Mai Xa falu 5 irodalmi arca

Quang Tri sok lakosa számára Mai Xa falu ismerős helynév, egyike a 65 ősi falunak Minh Linh kerületben, Tan Binh kerületben, az ősi Thuan Hoa régióban, amely ma Gio Mai község, Gio Linh kerület, Quang Tri tartományban.

Mai Xa falu nemcsak egy hosszú forradalmi hagyományokkal rendelkező föld, ebben a könyvben tágabb értelemben is Gio Mai község falvaiként értelmezzük, hanem egy olyan föld is, amely számos tehetséges művészt adott. Az oktatás terén a Quang Triban élő híres és szorgalmas családok – Truong, Le és Bui – mellett a faluban olyan professzorok és orvosok is élnek, mint Bui The Vinh professzor, valamint docensek: Bui Trong Ngoan, Bui Manh Hung, orvosok: Bui Minh Tam, Bui Minh Thanh...

A "Mai Xa falu 5 irodalmi arca" című könyv borítója

Ami az irodalmat illeti, Mai falu és Gio Mai község számos leszármazottja vált híressé az irodalmi világban. Nemrégiben Trieu Phong újságíró-író összeállította a "Mai Xa falu 5 irodalmi arca" című könyvet - a Literature Publishing House gondozásában, amely további információkat nyújt az olvasóknak Mai falu 5 modern vietnami írójának hátteréről, pályafutásáról és munkásságáról. Ők Nguyen Khac Thu, Truong Quang De, Ta Nghi Le, Chau La Viet és Bui Phan Thao írók.

Először is ott van Nguyen Khac Thu író, akinek anyai ágon Mai Xa faluban született és 1990-ben halt meg, a Vietnami Írószövetség első osztályába tartozva, 1957-ben. Főbb művei: A Thanh Huongi csata (emlékirat, 1952); A randevú (novella, 1955); Mozgó föld (regény, 1955); A Tan Son Nhat bombaraktár feltörése (elbeszélés, 1956); A halálos ítélet (regény, 1958); Nguyen Khac Thu antológia (2022). Nguyen Dinh Thi íróval közösen 1952-ben elnyerte a Vietnami Irodalmi és Művészeti Szövetség második díját A Thanh Huongi csata című emlékiratáért.

A „Katonai Írók Antológiája” szerint: „Nguyễn Khac Thu olvasása közben az olvasók tehetséges irodalmi arcot, széleskörű tudást, egyedi és éles írásmódot, valamint modern és jellegzetes személyiséget éreznek. Elmondható, hogy Nguyễn Khac Thu minden egyes műve történelmi nyomot hagy az olvasók szívében és az ország irodalmában” (Trieu Phong).

Pham Ngoc Canh költő visszaemlékezései a Nguyễn Khac Thuról szóló könyvben tisztább képet adnak az olvasóknak egy tehetséges és erényes emberről. Sajnáljuk, hogy irodalmi dicsősége után el kellett viselnie azokat a szerencsétlenségeket, amelyek az életét sújtották.

Pham Ngoc Canh költő, az irodalmi tehetségek iránti tiszteletével, Nguyễn Khac Thu írót tartotta első tanítómesterének, aki az írás első lépéseiben vezette, Nguyễn Khac Thu írót, Hai Bang (Van Ton) költőt és Tran Quốc Tien festőt pedig a Ba Long háborús övezetben a franciák elleni ellenállási háború irodalmi és művészeti „három zöldségfejének” tartotta.

Nguyễn Khac Thu könyvében idézett művei az írók – újságírók – katonák veszélyeit mutatják be, akiknek csatába kellett rohanniuk, csatlakozniuk kellett a Nemzetvédelmi Hadsereg hősies harcához, együtt kellett élniük a háborús övezetben élő emberekkel, hogy megtapasztalhassák a Thanh Huong csatát, amelyre a katonákat és az embereket inspiráló csatáról szóló nagyszerű írásai miatt emlékeznek; megérthetjük, hogy az ellenség golyói elől menekültek, amikor favágóknak álcázták magukat, átkeltek az ellenséges bunkereken az autópályán, hogy az újonnan nyomtatott újságot visszahozzák a síkságokra és a városokba...

