Első látogatás Vietnam kincsesbányájához az óceánon túl.

Amikor friss híreket hallok vietnami műtárgyak franciaországi, németországi vagy amerikai árveréseiről, várakozással tekintek a dologra.

Ez a poszter az ECPAD háborúval kapcsolatos dokumentumait és kiadványait mutatja be.

Kiderült, hogy őseinktől származó számos értékes műalkotás és történelmi dokumentum forog a külföldi piacokon. Vannak köztük arany pecsétek, arany tálak, arany kardok, jáde kelyhek, jáde szobrok, bronzszobrok, selyemfestmények, kerámiák, régi könyvek, ritka jelmezek... Ezek felbecsülhetetlen értékűek, de a külföldi vietnami régiségek kincsesbányája nem korlátozódik csak ezekre a drágakövekre és aranyra. Számos archívum, könyvtár és múzeum is található a közeli és távoli országokban, amelyek hatalmas mennyiségű dokumentumot, könyvet, térképet, festményt, filmet és sok más ritka tárgyat és dokumentumot őriznek, amelyek a vietnami történelem és társadalom különböző korszakait jelzik. Idén tavasszal minden vietnami történelemrajongót arra hívok, hogy csatlakozzon hozzám ezeknek az egyedülálló kincsesbányáknak a felfedezésében...

Ausztrál hadihajók 1913-tól Saigonban kikötve (Victoria Állami Könyvtár, Ausztrália)

