesterséggel. Elmondta, hogy fiatalon nem követte apja nyomdokait. Azonban látva apja szenvedélyét – még a zord időjárásban is szorgalmasan faragta és formálta a hangszereket – és felismerve, hogy a mesterség elvesztése nagy veszteség lenne, úgy döntött, hogy visszatér és folytatja apja örökségét.

Az öreg eresz alatt egy sovány, ügyes kezű férfi aprólékosan faragja a holdlant minden egyes billentyűjét, amely hangszer szorosan kapcsolódik a népi éneklés művészetéhez. „Egy hagyományos lant elkészítése 13 lépést igényel, a fa kiválasztásától, szárítástól, sütéstől, formázástól, faragástól, összeszereléstől... a hangvizsgálatig. Minden lépésnek megvannak a maga nehézségei” – osztotta meg Mr. Tuan.

Dao Anh Tuan kézműves aprólékosan készíti a hagyományos hangszereket. Fotó: HONG PHUC

Tuan úr szerint minden hangszerhez másfajta faanyag szükséges. A hangszerhez felhasznált fának jó minőségűnek és gondosan válogatottnak kell lennie; már egy kis eltérés is megváltoztathatja a hangzást. A citera vagy a pipa esetében a hanglemez általában paulownia fából készül, ami segít a tiszta, rezonáns hangzás létrehozásában. Ami a tam hangszert illeti, a hangdoboz fából készül és bőrrel van bevonva, a bőrmegmunkálás pedig szintén egyedülálló precizitást igényel.

A modern, tömeggyártású hangszerekkel ellentétben a Dao Xa-i hangszerek mindegyikének megvan a saját, egyedi hangzása. Ez a bầu és a tranh citerák meleg, mély hangja; a nguyệt és a thập lục citerák tiszta, elegáns hangja. Ami különleges, hogy bár a faluban senki sem kapott hivatalos zeneelméleti képzést, a Dao Xa-i kézművesek mégis pontosan meg tudják ítélni és be tudják állítani az egyes billentyűket és húrokat, hogy a legpontosabb és legkellemesebb hangzást hozzák létre. Ez olyasmi, amit az ipari kézművesek nehezen tudnának elérni. Nguyen Thi Hue asszony, egy Dao Xa-i hangszerkészítő megosztotta: „Nagyon nehéznek találom ezt a munkát. Néha egész nap aprólékosan kell ülnöm, hogy egy apró részletet tökéletesen kifaragjak. De büszke vagyok arra, hogy megőrizhetem az őseinktől örökölt hagyományos mesterséget.”

Nap mint nap a vésés és a gyalulás hangjai visszhangoznak rendszeresen a kis műhelyben. E hangok mögött azonban mély aggodalom húzódik meg a kézműves falu jövőjéért. „Ez egy őseinktől öröklött mesterség; nem akarjuk, hogy eltűnjön. De nem könnyű belőle vagyont szerezni, ezért csak megőrizzük, hogy ne vesszen el” – bizalmaskodott Mr. Tuan.

Dao Anh Tuan kézműves a mai napig egyetlen kívánsága, hogy a kézműves falu továbbra is fennmaradjon és fejlődjön. További támogatási politikákban reménykedik, amelyek vonzzák a fiatalokat a mesterség elsajátítására, folytatva a Dao Xa hangszerek örökségét. „Támogatási politikák nélkül senki sem meri majd megtanulni a mesterséget, és a mesterség biztosan eltűnik. Kell lennie egy módnak arra, hogy megéljenek a mesterségből, hogy megőrizzék azt” – bizalmaskodott Tuan úr.

A kézművesség életben tartásához a kézművesek erőfeszítései mellett elengedhetetlen a szakképzést támogató politikák támogatása, valamint a kulturális és művészeti iskolák, amelyek révén a diákok első kézből ismerkedhetnek meg a mesterséggel. A legfontosabb, hogy a fiataloknak merniük kell kipróbálni, merniük kell szeretni, és merniük kell elköteleződni a hagyományos értékek mellett. Bár ez nem könnyű, az olyan kézművesek, mint Dao Anh Tuan úr, kitartóan őrzik a mesterséget, abban a reményben, hogy átadhatják a lángot a fiatalabb generációnak, hogy a Dao Xa hangszerek hangja örökké visszhangozzon.

Forrás: https://www.qdnd.vn/van-hoa/doi-song/nguoi-giu-hon-dan-dao-xa-1013295