Luong An és Quang Tri földje és népe

Mivel természetemnél fogva játékos voltam, azokon a meleg, napsütéses, eső utáni napokon, a tavasz érkezését várva, egy barátom meghívott, hogy látogassam meg a Ba Long háborús övezetet. Hirtelen eszembe jutottak Luong An néhány verses sorai: „A hajóm fel-alá jár Ba Longon / Kádereket szállítok a háborús övezeten keresztül (...) Aki a Tram rakpartra megy, szálljon fedélzetre. Menjen korán, az éjszakai eső megnehezíti az evezést” (A csónakosnő).

A Thach Han folyó szakasza, amely Quang Tri városán keresztülfolyik - Fotó: V.LAN

Ezek a Quang Tri földje és népe iránti szeretettel teli versek két ellenállási háborún is átszőttek, és még ma is, fél évszázaddal a béke és az újraegyesítés után, visszhangoznak egy folyókban, dokkokban és számos folyóparton gazdag régió folyóin és vízi útjain. Ez Luong An leghíresebb verse is, olyannyira, hogy amikor a nevét említik, az emberek azonnal „A csónakosnő” jut eszükbe, és sokan tévesen azt hiszik, hogy ez az egyetlen vers, amit írt, „egyetlen vers költőjének” nevezve őt.

Valójában, bár politikai /kulturális és művészeti tisztviselő volt, irodalmi karrierje is volt, amelyre mélyen rányomta a bélyegét a kulturálisan gazdag vidék, ahol született és nevelkedett: Nắng Hiền Lương (költészet, 1962), Vè chống Pháp (kutatás, 1984), Thƪnánng. Thẩm (kutatás, 1994), Thơ Mai Am và Huệ Phố (kutatás, 2002) és Tuyển tập Lương An (2004).

Luong An, akinek valódi neve Nguyễn Luong An volt, 1920-ban született Trieu Taiban, Trieu Phongban, Quang Tri tartományban. Szülővárosában tanult, mielőtt a Hue Nemzeti Iskolába járt, ahol középiskolai végzettséget szerzett. Még középiskolai tanulmányai alatt csatlakozott a Viet Minhhez (1945 májusában), és részt vett az augusztusi forradalomban. A Központi Közigazgatási Bizottságban, majd a Quang Tri tartományi Közigazgatási Bizottságban dolgozott.

Ettől kezdve számos pozíciót töltött be, például kulturális és művészeti tevékenységet folytatott a Tartományi Pártbizottságban, a Quang Tri tartomány Viet Lien Frontjában, majd a 4. Interregionális Pártbizottságban (1949), a Sinh Hoat Van Hoac és a Thong Nhat újságok szerkesztőbizottságának vezetője (1958-1972), a Quang Tri Kulturális Osztályának helyettes vezetője (1973), a Binh Tri Thien Tartományi Irodalmi és Művészeti Unió állandó tagja (1983) nyugdíjba vonulásáig (1984).

Vannak, akik szerint: „Az 1941 körüli augusztusi forradalom előtt közigazgatási tisztviselőként dolgozott, és verseket kezdett írni, de nem sok sikerrel” (Tran Manh Thuong, Vietnami irodalmi szerzők, 1. kötet, Kultúra és Információ Kiadó, 2008, 1045. o.). Valójában Luong An akkor kezdett el költészettel foglalkozni, amikor elhagyta szülővárosát, hogy a Quoc Hoc Középiskolában tanuljon, és elkezdte publikálni első verseit a Trang An újságban ( Tavasz a hazában, Az illatos folyónál, A múltban, Pulóvert kötni...).

Természetesen az akkori Új Költészet mozgalom általános irányzatán belül egy hozzá hasonló tizenkilenc-húsz éves fiatalember költészete is beleolvadt a költészet romantikus hangvételébe: „A tavasz hazámban olyan, mint a virágzó virágok / Kanyargós utak nyüzsögnek az arra járó emberektől / Vékony köd lebeg a meleg lábak felett / Ágak és levelek nyugodtan várják a halványuló napfényt” (Tavasz hazámban, Hue-ban komponálva, 1939).