A három Fansipan-csúcs Párizsban

A francia főváros, a fények városa, tele van lenyűgöző látnivalókkal, de ha szereted a vietnami történelmet, nem hagyhatod ki az ott őrzött vietnami és indokínai levéltárakat sem. Az első a Francia Nemzeti Könyvtár (BNF), amely két hatalmas épületben kapott helyet, amelyek úgy néznek ki, mint két nagy könyv, és a Szajna partjára nyílnak. 2017-ben a BNF-ben láttam és tapinthattam meg először a modern Saigon városrendezési terveit – közel két évszázaddal ezelőttről. Volt egy kézzel rajzolt vázlat a belváros utcáiról 1865-ből, amelyen még mindig megmaradtak a croquis papíron lévő durva ceruzavonások. A következő egy nagyméretű, korabeli papírra nyomtatott A0-s nyomat, egy fekete-fehér fametszet, amely Saigon 1880-as városrendezési tervének 3D-s perspektíváját ábrázolja. Hűha! Az eredeti tervek minden részletének megtekintése és vizsgálata hihetetlenül izgalmas és érzelmileg megrázó volt, sokkal nagyobb, mint egy virtuális számítógépes térkép. Az Indokínai Nemzeti Múzeum (BNF) kézzel rajzolt vagy géppel nyomtatott térképsorozatot őriz Szaigonról, Csolonról, Közép-, Dél- és Észak-Vietnam három régiójáról, valamint egész Indokínáról, amelyek a 19. század végétől körülbelül 1954-ig terjedő különböző időszakokat ölelnek fel. A bibliográfiai adatok szerint a BNF és társult könyvtárai jelenleg 120 térképet és 523 fényképet őriznek kifejezetten Indokínáról. Az 1970-es évek elején Dr. Huynh Phan Tong, miközben a vietnami újságírás történetéről szóló disszertációján dolgozott, felfedezte, hogy a BNF körülbelül 25 000 könyvet és több mint 1000 újságcímet őriz Indokínával kapcsolatban. Nemrégiben Cao Vy doktorjelölt, miközben a Dél-Vietnamban megjelent könyvekről szóló disszertációján dolgozott, több mint 5000 könyvet talált az 1922 és 1944 közötti időszakból a BNF-ben. Dr. Nguyen Giang Huong, a BNF dokumentumhitelesítési szakértője becslése szerint több tízezer típusú dokumentum létezik, amelyek „mindent” lefednek Vietnámról és Indokínáról. Azt mondta nekem, hogy ezek a statisztikák hiányosak, mivel a BNF még mindig számos olyan dokumentummal rendelkezik, amelyeket nem elemeztek és dolgoztak fel teljesen. Valójában egy dokumentumhegy, mint maga a Fansipan, fekszik a fényűző Párizs szívében, arra várva, hogy meghódítsák és felfedezzék azokat, akik szeretik a vietnami történelmet. Párizsban más hatalmas archívumok is találhatók, amelyek gyakori célpontjai a vietnami tanulmányokat kutatóknak belföldön és külföldön egyaránt. 2018-ban Dr. Olivier Tessier, a Távol-keleti Régészeti Intézet (EFEO) Ho Si Minh-városban található irodájának igazgatója bemutatta nekem az iskola könyvtárát a Trocadero metróállomás közelében. Diákként hallottam a professzoraimat az EFEO-ról legendás várként beszélni – számos francia és vietnami tudós gyűjtőhelyéről, akik kiemelkedő kutatási munkákat végeztek Indokínával kapcsolatban, a 20. század elejétől napjainkig. Most, belépve ebbe a „kastélyba”, több ezer könyvet, újságot és dokumentumot láttam Indokínáról és Ázsiáról 1975 előttről és utánról, mindegyik nagyon jó állapotban megőrzött. Ezek között találtam néhány elemi vietnami tankönyvet, amelyeket Petrus Trương Vĩnh Ký állított össze az 1880-as években, valamint a Thượng Thơ palota történetéről szóló dokumentumokat 1864-ből – éppen akkoriban, amikor vita folyt arról, hogy lebontsák-e ezt a történelmi épületet (Lý Tự Trọng utca 59-61., 1. kerület, Ho Si Minh-város). 2022 őszén, Párizsban járva, vietnami tanulmányokat folytató barátaim rámutattak egy új hegyre: a Párizsi Missziós Társaság Könyvtárára (MEP). Mivel már régóta hallottam róla, bementem, és megcsodálhattam egy másik Fansipan-szerű gyűjteményt, amely több mint 15 000 könyvet, 200 folyóiratot és 800 festményt tartalmazott, amelyek számos kelet-ázsiai országhoz kapcsolódnak. Ezek közül egyedül Vietnamban több mint 1000 mű létezett Hán Nôm és Quốc ngữ írásmóddal. Meglepetésemre megmutatták Pigneau de Behaine püspök Anamitico Latinum szótárának eredeti, 1773 körül készült, kézzel írott példányát, amelyet makulátlan állapotban őriztek meg. Ez a dokumentum egy nagyméretű, A4-es méretűnél nagyobb jegyzetfüzet volt, kínai tintával szépen írt sorokkal, négy írásmóddal: latin, nom, han és vietnami írásmód latin formában – később nemzeti írásként ismert. A kezemben tartottam az Annami Krónika egy hasonló, kézzel írott példányát is. A négy évszázaddal ezelőtti írásra nézve nem tudtam nem meghatódni, amikor a névtelen „múlt idők lelkeire” gondoltam, akik segítettek a misszionáriusoknak feljegyezni a vietnami kultúrát és megteremteni a modern írásmódot a jövő generációi számára.

Cochinchine (Dél-Vietnam) térképe az 1870-es évekből. Saigon városának logója a bal alsó sarokban, a kormányzói palota pedig a jobb felső sarokban látható. A térkép a szingapúri Délkelet-ázsiai Tanulmányok Intézetében található, 2023 novemberében fényképezve.

Átkelés az óceánon, találkozás egy "dokumentumok tengerével"

Miután az utóbbi években sokszor visszatértem Párizsba, lehetőségem volt ellátogatni a Guimet, a Cernuschi és a Jacques Chirac Katonai Múzeumokba, amelyek számos vietnami történelmi tárgyat és műalkotást őriznek. A francia egyetemek is gazdag forrásokkal rendelkeznek Vietnámról és Délkelet-Ázsiáról. A Párizsi Építészeti Iskola könyvtárában több mint 120 mesterdolgozatot mutattak meg, amelyek Saigon és Hanoi tervezését és építészetét kutatták, rengeteg történelmi és kortárs adattal. Egy gyors pillantás egyszerre töltött el örömmel és irigységgel, titokban remélve, hogy ezek a dolgozatok egy napon online is megoszthatók lesznek. A Francia Hadsereg Film- és Fotóarchívumában (ECPAD), amely egy ősi Vauban-stílusú erődítményben található, francia barátaim végigvezettek egy csodálatos fényképgyűjteményen. Több ezer régi fénykép, amelyek még mindig régi papírmappákba vannak beragasztva, csodálatos módon digitalizáltak és feltöltöttek számítógépekre. Tiszti fotósok lencséjén keresztül Saigon és Indokína házai és mindennapi élete 1945 és 1955 között változatos és élénk módon ábrázolódik.

