Míg Bao Vinh egykor nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi kikötő volt, egy ősi várost testesített meg liberális „falu a városban” szerkezettel, tanúja a helyi kultúra és a kínai, japán és nyugati kereskedők kultúrája látványos keveredésének és átalakulásának, a Lai Thuong ezzel szemben megőrizte a szárazföldi, „mezőgazdaságon alapuló” régió nyugodt hangulatát a királyi palota közelében található Than Nong templommal – a Rizs Anyja templommal, amely egy szent vízforrás. Ez az ősi falu nemcsak a történelem aranylapjain, Nguyễn Hồng úr idejéből származó lenyűgöző „szépségcsapdán” és Gia Long uralkodása alatt a főváros építéséhez átengedett földterületeken keresztül viseli magán a politika kitörölhetetlen nyomait, hanem a fővárosi régió tipikus falvaira jellemző spirituális intézményeket és szigorú falusi szabályokat is őrzi.
A dinamikus, tengerparti Bao Vinh és az ünnepélyes, szeretetteljes Lai Thuong ötvözetével ez a két ősi falu tükörként szolgál, amelyek az ősi főváros kultúrájának sokoldalú arcát tükrözik, ahol a dicsőséges múltat ápolják, örökítik tovább, és csendben áramlik a kortárs életben.
1. Bao Vinh: Egy ősi kikötőváros, egy „falu a városon belül”, egykor dicsőséges.
A Bao Vinh-et a 21. század elején (a Nguyên Hòa-korszakban – Lê Trang Tông király uralkodása alatt) alapították, az alapító ősök úttörő erőfeszítéseinek emlékére, akik mindketten a Nam Định-i Phạm családból származtak. A Bao Vinh egyedi jellemzőkkel rendelkezik.
Először is, ott van a Thanh Ha kikötő történelmi szerepének folytatása, mint a főváros tranzitállomása, amely a 18. század végén kezdődött. A folyót eliszaposító „Con But” (Minh Huong homokpad) megjelenését okozó természetes változások miatt a nagy hajók nem tudtak kikötni Thanh Ha-ban, ezért Bao Vinh-t áthelyezték. Ettől kezdve, ideális elhelyezkedésének köszönhetően: „közel a piachoz, közel a folyóhoz, közel az úthoz, közel a fővároshoz”, különösen a Perfume folyó mély szakaszának köszönhetően, Bao Vinh gyorsan örökölte és vonzotta a vállalkozókat, így a Nguyen-dinasztia idején, a 19. században a főváros legforgalmasabb kereskedelmi kikötőjévé, tengeri áruk raktárává és tranzitközpontjává vált.
Érdemes itt megjegyezni az egyedülálló „Kettős Piac” kereskedelmi modellt és a Parfüm Folyó Úszó Piacát. A Bao Vinh egyedülálló struktúrát hozott létre egy szárazföldi piaccal – egy tranzit- és raktárterülettel – és egy valódi úszó piaccal a Parfüm folyón, amely importot és exportot szolgált ki. Ez egy nyüzsgő multinacionális kereskedelmi központtá vált, amely Sanghajból, Hajnanból (Kína), Japánból, Európából, Jáváról és más országokból érkező óriási vitorláshajókat fogadott, amelyek selymet, porcelánt és hagyományos kínai orvoslást szállítottak, miközben híres helyi termékeket, például szárított bételdiót, nyers selymet, fahéjat és agarfát is gyűjtöttek exportra. A számos vitorláshajó látványa és a különböző dialektusok zsivaja élénk úszó piacot teremtett a nap folyamán, és élénk, elbűvölő hangulatot késő éjszakába nyúlóan.
