Bambuszszövés Vu Ha faluban.

Lehetőségünk volt ellátogatni a hagyományos gyékényszövő faluba Vu Ha falucskában, amely korábban Thai Binh tartomány része volt, ahol a gyékényszövés generációk óta mélyen beágyazódott az emberek életébe. Nincsenek írásos dokumentumok, amelyek pontosan feljegyeznék a gyékényszövés kialakulásának idejét. Az idősebbek emlékezetében azonban ez a mesterség nagyon korán kialakult, összekapcsolódva a folyó menti sásföldekkel és a Vörös-folyó deltájában élő mezőgazdasági lakosság mindennapi szükségleteivel. A folyóparton növő sásszárakból az emberek megfonták a szálakat, napon szárították őket, majd gyékényeket szőttek belőlük családjuk számára, végül pedig a piacon értékesítették. Így a gyékényszövés a faluval együtt fejlődött, és minden háztartáson át fennmaradt.

A sás rostjait, miután napon szárították őket, gondosan válogatják, mielőtt a szövőszékre helyezik.

Idővel az erről a területről származó sásszőnyegek fokozatosan ismertté váltak szilárdságukról, egyenletes rostjaikról, tartósságukról és hűvösségükről. Ezek az egyszerű szőnyegek a kereskedőkkel együtt az Északi-delta régió piacaira utaztak. Egykor a Vu Ha szőnyegek sok északi család megszokott háztartási tárgyává váltak, a falvakban lévő kis házaktól a városokban lévő cseréptetős házakig mindenben megtalálhatóak voltak.

Vu Ha lakosai számára a sásszőnyegek életük minden szakaszához kötődnek. A családi étkezéseket az udvaron kiterített szőnyegeken osztják meg. Nyári estéken a gyerekek heverészve hallgatják, ahogy a felnőttek a faluról mesélnek. Voltak évek, amikor az egész falu nyüzsgött a munkától. Egyesek a sást készítették elő, mások a szálakat szárították, egyesek szőttek, mások mintákat nyomtattak. A vetélkedő hangja kora reggeltől késő estig visszhangzott. Minden egyes elkészült szőnyeg a vidék napsütésének és szelének, a kézművesek verejtékének és a generációkon át öröklődő mesterség iránti büszkeségnek a csúcspontja. A szőnyegszövéstől sok család jobbá tette életét, házakat épített, felnevelte gyermekeit, és nehéz időkben is a falujában maradt.

A napfény és a harmat nyomot hagy a hazán.

Vu Ha faluban sétálva könnyű kiszúrni az újonnan szőtt szőnyegeket, amint a sikátorok mentén sorakoznak a napon száradva – egyszerűek, mégis melegek és hívogatóak. A falusiak útbaigazítását követve megtaláltuk Nguyen Thi Ly asszony kis házát, aki egyike volt azon kevés embernek, akik még mindig csendben ragaszkodnak a Vu Ha hagyományos kézi szövésű szőnyegszövőszékéhez. A verandán az évektől kérges kezei még mindig fürgén, ritmikusan és ügyesen vezetik a sásszálakat a szövőszékbe.

Az egész településen már csak Mrs. Ly családja és néhány másik háztartás ápolja a hagyományos, kézzel készített szőnyegszövés mesterségét.

Mrs. Ly lassan elmesélte, hogy a gyékényfonás szülővárosának ősi mestersége, amely gyermekkora óta követi, szokásaiba ivódott, és a mai napig élete része. Egy pár vastag, egyenletes szövésű és tartós gyékény elkészítése fáradságos folyamat, amely türelmet és az évek során csiszolt készségeket igényel. A gyékényfonás szakmája nem engedi meg a sietséget. Minden lépés aprólékos figyelmet igényel, mert egy apró hiba is tönkreteheti egy egész nap kemény munkáját.

A múltban a Vu Ha sásszőnyegeket teljes egészében kézzel szőtték egyszerű fa szövőszékeken. Minden egyes sásrostot kézzel fontak, természetes úton szárítottak a napon, festettek, majd a szövőszékre helyeztek. A szövők a szövőszék mellett ültek, befűzték a vetélőt, pedáloztak, és minden szálat igazítottak tapintásérzékükkel és a mesterség iránti sokéves elkötelezettségük során felhalmozott tapasztalatukkal. Voltak napok, hajnaltól alkonyatig egy szövő csak egyetlen szőnyeget tudott elkészíteni. Minden termék ezért a szorgalmas munka és a generációk hagyományos kézművességének jegyeit viselte magán.

A kiváló minőségű sásszőnyeg előállításához a sás kiválasztása kulcsfontosságú lépésnek számít. A szövéshez használt sásnak elég érettnek kell lennie, egyenes szárral és szilárd maggal. Hasításkor a rostok nem lehetnek rostosak; szárításkor nem törhetnek ridegre. A sás kezdettől fogva több válogatáson megy keresztül, hogy eltávolítsa a görbült, sérült, foltos vagy egyenetlen színű rostokat. Már egyetlen rossz minőségű sásrost is befolyásolhatja az egész szőnyeg tartósságát és megjelenését.