Középiskolai tanulmányai befejezése után néhány hónapig folytatta tanulmányait, de a szegénység és a sok testvér miatt nem volt anyagi fedezete a tanulmányai folytatására. Ezért 1941-ben Luong An részt vett a Déli Dinasztia közszolgálati vizsgáján, és „titkárnak” nevezték ki – a Személyzeti Minisztérium hivatalos dokumentumainak nyilvántartásáért felelős napi hivatalnokként.

Ezekben az években – köszönhetően annak a régiónak, amely az ország számos legtehetségesebb költőjének adott otthont, valamint szabadidejének – jelentette meg Luong An első verseit a Trang An újságban, amellyel rendszeresen együttműködött „sportriporterként” (Nguyen Khac Phe, Előszó, Luong An Antológia, Thuan Hoa Kiadó, 2004, 568-569. o.). És ebben a minőségében hasznos információkkal szolgált a Viet Minh számára honfitársa és osztálytársa, Hong Chuong újságíró révén.

Luong An költő élete során írt egy „A falu” című verset, „Quang Tri falvaihoz” ajánlva, amelyben az újjászületést ismerte fel: „A rizsültetvények felélesztik a bombakráter földjét / Az édesburgonya indái beborítják a hamuréteget / És ahogy minden újra zölddé válik / A falu frissítő nevetésével / A szívemben a falu hirtelen olyan fiatalnak tűnik / Minden név olyan büszkén hangzik / Mintha semmi sem veszett volna el / Mintha a jövőben még szebbé válna.”

A több mint ezer soros „Egy csepp közös vér ” című epikus költeményen kívül (először a Luong An antológiában jelent meg, 2004-ben), amely a Kinh Thuong nép küzdelmét ábrázolja a Közép-felföldön, elmondható, hogy Luong An több mint hatvan éves írói pályafutása mélyen gyökerezik Binh Tri Thien földjében és népében, ahol született és ahol munkás életét töltötte, beleértve a három irodalmi műfajt is, amelyekkel foglalkozott: a költészetet, a kutatást és a portréfestészetet. Ez egy gazdag esztétikai régió, esztétikai érzékenységének és tartalmának szülőföldje, a szerző alkotói hazája.

Már a művek címeire pillantva is kiderül ez. A költészetben ott vannak a csillogó versek, mint például a „Hien Luong napsütése”, a „Visszatérés Hien Luongba”, a „Hien Luong partjai”, az „Út Vinh Kimbe”, a „Cua Tung hullámai”, a „Cua Vietre, hazámra emlékezve”, a „A Sa Lung folyón”, a „A Dakrong folyó legendájának hallgatása”, a „Thach Han folyó dala”, az „Éjszaka Hai Langban”, a „Tam Giang”, az „Illat folyó mellett”, az „Ó, Hue, 16 év múlva ”... és aztán ott vannak az emberek – azok, akik egykor az ellenállásért áldoztak, egyszerűek és kedvesek, mint a krumpli és a rizsszem, szorgalmasak, mégis intelligensek és kitartóak a határvidéken. Már a címek elolvasása is el tudja képzelni ezeket az embereket, amint fényesen ragyognak a füst és a bombák között: „A csónakosnő”, „Az öreg katona”, „A felvíz öregembere”, „Az öregember a folyóparton”, „A lány a folyóparton”, „Levélküldés a határon átkelő nővéremnek”, „Találkozás egy fiatal hegyi orvossal a buszon”, „Tizenegy lány Hue-ból”...

Költészete narratív jellegű, történeteket mesél emberekről és a földről, folyókról és patakokról, kifejezi a béke és az egység iránti vágyakat, tükrözi a szegény, szenvedő és a megosztottság és a bombák pusztítása miatt nehezteléssel teli vidéki területeken élő emberek érzéseit: „Amikor déli hazájáról beszél, Luong An nem fejez ki gyötrő bánatot, és nem kiabál üres gyűlöletet. Igyekszik odafigyelni és olyan eseményeket választani, amelyek visszhangra találnak az olvasó szívében” (Hoang Minh Chau, Versek az egyesülésért folytatott küzdelemről , Literature Magazine, 207).

