Luong An Quang Tri földjével és népével

Játékos kedvvel, az eső utáni meleg, napsütéses napokon, a tavaszra várva, egy barátom meghívott a Ba Long háborús övezetbe, és hirtelen eszembe jutott Luong An versének néhány sora: „A hajóm fel-alá jár Ba Longon / Kádereket szállít a háborús övezeten keresztül (...) Aki a Tram rakpartra megy, menjen, Jöjjön vissza korán, nehéz éjszaka az esőben evezni” (A révésznő).

Thach Han folyó folyik át Quang Tri városon - Fotó: V.LAN

A Quang Tri földje és népe iránti szeretettel teli versek két ellenállási háborún is átszőttek, mígnem a mai napig, fél évszázados béke és egyesülés után, visszhangoznak a folyókon, egy olyan vidéken, ahol sok folyó, sok rakpart és sok strand található. Ez Luong An leghíresebb verse is, olyannyira, hogy amikor megemlítik, az emberek azonnal A révész lányra gondolnak, és sokan tévesen azt hiszik, hogy csak ez az egyetlen verse van, „egyetlen vers költőjének” nevezve őt.

Valójában, bár politikai /kulturális és művészeti ág tagja volt, irodalmi pályafutása is erős nyomot hagyott szülőföldjén és felnőttkorában: Nang Hien Luong (vers, 1962), Ve Cao Cao (kutatás, 1984), Tho Tung Thien Vuong Mien Tham (kutatás, 1994), Tho Mai Am és Hue Pho (kutatás, 2002), valamint Luong An antológiája (2004).

Luong An valódi neve Nguyễn Luong An, 1920-ban született Trieu Taiban, Trieu Phongban, Quang Triben. Szülővárosában tanult, majd a Hue Nemzeti Iskolába járt, a Thanh Chungban érettségizett, és éppen az érettségire készült, amikor csatlakozott a Viet Minhhez (1945 májusában), az augusztusi forradalom idején dolgozott a Központi Közigazgatási Bizottságban, majd a Quang Tri Tartományi Közigazgatási Bizottságban.

Azóta számos tisztséget töltött be, például kulturális és művészeti tevékenységeket folytatott a Tartományi Pártbizottságban, a Quang Tri tartomány Lien Viet Frontjában, majd a Lien Khu 4. pártbizottságában (1949), a Kulturális Tevékenységek és a Thong Nhat újságok főszerkesztője (1958-1972), a Quang Tri kulturális osztályának helyettes vezetője (1973), és nyugdíjba vonulásáig (1984) a Binh Tri Thien tartomány Irodalmi és Művészeti Egyesületének állandó tagja volt.

Vannak, akik szerint: „Az 1941 körüli augusztusi forradalom előtt közigazgatási tisztviselőként dolgozott és verseket kezdett írni, de nem sok sikerrel” (Tran Manh Thuong, Vietnami Irodalmi Írók, 1. kötet, Kultúra és Információ Kiadó, 2008, 1045. o.). Valójában Luong An akkoriban kezdett el költészettel foglalkozni, amikor elhagyta szülővárosát, hogy a Nemzeti Iskolában tanuljon, és elkezdte publikálni első verseit a Trang An újságban ( Tavasz a szülőföldön, Az Illat folyónál, Mielőtt, Kötés...).

Természetesen az akkori új költészeti mozgalom általános irányzatában egy hozzá hasonló tizenkilenc-húsz éves fiatalember költészete is beleolvadt a romantikus költészet hangvételébe: „A tavasz szülővárosomban olyan, mint a virágvirágzás/A kanyargós út nyüzsög az arra járó emberektől/A vékony ködfüggönyök meleg lábamhoz tapadnak/Az ágak és levelek nyugodtan várják a halványuló napfényt” (Tavasz szülővárosomban, Hue-ban komponálva, 1939).

