A Sárkányról beszélünk a Sárkány évében

A közönséges „sárkány” név mellett kínai-vietnami kiejtése „Long” és kínai horoszkóp szerinti neve „Thìn” is ismert. A kínai horoszkóp szerint ötféle Thìn létezik: Giáp Thìn, Bính Thìn, Mậu Thìn, Canh Thìn és Nhâm Thìn. Az eredeti sárkányból a vietnami élet és nyelv más neveket is szült, mint például a „giao long” és a „thuồng luồng”, amelyek mind a képzelet szüleményei.

Külső megjelenését tekintve a sárkány két állat, a krokodil és a kígyó tulajdonságainak kombinációja. A sárkányok olyan jellegzetes jegyekben hasonlítanak a krokodilokra, mint a fej, a pikkelyek és a lábak, míg hosszú testükben a kígyókra. A sárkányok víz alatt születnek, de képesek az égbe repülni. Szárnyak nélkül is tudnak repülni. Szájukból vizet és tüzet is tudnak okádni. A vietnami psziché azonban elsősorban a vizet permetező esővel társítja a sárkányt. Ez két tipikus népmesében is nyilvánvaló: a Ba Be-tó legendájában és a Muc-tó legendájában .

Illusztratív kép

Amikor sárkányokról beszélünk, azonnal a kínai horoszkóp legfenségesebb és legvadabb teremtménye jut eszünkbe. A sárkányok tehát a hatalmat és az uralkodást szimbolizálják, és gyakran a császárral hozzák őket összefüggésbe. A kínai-vietnami szókincsben egy egész szóosztály alakult ki, amely a császár által naponta használt tárgyakra és holmikra, vagy a császárhoz tartozó bármire utal, és mindegyik tartalmazza a "sárkány" szót: sárkányköntös, sárkányágy, sárkányhintó, sárkánypalánk, sárkányarc, sárkányhajó… Az esőcsináló istenséget sárkánykirálynak nevezik. A "sárkány" szó a szerencsével, a boldogsággal és a jóléttel kapcsolatos jelentéseket is hordoz. Ez képezi az alapját számos kifejezésnek, mint például: sárkányér, sárkánykapu, sárkányfőnix, sárkányszerencse, sárkányfelhő (sárkányok és felhők gyülekezése).

A feng shuiban házak, templomok és szentélyek építésekor az emberek gyakran díszítenek és faragnak sárkányokat és tigriseket, és vannak olyan ismerős közmondások, mint: „Bal zöld sárkány, jobb fehér tigris”, „Két sárkány imádja a holdat”, „Két sárkány verseng a gyöngyért”. Vietnam számos híres helyét a „Long” (Sárkány) szóval nevezik el: Ham Rong, Ham Long, Thang Long, Ha Long, Cuu Long, Bach Long Vi, Long Do, Long Dien… A sárkányokat néha rendkívüli vagy kivételes képességekkel rendelkező alakokhoz is hasonlítják.

A vietnami emberek büszkék arra, hogy sárkányok és tündérek leszármazottai, ami a Lac Long Quan és Au Co legendás történetéhez kapcsolódik. A sárkány számos vietnami szólásban, közmondásban és népdalban is szerepel, különféle szimbolikus jelentéssel, amelyek többsége kedvező dolgokhoz kapcsolódik: "Sárkány repül, főnix táncol", "Sárkány meglátogatja a garnélarák házát", "Jobb egy nap egy sárkányhajó oldalának dőlni, mint kilenc élet egy halászhajóban ülni", "Ponty átváltozik sárkánnyá", "Hal találkozik a vízzel, sárkány találkozik a felhőkkel", "Jó szerencsével a bambusz sárkánnyá változik", "A víz simán folyik, mint egy sárkány kavargó vízben". Vannak olyan esetek is, amikor a sárkány kegyvesztetté válik, nehéz körülmények közé kerül, amelyek alkalmatlanok és összeegyeztethetetlenek nemes helyzetével: "A sárkány, szerencséje nyomán, kígyóvá változik", "Arany sárkány fürdik egy pangó tóban".

A vietnami feudális dinasztiák története során a sárkány képe az idők során átalakult, tükrözve az uralkodók stílusát vagy ideológiáját. A Ly-dinasztia sárkányainak lágy, egyszerű ívei voltak: hosszú, kanyargós testek, amelyeket pikkelyek borítottak. A Tran-dinasztia idején a sárkányok elkezdték változtatni formáikat, változatos formákat fejlesztettek ki, amelyek régiónként eltérőek voltak. A Tran-dinasztia sárkányai robusztusabbak és robusztusabbak voltak, rövidebb ormányukkal, változatosabb szarvstílusokkal, kétféle rövid, a tarkóig ívelő sörénnyel, több pikkelyükkel és rövidebb, vastagabb karmaikkal.