A történelmi feljegyzések egyértelműen mutatják az 1672-es év végi jelentős mérföldkövet, amikor Nguyen úr hivatalosan is szabályozásokat vezetett be a vízi és szárazföldi közlekedési állomásokra vonatkozóan, hogy tökéletesítse az ország kommunikációs és közlekedési rendszerét. Ebben a stratégiai tervben Bao Vinh-et választották kiindulópontnak – az első állomásnak Bao Vinh és Van Quat között – a teljes létfontosságú észak felé vezető vízi útvonal számára, a 16. állomással Ho Xa-nál, mielőtt áttértek volna a szárazföldi közlekedésre, minden vízi állomáshoz 4 hajó és 6 evezős tartozott. Bao Vinh, mint az „első állomás” ebben a vízi állomásrendszerben, különösen fontos szerepet játszik közlekedési csomópontként, úttörő kapuként összekötve a fővárost a külvilággal.
A kínai kereskedők eredendő kulturális ereje és „vietnámiasodása” a „városon belüli falu” megkülönböztető jegyévé vált, lehetővé téve, hogy Bao Vinh fejlődését a városi kereskedők sokszínű csoportja és a hagyományos mezőgazdasági faluközösség egyaránt alakítsa. Később a vietnami kereskedők fokozatosan dominánssá váltak, mivel – ellentétben más helyekkel, ahol a kínai kereskedők távozása a kikötőváros hanyatlásához vezetett – Bao Vinhben, ahogy a kínai kereskedők fokozatosan a Dong Ba - Gia Hoi piactérre költöztek, a vietnami kereskedők kerültek domináns helyzetbe, és fenntartották az erős belföldi kereskedelem vitalitását. Figyelemre méltó, hogy a vallási életben – a tipikus kereskedőnegyedekkel ellentétben – a kínai kereskedők Bao Vinhben nem hoztak létre különálló templomokat a Quan Thanhnak (Ông templom) vagy a Thien Haunak (Bà templom) szentelve. A Thanh Ha-ban meglévő spirituális építészetre támaszkodtak, és egyidejűleg kölcsönhatásba léptek a helyi kulturális térrel, az északi falusi templomoktól a déli közösségi házakig.
Ennek köszönhetően Bao Vinh változatos építészetről ismert, ősi faházakkal és francia stílusú kioszkokkal. Számos történelmi felfordulás ellenére, különösen a főváros 1885-ös bukása után, Bao Vinh ma is egyedi építészeti megjelenést mutat, 14 változatos és gyönyörű ősi faházzal; 7 francia stílusú, négyszögletes ház négyszögletes oromzattal, amelyek a folyópart közelében helyezkednek el, kiemelve Huế jellegzetes folyóra néző piacutcájának kialakítását.
2. Lai Thuong falu: Az egykori alapító miniszter faluja és a főváros történelmi nevezetessége.
Az egykori királyi palota területének szomszédságában fekvő ősi Thế Lại Thượng falu jellegzetes vonásokkal rendelkezik, amelyek mélyen gyökereznek a Đàng Trong dinasztiák hullámvölgyeihez kapcsolódó politikai történelemben és spirituális kultúrában. Ezt a kedvező földet választotta Nguyễn Phúc Diễn herceg, a koronaherceg, Phước Mỹ márki, Phước Quận Công parancsnoka (1684), és a harmadik herceg, Nguyễn Phúc Trăn, Cương Quận Công parancsnoka (1685) rezidenciájává.
Thế Lại Thượng falu híres Ngô Thị Ngọc Lâm asszony legendájáról. Az 1572-es Ái Tử csatában, miután a folyóisten jóslatot kapott, Nguyễn Hoàng úr követte a gyönyörű nő tervét. A nő önként ajándékokat hozott, békét színlelve, hogy csapdába csalja Mạc Lập Bạo tábornokot, így döntő győzelmet aratva, amely segített stabilizálni a katonai helyzetet a területi terjeszkedés korai szakaszában. Később isteni lényként manifesztálódott, a Nguyễn-dinasztia királyi rendeletet adott neki, és tisztelettel tisztelik a falu templomában.