A Thanh Chung szint elvégzése után még néhány hónapig folytatta tanulmányait, de mivel családja szegény volt és sok testvére volt, nem volt pénze a további tanulmányokra. „Luong An ezután 1941-ben részt vett a Déli Dinasztia közszolgálati vizsgáján, és „thua fei”-vé nevezték ki – ez egy napi titkársági pozíció volt, aki a Személyzeti Minisztérium hivatalos dokumentumait vezette.

Ezekben az években – köszönhetően annak, hogy egy olyan országban élt, ahol az ország számos tehetséges költője találkozott, valamint szabadidejének is köszönhetően – Luong An „sportriporter” címmel publikálta első verseit a Trang An újságban, amellyel rendszeresen együttműködött (Nguyen Khac Phe, Thay Loi Epilogue, Tuyen Tap Luong An könyv, Thuan Hoa Kiadó, 2004, 568-569. o.). És ebben a pozícióban nyújtott hasznos információkat a Viet Minh számára honfitársa és osztálytársa, Hong Chuong újságíró révén.

Luong An költő élete során megírta a Falu című verset, a „Quảng Tri falvaihoz” ajánlással, amelyben a következőképpen ismerte el az újjáéledést: „A rizsültetvények újjáélednek a bombakráterekben/ A burgonyaindák beborítják a hamuréteget/ És minden újra zöldnek tűnik/ A nevetéssel, amely lehűti a falut/ Bennem a falu hirtelen megfiatalodik/ Minden név nagyon büszkén hangzik/ Mintha semmi sem veszett volna el/ Mintha még mindig növekedne és szép lenne a jövő számára”.

A több mint ezer verses Giot Mau Chung című, a Közép-felföldön élő Kinh Thuong nép küzdelméről szóló vers (először a Luong An Antológiában jelent meg, 2004) mellett elmondható, hogy Luong An több mint hatvan éves írói pályafutása során mélyen elmerült Binh Tri Thien földjében és népében, ahol született és alkotott, beleértve a három irodalmi műfajt is, amelyekben részt vett: a költészetet, a kutatást és a portrét. Ez egy sűrű esztétikai terület, ahol az esztétikai érzék és tartalom fakad, a szerző alkotói hazája.

Már a művek címeinek átfutásával is rájövünk erre. A költészetben ott van a csillogó napsütés, Hien Luongba való visszatérés, Hien Luong partjai, Út Vinh Kimbe, Cua Tung hullámai, Cua Viet hazánk emlékezése, A Sa Lung folyón, A Dakrong folyó legendájának hallgatása, Dalok a Thach Han folyóról, Hai Lang éjszaka, Tam Giang, Az illatos folyónál, Ó, Hue 16 év távolából ... aztán ott vannak az emberek - azok az emberek, akik egykor feláldoztak az ellenállásért, olyan egyszerűek és szelídek, mint a krumpli és a rizsszem, keményen dolgoztak, de nagyon intelligensek és kitartóak a határvidéken, pusztán a címek elolvasásával is el lehet képzelni, hogy ők olyan emberek, akik a golyók és bombák füstjében és tüzében ragyognak: A révésznő, Az öreg katona, Az öregember a felső folyásnál, Az öregember a folyónál, A lány a folyónál, Átküld téged a határon, A buszon találkozni egy fiatal női orvossal a hegyekből, Tizenegy Hue lány...

Versei narratív jellegűek, történetek emberekről, a földről, a folyókról, kifejezve a béke és az egység utáni vágyat, a szegény vidéken élő emberek gondolatait, akik tele vannak fájdalommal és nehezteléssel a megosztottság és a bombák miatt: „Délvidéki hazájáról beszélve Luong An nem érez fájdalmat és bánatot, sem üres kiáltásokat és gyűlöletet. Igyekszik figyelni és azokat az eseményeket kiválasztani, amelyek megérintik az olvasót” (Hoang Minh Chau, Versek az egyesülésért folytatott küzdelemről , Literature magazin, 207).