A belső számítógépen találtam néhány fotót a Ho Si Minh-város 3. kerületében, a Vo Van Tan utca 110. szám alatt található csodálatos épületről, amely egykor egy francia légierő-tábornok rezidenciája volt. Nicolas Viste építész – aki felügyelte az épület, ma „Déli Villa” néven ismert, restaurálását – elmondta, hogy számos keresés után végre megtalálta az eredeti, évszázados tervrajzokat az ECPAD-ban. A franciáknak egykor gyarmatláncuk volt, amely számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai országot ölelt fel. Ezen gyarmatok meghódításának és igazgatásának történetével kapcsolatos összes dokumentumot a haditengerészet a párizsi Gyarmatügyi Minisztériumhoz szállította. Ezt a kincset Tengerentúli Levéltárnak (ANOM) nevezik. 1986 óta az ANOM-dokumentumok nagy részét Aix-en-Provence-ba, egy kis tartományba szállították Marseille kikötővárosa közelében, Dél-Franciaországban. Tavaly szeptemberben, amikor először látogattam meg az ANOM-ot, meglepődve tapasztaltam, hogy nem egy hatalmas „dokumentumhegyet”, hanem egy hatalmas „dokumentumtengert”. A hivatalos adatok szerint az ANOM összesen 38 km hosszú polccal, 60 000 térképpel, 150 000 fényképpel és körülbelül 120 000 publikációval rendelkezik. Az irattartó szekrényekben és számítógépekben keresgélve azonnal információkat találtam Saigon és Indokína más városainak 1945 előtti városrendezési térképeiről. Dr. Nguyen Phuong Ngoc, az Aix-Marseille-i Egyetem Ázsiai Tanulmányok Központjának igazgatója megmutatta nekem, hogy az ANOM számtalan vietnami személy 19. és 20. századi személyes feljegyzését őrzi. Ezek nemcsak az ország történelmének kiegészítésére hasznosak, hanem az egyes családok és klánok számára is. Még Ausztráliában is, amely csak a modern időkben létesített kapcsolatokat Vietnámmal, számos nemzeti és egyetemi könyvtár található, amelyek jelentős vietnami történelmi tárgyakat tartalmaznak különböző időszakokból. Például a Melbourne-i Victoria Állami Könyvtár fotóarchívuma több száz fényképet őriz Saigonról 1912 és 1975 között, köztük egy ausztrál haditengerészeti hadihajó 1913-as kikötéséről készült képet Saigonban. Ott találtam egy angol nyelvű könyvet is az 1920-as és 1930-as évekből, amely a Hue-i turizmust népszerűsíti, és amelyet az indokínai kormány ajándékozott. A Dél-ausztráliai Állami Könyvtárban számos Vietnamról szóló könyv és újság mellett rábukkantam egy 1944-ben – a második világháború vége előtt – nyomtatott tengerészeti térképre, amely Saigon kikötőjét az Indiától Északkelet-Ázsiáig húzódó kikötősorozat egyetlen kikötőjeként tüntette fel, amelyet ma az Indo-Csendes-óceáni térségként ismerünk. Eközben az Egyesült Államok is rendelkezik egy csodálatos vietnami dokumentumgyűjteménynel, amely nem kevésbé lenyűgöző, mint Franciaországé. Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban őszintén csodálom a több mint 900 térképből álló vietnami gyűjteményt. A könyvtár még mindig őrzi Szaigon ép térképeit, melyeket az amerikai és brit katonai hírszerzés készített 1945 elején, és amelyeken világosan láthatók a japán csapatok és a szövetséges hadifogolytáborok helyszínei. Ezek a térképek a brit és amerikai hadsereg indokínai partraszállási terveinek dokumentációjának részét képezték Szingapúr és a Fülöp-szigetek visszafoglalása után. Felismertem néhány „régi barátot” is több mint 50 évvel ezelőttről: egy sor általános iskolai tankönyvet a Vietnami Köztársaság idejéből, melyeket makulátlan állapotban őriztek meg. A könyvtár jelenleg körülbelül 200 000 címnyi könyvet, újságot és mindenféle kiadványt tartalmaz Vietnamról, valamint számos filmet és fényképet. Az Egyesült Államokban az évek során lehetőségem volt olvasni a Yale Egyetem Könyvtárában, a New York-i Városi Könyvtárban és a Philadelphia Könyvtárban, de remélem, hogy ellátogatok a Harvard Könyvtárba, a Yen-Ching Könyvtárba és a Texasi Egyetem Vietnam Központjába, hogy más ritka és hatalmas gyűjteményeket is megtekintsek Vietnamról és Ázsiáról. Azonban, bár még nem látogathatjuk meg, a vietnami történelem szerelmesei és én is felfedezhetünk három másik közeli kincset: a Nemzeti Könyvtárat, az Ázsiai Civilizációk Múzeumát, valamint a Délkelet-ázsiai Tanulmányok Intézetét és a Szingapúri Nemzeti Galériát. Meglepő módon a szingapúriak rengeteg értékes dokumentumot és műtárgyat is gyűjtöttek Vietnamról.