Különösen érdekes ez a hely, ahol egy egyedülálló ősi templom található, amely kettős funkciót tölt be: az „Alapító Isten - Falu Őrző Istene” (a Bach Dang utcában), ahol egyszerre imádják a helyi Falu Őrző Istenét és a Vu Due Ho Dai Tuong Quan Alapító Istent (valószínűleg Ho Long az O Chau Can Lucban - 1553). Mindez egy hagyományos, mészhabarcsos faházban kapott helyet, vízszintes emléktáblák és egyedi értékű oszlopok rendszerével együtt, amelyek a szigorú hierarchiát és a falu szabályait tükrözik a híres falu lakóinak rendjét és humánus életmódját világosan meghatározó előírásokon keresztül. Ezenkívül Dong Traiban található a Than Nong szentély - a mezőgazdasági rituálék központi alakja, amely a Rizs Anyjához, valamint a béke, a kedvező időjárás és a bőséges termés utáni vágyhoz kapcsolódik.
Figyelemre méltó, hogy ez a terület kulcsfontosságú helyszín volt a Hue Császári Város építésében, majd később (1814) itt hozták létre a Betegségellenőrzési és Jóléti Központot. 1803-ban, amikor Gia Long király felmérte a Hue Császári Város építésének helyszínét, The Lai volt az egyik a nyolc közvetlenül érintett falu közül. A falusiak beleegyeztek, hogy átengedik földjeiket és ősi sírjaikat a császári udvar ügyei érdekében. Cserébe a falusiak pénzbeli kártérítést és élethosszig tartó mentességet kaptak a katonai szolgálat alól. 1805-re The Lai falut a császári udvar hivatalosan is a Hue Császári Város közvetlen alárendeltségébe sorolta, a Császári Város Felügyelőjének parancsnoksága alatt. 1823-ban a Minh Mang-dinasztia a császári város védelméért és helyreállításáért felelős nyolc falu egyikévé nyilvánította, és a jogosult férfiak nem szolgálhattak kormányzati hivatalokban. 1814-től, amikor járvány tört ki, Gia Long király létrehozta az első Betegségellenőrzési és Jóléti Központot The Lai faluban. Ez tekinthető az első olyan modellnek, amely egy közegészségügyi kórházat szociális ellátással kombinált, ahol a betegeket az állam biztosította pénzzel, rizzsel és gyógyszerrel; az elhunytak pedig pénzt kaptak temetkezési anyagra, megerősítve a Nguyen-dinasztia különleges szociális szerepét itt.
A falusi szabályozások tanulmányozásában a Lai Thuong-szabályozások (1929) számos jellegzetes tartalmat tartalmaznak, amelyek tükrözik Hue ősi falujának szigorú, mégis humánus faluirányítási gondolkodásmódját. Figyelemre méltó progresszív aspektus a „fáradságos dolgok eltávolítása, az egyszerűség választása” szelleme, amikor a nehézkes és pazarló rituálék, például a „több ezer papírköteg, több tízezer füstölő” elégetésének gyakorlatát csökkentik, és számos szertartást és rituálét egyszerűsítenek, kijelentve: „Ha az állam csökkentheti a nehézkeseket, mennyivel inkább a mi falunk?”
A falu egy nagyon progresszív segélyalapot hozott létre állami földek bérbeadásával vagy megművelésével tőketeremtés céljából, a nyereséget pedig a szegények, a rászorulók és a terméskiesés által sújtottak támogatására fordította. A szabályozások egyértelműen a szigorú jogállamiságot, a privilégiumok és a korrupció elleni küzdelmet, a korrupció és a közpénzek sikkasztásának határozott felszámolását mutatták be, beleértve a túlzott evést és ivást, az áldozatok mohó fogyasztását és a részeges erőszakot. Továbbá, gyökereinek megőrzése érdekében a falu szigorúan megtiltotta a vallási tárgyak jogosulatlan bérbeadását vagy lízingjét, valamint az állami földek eladását. Mindez a kulturált falu büszke jellegének megőrzését célozta, "a főváros vonalát folytatva, generációk óta jeles egyénekkel, kulturális helyen élve, és nevüket a tudományos könyvekbe beírva". A közösségi teremben az ülőhelyek aprólékos elrendezése eszköz volt a hierarchikus rend fenntartására, biztosítva, hogy "a felettük lévők példát mutassanak az alattuk lévőknek, tisztelve az idősebbeket és a feletteseket" - egy mintaszerű falu, amely a főváros pufferzónájaként szolgált.
