A quang nép népművészete

A Thu Bon folyón visszhangzó lírai népdalok és dallamok lényegükben Quang Nam népének jellemét fejezik ki. Fotó: HUYNH HA

A népművészet olyan, mint az idő, az emberek és az ország történelmének dalai. A történelem során számos kulturális áramlat kölcsönhatása különböző intenzitású nyomot hagyott az egyes régiók népi kultúráján.

Az emberiesség és az igazságosság értékelésének szelleme.

Azokban a viharos történelmi időkben, amikor elhagyták északi hazájukat és új földön telepedtek le, Quang Nam népének szellemi öröksége, amelyet dél felé tartó, letelepedési célú útjukon magukkal vittek, talán nem volt más, mint régi falvaik dalai és dallamai.

A népdalok, amelyek megmaradnak azok emlékezetében, akik erre a földre érkeznek, amikor az élet nehéz – küzdelem a természet, a vadállatok és még az őslakosok ellen is –, fokozatosan átalakulnak a Hai Van-hágótól délre élő szorgalmas, kézzel festett munkások egyedülálló népművészeti örökségévé.

Quang Nam szelíd, becsületes emberei mindig arra emlékeztetik egymást, hogy tisztán kell élniük. Becsületes hozzáállással élnek, mélyen ragaszkodnak az élethez és az emberekhez, hajlandóak áldozatot hozni az igazságosságért, de csak "a veszélyeseket támogatják, a virágzókat nem", mert "egy nádfedeles kunyhó igazságosabb, mint egy magas csempés kúria".

Az igazságosság értékelésének, az árulás gyűlöletének és a gonosz megvetésének szelleme elkerülhetetlenül ellenálláshoz vezetett a feudális társadalom elnyomásával és kizsákmányolásával szemben. És, mint tudjuk, a Quang régió népi irodalma egyre inkább harcias szellemet öltött, vágyakozva arra, hogy kiszabaduljon ezekből a béklyókból. „Esküdünk, hogy együtt leszünk, a föld kilenc, az ég tíz / Száz évig nem adjuk fel hűségünket, hol van az, akiért aggódni kell?”

Amikor Quang Nam lakosairól beszélünk, gyakran halljuk a következő megjegyzést: „A quang namiak vitatkozósak.” Még a mindennapi életben és interakciókban is egyenesnek, őszintének, néha ügyetlennek és makacsnak tartják őket.

Quang Nam népének ezt a szellemét talán nyersnek lehetne nevezni: „nyersen beszélnek” vagy „hangosan beszélnek”. Őszinték és hűségesek másokkal való kapcsolataikban, megvetve a képmutatást és az életben előforduló kicsinyes terveket: „Kérdelem tőled, ki találta ki ezt a tervet? / Sarló, görbe machete, vastag fésű, vékony fésű / Meg vagy már elégedve? / Sarló, görbe machete, vékony fésű, vastag fésű.”

Talán ezért is nagyon ódzkodnak a Quang Nam-iak a bonyolult pszichológiai fejleményektől, mivel nincsenek hozzászokva a „hajszálhasogatáshoz”: „A szálak és szálak kibogozhatók / A fej gubancai kifésülhetők, de a szív gubancait nehéz megkülönböztetni.”
Ezért ezek az őszinte emberek mérhetetlenül büszkék és magabiztosak maradnak: "A Ca Tang-hegynek vízszintes és függőleges csúcsai is vannak / Kérdezd meg falusi társaidat, némelyik kopasz, némelyik tiszta / Hányan vehetik fel a versenyt veled? / Nem számít, mennyire álnokok mások, te mindig jót teszel és egyenes maradsz!"

„Egy hely, ahol a hálát és a hűséget mélyen értékelik, és a barátok szorosan követnek.”

A feudális társadalomban a vidéki területeken élő nők helyzete a szegénységben és a szabadság hiányában rekedt foglyokéhoz hasonlított.
Egyrészt a konfuciánus feudális rezsim igazságtalan szokásai és törvényei, másrészt a teokratikus eszmék kötötték őket, a sors tana pedig az életükbe vésődött: „Szánd meg a kagylót és az osztrigát / Napsütés és eső után hová mászhatnak?”

Egy fényes jövő nélküli életben a nők szenvednek a legtöbbet: „Sorsom olyan, mint egy dinnye / Egy napon, ha elhervad a napon, ki fog gondoskodni rólam?”

De szomorú dalaikban mégis ott árad egyfajta gyengédség. Segít megértenünk, hogy még ezekben a kedves lelkekben is, akik annyi szenvedést viselnek el a többszörös elnyomás alatt, rejtett ellenálló képesség rejlik.

A Thu folyó és a Chua-hegy e vidékének népdalain és balladáin keresztül láthatjuk a nők kitartását, szelíd, mégis határozott mosolyát. Emberi szárnyakat ad nekik, lehetővé téve számukra, hogy – akárcsak a daruk – életük fájdalmas és szívszorító körülményei fölé emelkedjenek.

Ugyanakkor a határtalan, feltétel nélküli szeretet dalában suttog, átitatva az anyák önzetlen természetével.

Nem a gyengeség miatti vak kitartásról van szó, hanem az örömök és a boldogság önzetlen feláldozásáról szeretőnk, férjünk és gyermekeinkért. Ez a vietnami nők szinte kimeríthetetlen erejének forrása: „A férje iránti szeretet miatt követnie kell őt / Terheket cipelve, rizst cipelve, és gyermekeket nevelve a vállán.”

A 20. század elején, a modernizációs mozgalommal párhuzamosan megjelent egy népdal, amely a legjobban tükrözte Quang Nam népének lényegét. A dal két versszakkal kezdődik, melyeket improvizációs stílusban énekelnek, abból a tényből fakadva, hogy Quang Nam földje termékeny és hordalékos talajban gazdag.

Ugyanakkor a hazafias mozgalmakat szolgáló dal is volt, hívó és egyesítő jelleggel, szívből jövő könyörgéssel: „Quang Nam földje már az eső előtt átázik / A Hong Dao bor már az ízlelés előtt is megrészegít / Hazatérsz, álmatlanul, kezeidet pihenteted / Ahol hála és mély hűség van, oda követni fogsz.”

Quang Nam népi irodalmában a társadalmi-történelmi események epikus léptékű leírása gyakran líraisággal párosul. Minőségi szempontból ez Quang Nam népének rugalmas, egyenes, érvelő, mégis együttérző természetét tükrözi; megtestesíti a szépség, az igazság és a beteljesült, boldog élet iránti vágyukat.

És elkerülhetetlenül ez az emberi pszichológia egy nagyon is természetes hajlama: hinni a jóságban, hinni az isteni gondviselésben, hinni az emberi természet eredendő jóságában.

Forrás: https://baoquangnam.vn/nghe-thuat-dan-gian-cua-nguoi-quang-3139372.html