Az evezős módszer kipróbálása

*Jelenet a „Dao Lieu” című darabból. Fotó: Hanoi Cheo Színház*

Valójában ez a két darab azonnal felkeltette a közönség figyelmét, mivel a Cheo egy hagyományos művészeti forma, amely évszázadok alatt formálódott, meglehetősen szigorú szabályokkal a dallam, a szerkezet és az előadásmód tekintetében.

Más szóval, a Cheo művészetéhez kapcsolódó kísérletek egyfajta érzékenységet is hordoznak magukban: a kreativitásnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy változást hozzon, de ha nem ésszerű, könnyen tönkreteheti a struktúrát, és a művet Cheo-val kevert színdarabpá változtathatja.

Ebből a perspektívából a Dao Lieu a Hanoi Cheo Színház stábjának figyelemre méltó erőfeszítéseit mutatja be – egy olyan egységét, amelyet meglehetősen dinamikusnak és a Cheo művészetének felfedezésére törekvőnek tartanak.

Már a darab címe is számos jelentésréteget sugall: a Dao Lieu egy ismerős ősi Cheo dallam neve, látszólag játékos dallammal, de magában hordozza a fiatalság utáni nosztalgiát és a nők boldogság utáni vágyát. Tágabb értelemben a hagyományos művészetben a „dao” a női szerepek elnevezése. Ezért a darabban szereplő „Dao Lieu” egyszerre szimbolikus jelentést és valós identitást hordoz.

Bui Vu Minh írónő darabja nem túl bonyolult: Lieu asszony egy középkorú Cheo művész, aki mindig magában hordozza Cheo-nak szentelt életének emlékeit, olyan szerepeket, amelyek egykor táplálták a közönség lelkét. Nyugdíjba vonulása után szembesül rokonai – és tágabb értelemben a társadalom – közönyével a Cheo és a hagyományos művészetek iránt. A magány és a csalódás miatt folyamatosan megkérdőjelezi a szakadékot az általa vallott világ és a való világ között, ahol ezek az értékek furcsának számítanak.

A rendező, Tran Hoai Thu, a népművész minimalista teret választott Dao Lieu számára a színpadra állításhoz. A darab közel 70 perce egyetlen jelenetben játszódik, ahol a színpad szinte üres, csak egy díszlet és négy, hagyományos motívumokkal díszített selyempanel látható. Ez a tér arra kényszeríti az előadást, hogy a középpontba kerüljön, és a darab 70 perce szinte kizárólag Mrs. Lieu (Érdemes Művész Minh Nhan) párbeszédeiből és belső monológjaiból áll.

Ezen monológok közül a legkidolgozottabb az a jelenet, amelyben Lieu asszony találkozik Cheo klasszikus szereplőivel: Xuy Vannal, Thi Mauval, Thi Kinh-hel és Chau Longgal. Minden szereplő a hagyományos Cheóra jellemző személyiséget és sorsot hordoz, és egyben egyfajta emlék is, amely segít a közönségnek átérezni a művész, aki egész életét Cheónak szentelte, magányát és a hagyományos értékek megőrzésének álmát.

A 2025-ös 6. Nemzetközi Kísérleti Színházi Fesztivál november 15-én kerül megrendezésre és november 30-án este zárul Ninh Binhben .

És ezzel a szimbolikus térrel ellentétben áll az „elem” a modern élet színeivel: Dat, a „teásfiú” karakterének komikus rétegei, a mindennapi élet arcai és Mrs. Lieu családjának gyakorlatiassága. Ez az ellentét világosan kirajzolja a darab folyását: Cheo az emlékezetben mindig csillogóan szép, de Cheo a mai életben könnyen elhomályosul az élet rohanó tempója és a kortárs gyakorlati prioritások miatt...

*Az Army Cheo Színház „Szerelemtörténet” című darabja.*

A darab fennmaradó részében a Love Story of the Army Cheo Theatre egy másik kísérletet választott, a szerkezetre és a zenére összpontosítva. A darab a szerelemről, a becsületről és a felelősségről szóló történetet vet fel – olyan kérdéseket, amelyek ismerősnek tűnnek, de mindig relevánsak az életben. A lineáris idővonalas narratíva helyett a műben sok szereplő vesz részt a történetben, rugalmas ritmust és nyitott szerkezetet teremtve – ami meglehetősen érdekes Cheo inherens tulajdonságaihoz képest.

Emellett a Love Story zenéjét is új irányba kezelték: a jól ismert pentaton anyag mellett a stáb bevezette a polifonikus harmóniát, a western polifóniát, kettős szólamokat és elektronikus dobokat is használt. Ezek az elemek az érzelmek kifejezésének képességét kívánták kiterjeszteni – ez a megközelítés a modern közönség számára is megfelelő.

Ahogy a kreatív csapat a fesztivál közepén tartott beszélgetésen megosztotta, a Cheo művészete eredendően konvencionális, narratív és lírai, így a kísérletezés sok megfontolást igényel. Ezen korlátok egyértelmű tudatában a darab óvatos megközelítést választott: csak azokat a pontokat változtatja meg, amelyek gazdagíthatják az előadói nyelvet anélkül, hogy eltérnének a Cheo lényegétől. Ezen kereteken belül a csapat mégis elég bátor volt ahhoz, hogy új hangszereléseket és kifejezési formákat próbáljon ki, hogy segítsen a Cheo-nak csökkenteni a szakadékot a mai fiatal közönséggel.

Figyelemre méltó, hogy a szemináriumon is számos szakértő hangsúlyozta: A meglévő kísérletek csak a kezdetet jelentik, mivel egy darab sikerét idővel igazolni kell, és azt, hogy képes-e fenntartható jelenlétet biztosítani a színházi életben.

A hagyományos formák, mint például a Cheo esetében az innováció több tudományt és körültekintést igényel: a kísérletezés nem a díszes részletekben vagy a szokatlan darabokban rejlik, hanem az új kifejezésmódok megtalálásában, miközben továbbra is a forma inherens alapjaira építünk.

A fesztivál két kísérleti Cheo-darabját ezért ugyanabban a fényben kell tekinteni: a kezdeti újítások pozitívak és szükségesek, de folyamatosan figyelni és módosítani kell őket a tartós hatás elérése érdekében. Mert ha a különbségek csak a „felszínen” állnak meg, és nem érintik a közönség érzelmeit, a kísérlet aligha válhat tartós értékké.

Pont úgy, ahogy a Dao Lieu című darab végződik: Lieu asszony vigasza nem a múltból, hanem unokájától származik – aki altatódalokat és Cheo dalokat hallgatva nőtt fel, majd később úgy döntött, hogy a nyomdokaiba lép. A hagyományos művészetek, mint a Cheo, csak akkor fejlődhetnek ki, ha vannak fiatalok, akik hajlandóak a nyomdokaikba lépni, az előző generáció által lerakott alapokra építve.

Hozzászólás (0)