A próza tekintetében kidolgozott, gondos, tudományos szempontból is értékes, úttörő gyűjtő- és kutatómunkái szintén a szeretett föld és emberek körül forognak, mint például a Versek a franciák ellen (szintén főként a Binh Tri Thien környékén és a régi 4-es zónában gyűjtötték), a Tung Thien Vuong Mien Tham, a Tho Mai Am és a Hue Pho, amelyek olyan művek, amelyek nem maradnak el bármely tudományos fokozattal rendelkező hivatásos kutató műveitől.

Emellett merész portréi is vannak, például híres emberek, írók és az országhoz hozzájáruló emberek karakteremlékei, tele hazája történelméhez és kultúrájához kapcsolódó felfedezésekkel, mint például Duong Van An, Nguyễn Ham Ninh, Le Thanh Phan, Duong Tuong, Tran Xuan Hoa, Nguyễn Đồng Don...

Sőt, viszonylag teljes és következetes képet ad a Quang Tri tartomány 1945 előtti szerzőinek történetéről, mint például Dang Dung, Bui Duc Tai, Nguyen Huu Than, Nguyen Cong Tiep, Nguyen Van Hien, Nguyen Cuu Truong, Tran Dinh Tuc, Phan Van Huy, Hoang Huu Xung, Nguyen Nhu Khue, Nguyen Trung, Le Dang Trinh, Nguyen Huu Bai, Hoang Huu Kiet, Le The Tiet, Phan Van Hy, Phan Van Dat, egy értelmiségi végtelen aggodalmával és felelősségtudatával hazája iránt: „Csak a Nguyen-dinasztiát számolva, Quang Triben 4 királyi orvos, 11 orvos, 10 helyettes orvos és több mint 165 kínai agglegény volt, de a mai napig a témát alaposan ismerő szerzők száma nem tekinthető arányosnak. Bizonyára a természeti katasztrófák, tűzvészek és háborúk okozta veszteségek mellett a tapasztalatlan kutatásunk is közrejátszik.” (Luong An Anthology, op. cit., 375. o.).

Emellett bennfentesként irodalmi szervezeteket is bemutatott a Quang Tri-i ellenállási háború idején, mint például a Nguon Han csoportot (nem ugyanabban az országban, mint a Han forrás), véleményt nyilvánított vagy vitázott néhány aktuális irodalmi kérdésről, például néhány, a Thua Thien Hue-hoz kapcsolódó tartalmú, nemrég megjelent könyv összeállítási és fordítási munkájából származó véleményeket nyilvánított, többet megbeszélt a "Fogak harapják a nyelvet" cikk szerzőjéről, elolvasta a "Nam Chi..." úrral folytatott párbeszédet; vagy más irányban földrajzi kutatásokba kezdett szülővárosa földjeivel, hegyeivel és folyóival kapcsolatban, mint például a Dakrong folyó legendája, Xuan My irodalma, Non Mai Song Han, Örökké folyó folyó...

Kutatási munkái és portréi tele vannak eseményekkel, megbízható dokumentumokkal, gazdagok felfedezésekben és kritikákban, alaposan megindokoltak és csillogó képekkel telítettek, így meggyőzőek az olvasók számára. Különösen a könyv lapjai mögött hallható minden egyes szó lehelete, a Quang Tri vidék emberiségben gazdag kulturális üledékének vastagsága alatt, és tágabb értelemben a Deo Ngangtól Hai Vanig húzódó hullámzó spirituális lények.

Amikor a ragyogó tavaszi napokon találkoztam a gyönyörű, fiatal lányokkal, a Ba Longon „fel-alá járó” öreg révésznő dédunokáival, hirtelen elszomorodott a szívem, és valami soha nem valósulna meg, bárcsak Luong An még ma élne, hogy saját szemével láthassa szeretett hazáját, ahogy napról napra változik. Valóban, Quang Tri most olyan fényes, mint a tavasz, sokkal szebb, a transzázsiai autópályával, az ipari övezetekkel, a tengeri kikötőkkel... sőt, még a repülőtér építési projektjével is. Az egész Quang Tri örömmel üdvözli a tavaszt élénksárga barackvirágokkal.

Pham Phu Phong

Forrás