A második a tanár, író, kutató, Truong Quang De, Truong Quang Phien úr fia, aki Quang Tri tartomány Ellenállási Igazgatóbizottságának korábbi elnöke volt a franciák elleni harcok éveiben. 1935-ben született, afrikai oktatási szakértő, a Hue Egyetem idegen nyelvi tanszékének korábbi vezetője volt. 6 vietnami és francia nyelvű művet komponált, 6 filozófiai és társadalmi-gazdasági könyvet fordított és írt.

Trieu Phong író tudós tanárként, friss irodalmi gondolkodóként, sokoldalú és egyéni íróként jellemezte Truong Quang De-t. Ami Bui Phan Thao költőt illeti, Truong Quang De irodalmi oldalai gyönyörűek, tele vannak jelentéssel és szeretettel.

Tipikus példa erre a „Kebel hölgyei a bajok idején” című novelláskötet, melynek címadó története tehetős, művelt családokból származó fiatal hölgyek életét meséli el, akik a kor viszontagságai miatt vándorló, nehézségekkel teli sorsra jutottak. Legtöbben azonban akarattal, tehetséggel, elszántsággal és szerencsével legyőzték ezt, hogy a könyv minden egyes oldalán elmesélhessék életük szép történeteit.

A szerző, egy bennfentes gondolkodásmódjával, szeretetteljes hangon meséli el a történetet, őszintén, szeretettel ír. A lapokon keresztül a haza, az ország és számos régió minden történelmi korszaka újraéledik. A szerző szíve és érzései túlcsordulnak a szavak mögött, mert ez is életének az a része, amit megtapasztalt, különösen az ifjúság és a felnőttkor szép napjai, amikor a nemzet közös ügyének szentelte magát.

A könyv harmadik írója Ta Nghi Le, a Vietnami Írószövetség tagja, 1951-ben született, 2008-ban halt meg. Főbb művei: Egy költő szeretete (regény), Az oroszlánfóka és én (novellák gyűjteménye), Különböző életek (novellák gyűjteménye), Bright Skyes (versek gyűjteménye), Át az átkon, A visszatérés napja (filmforgatókönyv), Szülővárosom (versek gyűjteménye)... A versek írása és komponálása mellett közel 20 szerepben filmekben is részt vett...

A mindennapi életben Ta Nghi Le költő szelíd, barátságos életet él, teljes szívéből szereti hazáját, Quang Trit, és mindenki szereti. Ő a "Szeretet a vidéken" című magazin egyik szerkesztője, amely Quang Tri lakosainak távol élő műveit gyűjti össze, és az év végén jelenteti meg őket, jelentőségteljes tavaszi ajándékként egymásnak. Ta Nghi Le írásai szelídek és szeretetteljesek, míg Ta Nghi Le költészete egyszerű és őszinte, akárcsak személyisége. Szenvedélyesen szereti hazáját:

„Van-e olyan hely, mint a szülővárosom/fehér temető minden fehér homokpadon/rizsszemek és édesburgonya a forró déli évszakban/egy tál rizst tartok a kezemben enni, miért keserű a szívem?”...

A Quang Triben otthonuktól távol élők még mindig emlékeznek Nguyễn Tat Tung által megzenésített verseire: „Ahol elveszett az első szerelmem” vagy „A vihar elmúlt, és a tökvirágok újra sárgulnak”, amelyek minden viharos és árvízi évszakban visszahozzák a fiatalság nosztalgikus érzéseit és a haza iránti fájdalmat...

A negyedik író Chau La Viet, 1952-ben született, a Vietnami Írószövetség tagja. Hoang Thi Tho zenész és Tan Nhan érdemes művész énekes fia, aki Nguyen Tai Tue „Xa Khoi” című daláról híres. 1969-ben csatlakozott a hadsereghez, újságoknak írt, prózát írt, és számos álnéven verseket írt.

