Amikor a diákok „elfelejtik” a vietnamit

A Ho Si Minh-város 7. kerületében élő NH asszony havonta több millió dongot költ két fiára (8 és 11 évesek) – mindketten vietnamiak –, hogy megtanuljanak vietnamiul.

„Rettenetesen féltem, amikor a két gyerek otthon angolul veszekedett, tört vietnami nyelven beszélt a nagymamájukkal, és amikor kimentek vietnami hirdetőtáblákat olvasni, csak vízszintesen olvasták azokat” – mondta NH asszony.

ANYANYELVEN VALÓ KOMMUNIKÁCIÓS NEHÉZSÉGEK

NH asszony gyermekei óvodáskoruk óta mind nemzetközi iskolákba járnak Ho Si Minh-városban. Apai nagyszüleik mindketten külföldön élnek, így NH asszony és férje fel akarják készíteni gyermekeiket a bevándorlásra. Mivel azonban két fia mind a négy vietnami nyelvi készséggel – hallás utáni hallás, beszéd, olvasás és írás – küzd, NH asszony sürgősen beíratotta őket további vietnami nyelvórákra.

A szülők 100%-ban vietnamiak, és NH barátai is ugyanebben a helyzetben vannak. Gyermekeik reggeltől délutánig nemzetközi iskolába járnak, majd délutántól estig vietnami nyelvórákra járnak, mivel sokan nehezen kommunikálnak anyanyelvükön. NH megosztotta: „Amint külföldre mennek, egész nap angolul vannak, ezért ügyesnek kell lenniük. Kevesebb lehetőségük van a vietnami nyelv használatára, mint amikor Vietnámban voltak. De ha a vietnamiak elfelejtik a vietnami nyelvüket, elveszítik a gyökereiket, és nem tudják megőrizni nemzeti kultúrájukat.”

Óvodáskorú gyermekek egy vietnami nyelvi bevezető foglalkozáson. A vietnami nyelvtudás a kultúránk, eredetünk és nemzeti identitásunk megőrzését is jelenti.

THUY HANG

Ho Si Minh-város 7. kerületében található magángimnázium igazgatóhelyettese elmondta, hogy egyszer hallotta egy apa történetét arról, hogyan találjon vietnami magántanárt a fiának, aki akkoriban 8. osztályos volt. A család mindig is azt szerette volna, ha fia a lehető leghamarabb megtanul angolul. Óvodától az általános iskolán át a középiskoláig teljes egészében angol anyanyelvű tanárok tanították. Otthon is gyakorolta az angolt egy magántanárral. Szülei elfoglaltak voltak a munkájukkal, és ritkán beszéltek vagy kommunikáltak vele vietnamiul. Ennek eredményeként a 8. osztályos tanuló sok angol könyvet folyékonyan tudott olvasni, de csak bólintott, amikor a nagyszüleivel kommunikált. Jobban szerette a nyugati ételeket, nem szerette a vietnami ételeket, és csak azokkal a barátaival szeretett játszani, akik szintén beszéltek angolul, és hozzá hasonlóan angol nyelvű iskolákba jártak.

GYENGE TÁRGY: VIETNÁMI

Le Hoang Phong, a Your-E Oktatási és Képzési Szervezet alapítója és tanulmányi igazgatója, valamint a Teach for Vietnam program korábbi tanára, elmeséli, hogy évekkel ezelőtt elfogadott egy ajánlatot, hogy angolul korrepetáljon néhány 6. és 7. osztályos diákot egy nemzetközi iskolában a Binh Thanh kerületben. „A szüleik azt akarták, hogy angolul korrepetáljam őket, de amikor megérkeztem, rájöttem, hogy nagyon jók angolból, és a leggyengébb tantárgyuk a vietnami. Minden diáknak vietnami szülei voltak, de a vietnami olvasási és szövegértési készségeik csak nagyon alapvető szinten voltak” – magyarázta Phong.

Dr. Nguyen Thi Thu Huyen, oktatási szakértő és a vietnami magániskolák általános oktatási tantervének kidolgozásával foglalkozó tanácsadó a Thanh Nien újságnak elmondta, hogy egyszer tanácsot adott egy házaspárnak, akiknek legidősebb gyermeke vietnami középiskolás korában „elfelejtette” a vietnami nyelvet. Rájöttek a hibájukra, hogy nem engedték, hogy gyermekük otthon vietnamiul kommunikáljon, és így szinte 100%-ban angolul beszélhessen az élet és a tanulás minden területén.

„A családjuk kivándorlásra készült. Azt tanácsoltam nekik, hogy a legkisebb gyermeküket, aki 6 éves és hamarosan első osztályba megy, írassák be kétnyelvű vagy 100%-ban vietnami programba. Mind a férj, mind a feleség mester- és doktori fokozattal rendelkezik, így gyermekük gyorsan jártassá válik angolul, miután külföldre emigrálnak, de ott nehéz lesz megtanulniuk vietnamiul. Később rájöttek, milyen nehéz, hogy a gyerekeik nem tudnak vietnamiul. Az, hogy valaki vietnami, de nem tud vietnamiul, nagyon szomorú, mert teljesen eltűnik egy fontos jellemző, ami vietnaminak minősíti az embert” – mesélte Dr. Huyen.

Dr. Do Huu Nguyen Loc és lánya. A fiatal orvos mindig prioritásként kezeli a vietnami nyelv megőrzését gyermeke számára.

NVCC

NE AZT OKOZD, HOGY JÓ ANGOL BESZÉLÉSŰ, HOGY "ELFELEJTETI" A VIETNÁMI NYELVET .