A sást gondosan vékony csíkokra szedik, majd a szövőszékre helyezik. A szövő jutát használ vetülékfonalként, amely rugalmas és erős is, hogy a szövés feszes maradjon. A szövés során a kezeknek és a szemeknek tökéletes harmóniában kell együttműködniük annak érdekében, hogy a szőnyeg ne legyen elcsúszva, és a szövés ne legyen laza. A szőnyeg szilárdsága, síksága és tartóssága teljes mértékben a szövő ügyességétől és tapasztalatától függ.

A szövés befejezése után a szőnyegeket szétválogatják, a felületüket megtisztítják, majd napon szárítják. Általában minden szőnyeget öt-hat erős napsütésben kell szárítani az egyenletes száradás biztosítása érdekében. Gyengébb napsütéses napokon a szőnyegeket tovább kell szárítani, és a szövők mindig szorosan figyelik őket, hogy megakadályozzák a penészedést vagy a vetemedést. A faluban található hosszú szőnyegszárító területek egykor ismerős látvány voltak, ahol a nap és a szél hozzájárult a termék természetes színéhez és tartósságához.

A hagyományos minták kézzel nyomtatottak, esztétikus megjelenést kölcsönözve a gyékényszőnyegnek.

A megszáradt gyékényeket délután összegyűjtik és kivasalják, hogy ellaposodjanak, így a sás rostjai összetapadnak és szépen formázzák őket. Ezután a gyékényeket vagy mintázzák, vagy közvetlenül varrják a kidolgozás érdekében, különösen az egyszínű fehér gyékények esetében.

A virágmintás szőnyegeket nyomtatás után gőzölni kell, hogy megőrizzék a színeket és a mintákat hosszú távon is szépek maradjanak. Az utolsó lépés a szélek varrása, ami egy erős keretet hoz létre, növeli a tartósságot és teljessé teszi a megjelenést. Az esküvőkön, fesztiválokon vagy ajándékként használt szőnyegeket mindig nagyobb gondossággal készítik, magasabb minőségi és esztétikai követelményeket támasztanak.

Minden elkészült szőnyeg a kemény munka, a tapasztalat és a kézműves falu emlékeinek tetőpontja. A kézműves minden egyes sásszálba büszkeséggel tölti meg az ősöktől örökölt mesterség iránti vágyát, valamint a folyóparti vidék tartós kulturális hagyományainak megőrzésére irányuló törekvést.

A filmfalu a változás forgatagában

Volt idő, amikor az ég még ködös volt, Vu Ha egész faluja a szövőszékek ritmikus kattogására ébredt. Ez a hang a falu egyik végétől a másikig visszhangzott, szabályosan és kitartóan, mint a folyóparti vidék ritmusa. Abban az időben a sásszőnyegek szövése nemcsak a megélhetés egyik módja volt, hanem egy olyan életmód, amely mélyen beivódott minden háztartásba és minden generációba.

A szőnyegkészítés minden egyes lépése aprólékos figyelmet és türelmet igényel a kézművestől.

Jelenleg a községben egy kézen megszámolható azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek még mindig gyakorolják a hagyományos szőnyegszövés mesterségét. A szövőszékhez ragaszkodók többsége 50-60 év feletti. Számukra a napi szövőszékhez ülés nem csak a megélhetésről szól – mivel a néhány pár szőnyegből származó bevétel nem elég a fáradság fedezésére –, hanem inkább a „mesterség megőrzéséről”, a falu emlékezetének egy részének megőrzéséről. Néhány családnak csak napi egy-két pár szőnyeget sikerül megszőnie, és még az eladásuk után is alig fedezik az alapanyagok költségét.

Mrs. Ly elgondolkodva osztotta meg velünk gondolatait: „Öreg vagyok már, de még mindig szeretném ezt csinálni. Ha feladom, a gyermekeim és az unokáim már nem fogják tudni, milyen hazánk hagyományos mestersége.” Miközben beszélt, kezei gyorsan mozogtak, ritmikusan cikáztak, mintha egy kézműves falu utolsó megmaradt sásszálaiba kapaszkodnának, amely fokozatosan elhalványul az idő múlásával.

A kor kihívásaival szembesülve új megközelítés alakult ki a Vu Ha gyékénykészítő faluban. A kereskedőktől való függés hiányában sok háztartás kísérletezni kezdett a sásgyékények közösségi médián és e-kereskedelmi platformokon keresztül történő értékesítésével.

Nguyen Van Tuan (32 éves) a falu egyik első lakosa, aki bátran kísérletezett a sásszőnyegek online platformokon történő értékesítésével. Szerinte a vásárlók közvetlen elérése nemcsak a termék piacát bővíti, hanem segít a kézműveseknek is jobban megérteni a fogyasztók igényeit és preferenciáit.

A vásárlók visszajelzései és javaslatai értékes információforrássá válnak a kézművesek számára, hogy mindent a szőnyegek dizájnjától és méretétől kezdve a tartósságukig igazítsanak. Tuan úr szerint ez a kétirányú interakció segített a hagyományos termékeknek fokozatosan új helyet találni és alkalmazkodni a modern élet tempójához.

A változások forgatagában Vu Ha sásfonó mestersége lassan, de kitartóan próbálja másképp elmesélni történetét. Ez egy történet a falu alkalmazkodásáról, azok erőfeszítéseiről, akik még mindig becsülik a szövőszéket és minden egyes sásszálat, amely életük részét képezte.

    Forrás: https://www.qdnd.vn/van-hoa/doi-song/theo-nhip-det-chieu-lang-vu-ha-1018282