Nyisd ki a szezámmagot...

Szerző: Phuc Tien

Egy rövid „expedíció”, mint amilyen a fenti, biztosan Önt is, hozzám hasonlóan, elégedetlenné tenné. Jelenleg a fent említett ősi vietnami „kincsek” elérhetővé váltak online, de nem minden dokumentum és tárgy került feltöltésre. Ráadásul a közvetlen megtekintés sokkal pontosabb és átfogóbb lenne. Külföldön történő feltárásuk azonban jelentős időt és erőforrásokat igényel. Ösztöndíjak, állami finanszírozás, szervezetek és magánszemélyek támogatása nélkül a diákok és kutatók csak az információk egy részét tudják összegyűjteni. Más országok tapasztalatai azt mutatják, hogy egy nemzet, ország és régió múltját tükröző dokumentumok és tárgyak felkutatása komoly megfontolást érdemel. Ezt átfogó, hosszú távú, nemzeti szintű tudományos programnak kell tekinteni, különösen a diplomácia , a gazdaság, a kultúra és a katonai célok szolgálatában; még fontosabb a területi és tengeri szuverenitás bizonyításában, valamint a határ-, etnikai és vallási kérdések megoldásában. Még szentebb feladat a hiányosságok pótlása, a történelem kétértelműségeinek feltárása, a nemzeti büszkeség erősítése és a vietnami belső erőforrások mozgósítására irányuló politikák kidolgozása mind belföldön, mind nemzetközi szinten.

Rejtett kincsek után kell néznünk.

Hol máshol találhatjuk meg a Vietnámról szóló „dokumentum-hegyeket” és „dokumentumtengereket”? Úgy tudom, hogy ezek megtalálhatók Kína, Japán, Anglia, Hollandia, Portugália és Spanyolország levéltáraiban, könyvtáraiban és egyetemein – olyan országokban, amelyek már a legősibb időktől fogva diplomáciai kapcsolatokat ápolnak az egész délkelet-ázsiai régióval. Különösen a Vatikán ünnepélyes levéltára tartalmaz számos ritka és értékes, a 15. századból származó, Vietnámhoz kapcsolódó dokumentumot és műtárgyat. A külföldi levéltárak kiaknázása mellett nem feledkezhetünk meg saját országunk erőforrásairól sem, és nem engedhetjük meg, hogy pazaroljuk őket. Jelenleg számos, különböző időszakokból származó vietnami történelmi dokumentum és műtárgy rejtőzik levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban, egyetemeken és különösen a nép körében. Ezek mind felbecsülhetetlen értékű kincsek, amelyeket ápolni, kiegészíteni és különféle eszközökkel széles körben népszerűsíteni kell a nyilvánosság és a kutatók számára.

Phuc Tien - Tuoitre.vn

Forrás