1975 után a Hanoi Pedagógiai Egyetemen tanult, és az írásnak és az újságírásnak szentelte magát. Több mint 30 verset, novellát, színdarabot, emlékiratot stb. publikált, és számos rangos irodalmi díjat kapott a Nemzetvédelmi Minisztérium Általános Politikai Osztályától.

Mint olyan író, aki jól ír, kiegyensúlyozottan ír, éles gondolkodású, de minden oldalon tele van szeretettel és gyengédséggel, írásai, akárcsak az élete, tele vannak líraisággal, mégis nagyon határozottak és világosak. Különösen az írásai tele vannak anyaggal, vonzó módon vannak megírva, elejétől a végéig magával ragadják az olvasókat. Ahogy Do Chu író mondta, ez az irodalmi természet, az írói szakma magától értetődően választotta őt: "Chau La Viet valóban egy irodalmi család gyermeke. Mivel benne van az irodalmi természet, nem is lehet másképp... Írj úgy, ahogy az édesanyád énekelte. Tartsd fogva minden szót, engedd szabadjára minden mondatot, fájj, mint egy selyemhernyó szíve, és nemes, mint egy selyemhernyó selymében. Légy a végletekig szenvedélyes, és hiányold őt a végletekig"...

Lovagiassága mellett Chau La Viet nagy hálával is rendelkezik. Szeretetét családjának, bajtársainak, gyermekkori barátainak szentelte... írások gyűjtésén, barátai és bajtársai számára összeállított műveken keresztül, jellemzően szeretett nagybátyja, Nguyễn Khac Thu író antológiájának megírásával. Tran Hoang Thien Kim író szerint: „Chau La Viet számára a versírás és a versszerzés csak ürügy arra, hogy jót tegyen, hogy meghálálja az életet, amely gondoskodott róla és védelmezte, hogy meghálálja szülei és édesanyja éneklését, amely nehéz gyermekkorát sok viharon át nevelte, hogy ma egy kényelmes, gondtalan és szabad életet élhessen”...

A könyv ötödik szerzője Bui Phan Thao, aki 1963-ban született, a Vietnami Írószövetség tagja, jelenleg Ho Si Minh-városban él. Eddig közel 10 könyvet publikált, köztük verseket, novellákat, memoárokat és irodalomkritikákat, és 2022-ben megkapta a Ho Si Minh-városi Írószövetség díját, valamint a Nguoi Lao Dong újság 28. Mai Vang-díját irodalmi és művészeti kategóriában „A menny füstje” című hosszú költeményéért.

Bár évtizedek óta távol van otthonról, Bui Phan Thao még mindig nehéz szívvel gondol szülővárosára, Quang Trire, és mindig megőrizte Quang Tri szülötteinek jellemét: őszinte, odaadó, mindig elfogadja a toleranciát életmódként. Bui Phan Thao költészete az élet felfogása, a szavak között rejtőző elmélkedés. Nhat Chieu költő-kritikus szerint: „Bui Phan Thao egy olyan költészetet keresett, amely őszinte. Ez a tolerancia. A költészet toleráns, így a költészet a jövő hangja. A költészet úgy ösztönözte Bui Phan Thaót, mint a méh a virágokat, az élet múlandóságait”.

Ami Nguyen Thanh Binh újságíró-zenészt illeti: „Bui Phan Thao csendben választott magának egy csendes pillanatot, hogy ne az életen elmélkedjen, hanem hogy csendben írja le élettapasztalatainak lírai sorait lelke megtisztításaként; hogy megszabaduljon a mindennapi élet szokásaitól és nyomorúságaitól, hogy megválaszolja számos, a gondolatait boncolgató kérdését egy nagyon egyedi lírai nyelven”...

Nguyễn Hồng Hồ

Forrás: https://baoquangtri.vn/5-guong-mat-van-chuong-lang-mai-xa-188716.htm