A korai Le-dinasztia idején a sárkány törzsét húsevő orr váltotta fel, arca vadabbnak tűnt, szemöldökkel és vastag szakállal, teste nagy és erős volt, tüzes felhőkkel kombinálva, a császár hatalmát és tekintélyét pedig az ötkarmú sárkány képe fejezte ki. Sokan úgy vélik, hogy a korai Le-dinasztia sárkánya nagyon hasonlított a Ming-dinasztia sárkányára, de a valóságban a korai Le-dinasztia sárkányának puhább pikkelyei és farka volt, sörénye gyakran oldalra hasított volt, és nagyon jellegzetes testtartásban jelent meg, egyik mellső mancsával a szakállát fogta.

A Mac-dinasztia sárkányainak kétágú szarvuk volt a fejükön, kidülledt szemük, oroszlánszerű orruk, előre nyúló állatszerű szájuk, lábaikon pedig gyakran négy karom.

A Le Trung Hung korszakban, a vietnami feudális történelem legviharosabb és leghosszabb időszakában, a templom- és pagodaépítészet virágzása a sárkányképek gazdag és változatos fejlődéséhez vezetett. A legkiemelkedőbb jellemzők közé tartoztak az éles, egyenes sörény és a tüzes felhők. A sárkány feje már nem volt kettéhasadva, hanem egyenletesen elosztott részekre oszlott, kiszélesedő szemöldökkel, állon és lábszáron lévő szőrzettel, valamint két görbe bajusszal. A Canh Hung korszakra, a 18. század közepére megjelent egy örvénylő farokkal és karcsúbb testtel rendelkező sárkány, amelyről úgy tartják, hogy a királyi rendeletekben a legkorábban látható minta.

Vietnam utolsó feudális dinasztiájáig, a Nguyen-dinasztiáig a sárkány képe alapvetően a Le Trung Hung-korszak sárkány képét örökölte, lépcsős sárkányokkal továbbfejlesztve, a görbület már nem szabályos, hanem csak két kis szakaszon dudorodik fel a farok felé, a sárkány homloka némileg homorúbb és hátrafelé dőlt, a sárkány farkát ritkás, néha éles, sörtéjű szőrszálak borították.

A feudális kor összes sárkányszobra közül talán a legfigyelemreméltóbb az a szobor, amely egy sárkányt ábrázol, amint lábaival önmagát tépdesi, és saját testét harapdálja. A 79 cm magas, 136 cm széles és 103 cm hosszú, összsúlya 3 tonna. A szobrot 1991-ben fedezték fel a Bac Ninh tartomány Gia Binh kerületében, Bao Thap faluban, a Thien Thai-hegytől délre található Le Van Thinh nagytanítónak szentelt templom felújítása során. A szobor élénken ábrázolja a heves fájdalom, a gyötrelem, a mély bánat és a neheztelés állapotát.

Sok műkutató úgy véli, hogy a szobor szobrásza Le Van Thinh nagytanító gyötrő igazságtalanságát akarta kifejezni, amikor hamisan azzal vádolták, hogy tigrissé változott, hogy megölje a királyt. De a mű üzenete talán még ennél is nagyobb. A sárkány a bölcs uralkodó végső szimbóluma; ha egy sárkány megharapja a saját testét, hogyan tudna valaha is újra repülni? Ez hasonló egy olyan királyhoz, aki nem bölcs, és megengedi az igazságtalan ítéleteket, különösen a tehetséges és erényes tudósokkal szemben; ez sok szenvedés és önpusztítás forrása.

A keleti világgal ellentétben a sárkányok sok nyugati országban a gonosz szimbólumaként jelennek meg, és az ördöggel hozzák őket összefüggésbe. A sárkányokat gyakran a rejtett kincsek őrzésével hozzák összefüggésbe, és a kincset le kell győzni ahhoz, hogy be lehessen jutni.

Eközben Vietnam számára a sárkány mindig is a haladás és a fejlődés szimbóluma volt, kezdve Ly Thai To király álmával, amikor egy arany sárkányt látott a tiszta kék égen szárnyalni, ami arra késztette, hogy a fővárost Hoa Lu-ból Dai Lába költöztesse, és Thang Longra nevezze át. Ezért sok vietnami ember számára ma és a jövőben is a sárkány mindig a szépséggel, a fejlődéssel és a hosszú élettartammal társul.

Do Anh Vu

Forrás: https://www.nguoiduatin.vn/nam-thin-noi-chuyen-rong-a644515.html