Dr. Do Huu Nguyen Loc, a Ho Si Minh-városi Gazdaságtudományi és Pénzügyi Egyetem rektorhelyettese és a Ho Si Minh-városi Angol Nyelvi Kutatási és Oktatási Egyesület elnöke kijelentette, hogy tudományos szempontból előnyös egy második, vagy idegen nyelv mielőbbi elsajátítása. Azokban az országokban, ahol az angol második nyelv, mint például a Fülöp-szigeteken és Malajziában, vagy azokban az országokban, ahol az emberek két- vagy háromnyelvű nyelveket használnak, mint sok európai országban, normális, ha egy kisgyermek 4-5 nyelven beszél. Ma Vietnámban sok modern család nemzetközi iskolákba küldi gyermekét, ahol az iskolában angolul, otthon pedig vietnamiul beszélnek. Hasonlóképpen, azokban a családokban, ahol az egyik szülő vietnami, a másik pedig külföldi, nem ritka, hogy a gyerekek felváltva beszélnek vietnami és egy idegen nyelvet.

„Személy szerint én arra biztatom a gyerekeket, hogy már korán tanuljanak idegen nyelveket. A lányom három nyelven beszél, és mindig vietnamiul tanul. Egyszer lehetőségem volt ellátogatni a 7. kerületben található Kanadai Nemzetközi Iskolába. Amíg a buszra vártam, hallottam, hogy a diákok a szokásos amerikai akcentussal beszélgetnek egymással, amitől úgy éreztem magam, mintha Amerikában lennék. De egy kicsit később megjött a biztonsági őr, és a gyerekek udvariasan beszéltek vele vietnamiul. Rugalmasan használták a nyelvet. Ez azt jelenti, hogy a jó angoltudás nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz vietnami, és fordítva” – mondta Dr. Loc.

„Ismerek olyan embereket, akik nem beszélnek jól angolul, de vietnamiból is „gyengén” vannak. Vannak, akik nagyon jól beszélnek angolul, és kiválóan tudnak vietnamit is. Ezért nem lehet hibáztatni azt, aki jól beszél angolul, azért, mert nem jó vietnamiul. A vietnami nyelv összefonódik a kultúrával is. A jó vietnami nyelvtudás a kultúránk, eredetünk és nemzeti identitásunk megőrzéséről is szól. Ezért a „vietnami nyelv megőrzése” az egyes diákok felelőssége, valamint családjaik felelőssége és kötelessége is. Amikor külföldön éltem és dolgoztam, sok vietnami családot láttam, akik nagyon tudatosan igyekeztek megőrizni a vietnami nyelvet gyermekeik számára. Kint a gyerekek angolul, németül, franciául stb. beszéltek, de otthon vietnamiul beszélgettek a szüleikkel és nagyszüleikkel. Azok a családok, amelyekből hiányzik ez a tudatosság és erőfeszítés, fokozatosan azt fogják látni, hogy gyermekeik és unokáik elfelejtik a vietnamit” – osztotta meg Dr. Loc. (folytatás következik)

Az anyanyelv elvesztése nagy árat követelhet.

Ha Dang Nhu Quynh asszony, a DOL English akadémiai igazgatója és a Readingi Egyetem PhD-hallgatója kijelentette, hogy a jelenlegi helyzet, amelyben sok fiatal vietnami jártas angolul, de „elfelejti” a vietnamit, gyakori és a nyelvtanulás normális velejárója. A nyelv egy élőlény, így a használatának elmulasztása az elvesztéséhez vezet. Még a Vietnámban született vietnamiak is, akik csak angolul kommunikálnak, fokozatosan elveszítik vietnami nyelvtudásukat.

„Az angol csak eszköz, nem cél, hacsak nem akarsz specializálódni az angol nyelv oktatására és kutatására. Igaz, hogy az angol nyelvtudás nagyban segíti a munkádat, de speciális ismeretek nélkül nem lehetsz sikeres. Továbbá, Vietnámban dolgozni anélkül, hogy jártas lennél a vietnami nyelvben, inkább hátrányos, mint előnyös. Még a Vietnamba érkező külföldiek is vietnamiul szeretnének tanulni az integráció érdekében, szóval miért vennék el a vietnamiak a saját gyermekeiktől a vietnami nyelvtudást?” – vetette fel Nhu Quynh asszony.

Le Hoang Phong úr megfigyelése szerint jelenleg a szülők egy része „imádja” az angolt, abban a hitben, hogy az angol nyelvtudás világpolgárrá tesz, ami sikerhez és jobb élethez vezet.

„Sok fiatal vietnami külföldre megy, és válsággal néz szembe. Lehet, hogy jól beszélnek angolul, de nem tartoznak az amerikai vagy az európai közösséghez; nem tudnak élénk beszélgetéseket folytatni velük az amerikai vagy európai kultúráról és történelemről. Kívülről vietnamiak, vietnami állampolgársággal rendelkeznek, de nem beszélhetnek vietnamiul, és nem tudnak történeteket mesélni a vietnami kultúráról és identitásról. Szóval, melyik közösséghez tartoznak ezek a fiatalok?” – tette fel a kérdést Le Hoang Phong úr.

Őszintén kimondta a véleményét: „Az angol nyelv a kapcsolatteremtés és a kereskedelem eszköze; lehetőségeket nyit a globalizáció hullámában, de az angoltudás nem jelenti azt, hogy mindened megvan. És ha csak angolul vagy jó, és elveszíted az anyanyelvedet, elveszíted a kultúrádat, a gyökereidet, a nemzeti identitásodat, és lehet, hogy nagyon magas árat kell fizetned.”

Forrás: https://thanhnien.vn/khi-hoc-sinh-quen-tieng-viet-185240707181625917.htm