Prózában aprólékos és értékes, úttörő jelentőségű tudományos gyűjtő- és kutatómunkái is az általa szeretett föld és emberek körül forognak, mint például a "Vè chống Pháp" (szintén főként a Binh Tri Thien területén és az egykori 4. zónában gyűjtötték), a "Tung Thien Vuong Mien Tham", a "Mai Am és Hue Pho versei", amelyek nem kevésbé lenyűgöző művek, mint bármely tudományos fokozattal és címmel rendelkező hivatásos kutató művei.

Emellett élénk portrékat is készített, például híres személyiségek, írók és az országhoz hozzájárulók életrajzi vázlatait, tele hazája történelméhez és kultúrájához szorosan kapcsolódó, mélyreható felfedezésekkel, mint például Dương Văn An, Nguyễn Hàm Ninh, Lê Thanh Phán, Dương Tường, Trần Xuân Hòa, Nguyễn Đức Đôn...

Még a Quang Tri tartomány 1945 előtti szerzőinek történetéről is viszonylag teljes és átfogó áttekintéssel rendelkezett, mint például Dang Dung, Bui Duc Tai, Nguyen Huu Than, Nguyen Cong Tiep, Nguyen Van Hien, Nguyen Cuu Truong, Tran Dinh Tuc, Phan Van Huy, Hoang Huu Xung, Nguyen Nhu Khue, Nguyen Trung, Le Dang Trinh, Nguyen Huu Bai, Hoang Huu Kiet, Le The Tiet, Phan Van Hy és Phan Van Dat, szüntelen aggodalommal és erős felelősségtudattal értelmiségiként hazája iránt: „Csak a Nguyen-dinasztiát tekintve, Quang Tri tartományban 4 Hoang Giap (legmagasabb fokozatú), 11 Tien Si (doktori), 10 Pho Bang (második legmagasabb fokozatú) és több mint 165 Cu Nhan (kínai tanulmányokból alapdiplomás) volt, de a mai napig úgy tűnik, hogy a pontosan azonosított szerzők száma... „...elégtelen. A természeti katasztrófák, tűzvészek és háborúk okozta veszteségek mellett a hiányos kutatásaink is okot adnak.” (Luong An Anthology, i. m.) (375. o.).

Emellett bennfentesként irodalmi és művészeti szervezeteket is bemutatott a Quang Tri-i ellenállási háború idején, mint például a Nguon Han csoportot (nem a Han folyó forrásánál, hanem azon belül is), és véleményeket nyilvánított, illetve vitázott néhány aktuális irodalmi kérdésről, például: „Néhány vélemény a Thua Thien Hue-val kapcsolatos, nemrég megjelent könyvek összeállítási és fordítási munkájából”, „További megbeszélés a 'Harapd a nyelvet' című vers szerzőségéről”, „A Nam Chi úrral folytatott párbeszéd elolvasása után...”; vagy más irányban elmélyült szülőföldje földjének, folyóinak és hegyeinek földrajzi kutatásában, például: „A Dakrong folyó legendája”, „Xuan My irodalma”, „Mai és Han folyó hegyei és folyói”, „Egy örökké folyó folyó...”

Kutatási és életrajzi esszéi tele vannak megbízható tényekkel és dokumentumokkal, gazdagok felfedezésekben és kritikai elemzésekben, logikusan megfontoltak és élénken ábrázoltak, így lebilincselőek az olvasó számára. Mindenekelőtt a lapok mögött hallható minden egyes szó lehelete, a Quang Tri vidék gazdag kulturális rétegei alatt, és tágabb értelemben a Deo Ngang-hágótól a Hai Van-hágóig terjedő hullámzó szellemi élet.

Amikor ezeken a ragyogó tavaszi napokon találkoztam a gyönyörű, fiatal lányokkal, az idős révésznő unokáival, aki egykor embereket szállított fel és alá Ba Long szigetén, szívem nosztalgiával telt meg, és valami olyasmit kívántam, ami soha nem valósulhat meg: ha Luong An ma még élne, első kézből tapasztalhatná meg szeretett hazája változásait. Valóban, Quang Tri most olyan vibráló, mint a tavasz, sokkal nagyobb és szebb, a transzázsiai autópályával, az ipari övezetekkel, a tengeri kikötőkkel... sőt, még a repülőtér építési projektjével is. Egész Quang Tri örömmel üdvözli a tavaszt káprázatos sárga barackvirágaival.

Pham Phu Phong

Forrás