3. Befejezés, amely megnyitja a felfedező és tapasztalatokkal teli utazást.
A két ősi falu, Bao Vinh és Lai Thuong, a kulturális örökség tökéletes darabjai, amelyek Phu Xuan egykori fővárosának, Hue-nak a gazdag és sokrétű kulturális és történelmi táját tükrözik. E két ősi falu együttélése Thuan Hoa népének erős alkalmazkodóképességét bizonyítja a korok változásaihoz, és két egymást kiegészítő gondolkodásmódot is képvisel az ősi főváros kulturális áramlatában: nyitott, tengerorientált a kereskedelem szempontjából, mégis ünnepélyes és befelé forduló, hogy megőrizze gyökereit.
Ha Bao Vinh egy vibráló „városban lévő falu” folyami kikötővárost, a nemzetközi kereskedelem és a multinacionális kultúrák cseréjének úttörőjét szimbolizálta, akkor a Lai Thuong egy fenntartható mezőgazdasági falut testesített meg, amely a „mezőgazdaságra mint alapra” épült, és amelyet áthatott a területi terjeszkedés dicsőséges történelme, a főváros építéséhez szükséges földek átengedése és a császári udvar szolgálata. Ami még fontosabb, mindkettő megőrizte erőteljes, inherens kulturális erejét: egy olyan Bao Vinh, amely az őshonos spirituális intézményeken keresztül „vietnamivá tette” a kínai kereskedelmet, és egy olyan Lai Thuong, amely gazdag jogkönyvén keresztül tartotta fenn a fegyelmet és a rendet, amelyet mind jogi elvek, mind mély humanista értékek jellemeztek.
A mai kontextusban, miközben Huế globális örökségvárossá igyekszik válni, Bao Vinh és Lai Thuong falvak értékeinek megőrzése és népszerűsítése már nem az egyes falvak ügye, hanem stratégiai feladattá vált a föld lelkének védelme érdekében. Ez a kulcs a dicsőséges múlt és a fenntartható jövő összekapcsolásához, ahol az egyedi történelmi értékek nem fagynak be, hanem csendben áramlanak tovább kulturális forrásként, ápolva és gazdagítva az ősi főváros identitását ma is.
A történelem során ez a hely nem csupán két ősi nevezetesség, hanem a Thuan Hoa - Phu Xuan - Hue "áldott földjének" találkozási és virágzó természetének legmeggyőzőbb bizonyítéka. Az ég és föld, valamint az emberi természet természetes törvényeként az áldott föld az, ahol a kedvező föld és a víz találkozik, ami toleranciapolitikát igényel a hősök iránt, és egy helyet a kereskedelem virágzásához. A Lai Thuong fenntartható mezőgazdasági földjeinek mély belső ereje és szeretetteljes szelleme, a nyitott, tengerorientált gondolkodással és a Bao Vinh kereskedelmi kikötő más kulturális hatásainak befogadására és "vietnamizálására" való hajlandósággal kombinálva erőteljes vonzerőt teremtett a császári fővárost körülvevő terület számára. Bao Vinh - A Lai Thuong valóban a mély béke helye, számos egyedi és magával ragadó kulturális értékkel és dinamikával, amelyek megérdemlik a megfontolást, felfedezést és megtapasztalást.
A Kulturális, Művészeti, Sport- és Turisztikai Intézet Közép-vietnami Fiókjának igazgatója
Forrás: https://huengaynay.vn/van-hoa-nghe-thuat/dat-lanh-bao-vinh-the-lai-thuong-166776.html
![[Kép] Ho Si Minh-város: A Ma Lang negyed csirke-rizs piaca hamarosan megváltoztatja a külsejét](https://vphoto.vietnam.vn/thumb/1200x675/vietnam/resource/IMAGE/2026/06/25/1782377698627_ndo_br_m1-jpg.webp)
